Ugrás a fő tartalomra

Emberi történet

Van egy barátom...Afrikából hozott egy kisgyereket nyaralni két hetet ide Katalóniába.
Két hét elteltével a kisfiú hazament...addig megtapasztalhatta hogyan élnek a gazdagok...milyen érzés az ha van egy saját medencéd, van több autód, oda és akkor mész ahova és amikor akarsz. Hazatérve nem tudom mi történt vele...nem tudom egy kisgyerek hogyan dolgozza ezt fel...később szüleit fogja hibáztatni helyzetéért, vagy mit hajlandó megtenni hogy visszajusson a számára édeni állapotba. Ismerősöm ezzel önmaga felé letudta a jócselekedetet hiszen ő tényleg mindent megtett...később elutazott egy távoli országba egy békekonferenciára mint egy kicsi békeszervezet tagja önköltségen ami kifejezetten kedves dolog. Számítanak neki ezek a dolgok, segíteni akar és teszi amit jónak lát. Én elutaztam 2600 kilométerre Ukrajnába hogy megtapasztalhassam azt a nyomort ami ott egy cigány telepen uralkodik. Hogy megmutathassam.

Minap bicikliztem a környező falvakban….szeretek délutánonként kicsit kikapcsolni és tekerni egy nagyot...van a biciklimre szerelve egy régi bőr fotós táska amibe bedobom a Nikont vagy épp amit kedvem tart így ha útközben látok valamit meg tudom örökíteni…
Egy elterített területen két dolgot vettem észre...egy félig összedőlt házban mintha laktak volna, és a mező közepén egy szabályosan felakasztott teddy mackót mint madárijesztőt.
Nem tudom melyik fogott meg jobban...akárki is lakik itt, megpróbálja kifejezni magát valahogy...ahogy jobban nézelődtem a teddy mackó mellett egy nagyobb installációt is észrevettem több játékból összeállítva.
Másnap visszamentem és bemásztam a résnyire nyitva hagyott kapun.
A házig kis kitaposott ösvény vezetett...messziről szólongattam a tulajt hogy jövök ne ijedjen meg….
Mire odaértem egy pici koros ember várt a házikó mellett...érdeklődve méregetett mire odamentem kezet nyújtottam és bemutatkoztam neki.
-Láttam a mackót kintről! -magyaráztam neki
-Észrevette? -kérdezte meglepődve
-Nehéz lett volna elmenni mellette, nagyon megtetszett! -válaszoltam neki miközben felmértem az életteret amiben él és fejben már eldöntöttem hogy nem a mackó a legjobb téma itt….
A rengeteg eldobált szemetet elnézve Ukrajna jutott eszembe...kis gázfözölap, sötét szoba a kettéhasadt épületben...nem kérdéses hogy életveszélyes volt. Tetőn kis lyuk, kormos falak…

Beszélgetésbe elegyedtem vele és azt láttam hogy ő csendben éhenhal míg én keresem az igazi nyomort a világ másik felén és nem veszem észre a szomszédomban.
Mint az ilyen helyzetben lévő emberek általában ő is nagyon barátságos volt, nem kért semmit, sem pénzt sem ennivalót. A tűzhelyen lassan rotyogott egy szegényes paella míg az öreg cigarettára gyújtott.
-Ha kapok valamit eszem...ha nem akkor nem...nem érdekes….-mondja miközben a kutyát simogatja.
Miközben beszélgetünk azon gondolkozom hogy miért lehet az hogy ezeket az embereket sokkal közelebb érzem istenhez mint azokat akik hozzá képest rendezett életet élnek...kevésbé szerencsétlenek és persze itt nekem is eszembe jut hogy mennyire saját szerencséjének kovácsa az ember és mennyire eszköz isten kezében...mennyire fontos a saját akaratunk és mennyire az hogy ő mit tervez velünk?
Úgy távoztam mint az ostoba aki a szomszédba megy megmutatni milyen jól tud takarítani miközben a saját házát elönti a szemét…

Ostoba vagyok.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ez nem kelet...Ez nem nyugat...Ez Szarajevó!

Ez nem kelet, ez nem nyugat, ez az a pont ahol minden találkozik. Szarajevó városa több szempontból is egyedülálló. A nyugati és keleti vallás, kultúra keresztútjáról beszélünk ahogy egymás szomszédságában áll mecset, ortodox templom, katolikus katedrális, és zsidó zsinagóga. A város története legalább annyira sokrétű mint a lakossága, vagy a látvány amit nyújt. 1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferninándot ami kirobbantota az elő világháborút. A második világháborúban Szarajevó az usztasák által irányított független Horvát Államhoz került így a város zsidó, és szerb lakosságának jelentős része a holokauszt áldozatává vált. 1992 április ötödikén egy béketüntetésre szerb orvlövészek sortűzzel válaszoltak, ekkor kezdődött meg Szarajevó 1996-ig tartó ostroma, amiben 12.000 ember veszítette életét.


2018. február 9 Lassan sétikálok a repülőtér körül és próbálom eldönteni hogyan jussak el a szállásomra az óváros részbe...villamost, buszt nem látok, pár taxis lustán dohányzik a kocsinak dőlve v…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....