Ugrás a fő tartalomra

A Capa csapda.

Napok óta nézem a neten hogy a fél ország hőbörög  azon, hogy kik nyerték idén a Capa díjat miért nem méltó az ő nevéhez, vagy miért nem felel meg a pályázati kiírásnak egyik nyertes munka sem...
Na most ha azt gondoljátok, hogy igazságot fogok tenni vagy megmondom a tutit, akkor kattintsatok nyugodtan tovább ezt meghagyom másoknak.
Engem az üggyel kapcsolatban az gondolkoztatott el, hogy miért nem zavar engem ez a dolog?
Na jó egyrészt mert nem neveztem...de az a baj hogy ha neveztem volna sem zavarna.
Eszembe sem jutna teleböfögni a netet hogy milyen szar az egész.
Bennem a hiba. 
Bocsássátok meg nekem de én már nagyon rég nem akarok megfelelni senkinek.  Bizonyítani sem akarok semmit.
Teszem a dolgom mert szeretem csinálni, de nem várok érte semmilyen elismerést.
Minek az? 
Bocsánatot kérek még egyszer ez csak az én véleményem, és biztos sokaknak millió indokuk van hogy miért fontos az elismerés, de én csak úgy vagyok, és ez nekem jó...
Nem gondolom hogy jobb fotós, vagy igazabb ember lennék akkor, ha nyernék valamilyen díjat...ezért aztán nem is nevezek semmire szinte sosem...még a Magnumhoz is elfelejtettem beadni a pályázati anyagomat pedig kaptam lehetőséget a Párizsi irodától...épp tanítottam...az fontosabbnak tűnt.
Ettől omlana össze a szakma?
Nem tudom én ezt sem hiszem....én azt hiszem holnap újra felülök a biciklire és kimegyek az emberek közé dolgozni...azért mert örömmel tölt el az hogy fotózhatok.
Mert jó érzés hogy van eszközöm, szemem, témám hozzá. Másra nemigen van szükségem...publikálom hogy akit érdekel láthassa olvashassa a történeteket. 
Bennem a hiba....túl egyszerű vagyok művésznek. Nem vágyom sokra...
A jóisten így is érdemeimen felül kegyes volt velem egész életemben...
Minek morogjak...inkább teszem a dolgom...



Megjegyzések

Laci!
Téged nem zavar a szakmaiatlan döntéssorozat? Nem zavar, hogy a sajtófotó pályázaton a második fordulóig engedik a hdr képeket? Pedig jó lenne, ha zavarna, hiszen rajtatok (is) múlik a fotográfia jövője, azokon, akik tanítanak, workshopokat tartanak, stb. Ha tetszik, ha nem, egy bizonyos fokig felelősek vagytok a vizuális kultúra alakulásáért. Ugyanakkor természetesen senkinek sincs joga a saját blogodon, a saját véleményedet megkérdőjelezni, de ha már téged sem zavar, akarom mondani a szakma képviselőjét, ki fogja megmutatni a helyes utat a fiataloknak? Talán az Oltai?
Balassa László üzenete…
Szia!
Nem, engem nem zavar. Helyes út? Tudod én sosem hittem ilyesmiben....nincs helyes út meg nem helyes út...utak vannak, meg emberek. Én képeket készítek és tanítok...nem is minden esetben a fotózásról...van hogy csak elmagyarázom hogy kár bárkit követni mert csak második leszel...van hogy arról hogy nem is számít hányadik vagy...csak az számít hogy tedd a dolgod a lehető legjobban...mondtam, bennem a hiba...én csak dolgozom.
Kutasi Kovács Zoltán üzenete…
Ha jól értem, azt mondod, hogy téged nem zavar, ugyanakkor pedig vallod, hogy csak az számít, hogy tedd a dolgod a lehető legjobban. De hát Oltaiék pont ezzel mennek szembe. Ugyan teszik a dolgukat, csak rosszul és ez zavaró. Nekem mindenképp az, de megértettem az üzeneted.
Minden jót!
Balassa László üzenete…
Meglehet nekik ez a lehető legjobb...ki vagyok én hogy felállítsak egy mindenre érvényes szintet vagy szabályt?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nyúlszar paradoxon.

Szeretném leszögezni az elején hogy én csípem Bear Gryllst. Amit az a fószer végigcsinál az nem semmi! Jeges vízbe ugrálni, minden gusztustalan csúszómászót megenni, elefántszarból folyadékot préselni és meginni, hát ez nem gyerekjáték.... Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók. Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják. Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs. Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek. Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyeb

Van Dyke technika....Cianotípia barna változat.

Ismertetek pár technikát azoknak akik foglalkoznak cianotípiával és hasonló eljárásokkal....a Van Dyke technika a cianotípia egy változata ám a végeredmény ez esetben egy barna nyomat. Lényeges dolog amit rengetegen kihagynak az a papír enyvezése. Nyúlenyvvel a papírt lekezeljük majd két napig pihenni hagyjuk. Az enyv hatására a papíron megjelenő fotó jóval sötétebb tónusú, kontrasztosabb lesz. a Recept: ferri-ammónium-citrát  : 9gramm, 33cc desztilláltvízben keverve míg áttetsző zöldes nem lesz. Bórkősav : 1,5gr 33cc desztillált vízben oldva ezüstnitrát : 3,8gr 33c desztillált vízben oldva Elsőnek keverjük a ferri amonnium citrátot a borkősavval....öntsük egybe a két folyadékot és lassú határozott ringatással keverjük el.... Az ezüstnitrátot lassan, óvatosan keverjük hozzá kissebb adagokként, hasonló mód keverve. A végeredmény egy áttetsző zöldes folyadék....ha nem áttetsző akkor valószínűleg kuka..... Fontos! a folyadék nem fényérzékeny amíg meg nem szárad! Ettől füget