Ugrás a fő tartalomra

Nyolcak

A Masterclasst azoknak a fotósoknak találtam ki akik már úton vannak de még pont az a pici hiányzik nekik amitől beindulna  a karrierjük.
Kevesen gondolják át tudatosan de szinte minden a vizuális megjelenítésen múlik...az internet hatalmas piac és ha ki akarod aknázni akkor az embereknek fel kell figyelniük rád.
Az első benyomás döntő...pár másodperc alatt mindenki elhelyez téged a megjelenésed szerint mind szakmailag, mind árkategóriában egy bizonyos helyre...később ezen változtatni szinte képtelenség.
Számtalanszor beszéltem róla mennyire fontos hogy milyen betűtípust használsz és azon belül is milyen szóközökkel, mérettel stb....
A betűtípus amit használsz önmagad prezentálására beszél rólad, és az emberek nagyon jól olvasnak ebben...a megfelelően megválasztott színek hangulatokat keltenek, és ugyanúgy beszélnek rólad. Mindezeket gondosan összeválogatva sokkal könnyebben elérheted a célközönségedet, vagy hogy meg se próbáljanak megkeresni ingyenmunka ajánlatokkal.
A masterclasson első körben ezen akartam segíteni...azt akartam hogy a résztvevők teljes arculatot, szlogent, színeket kapjanak.
Sokan emlegetik a szivatós részt ami igazából a lelassulásról és az odafigyelésről szólt...később mindannyian megtapasztalték ennek a hasznát.
Hiszem, hogy minden lánc annyira erős mint a leggyengébb láncszeme ezért én megkerestem ezt a láncszemet mindegyiküknél és ezt kezdtem el erősíteni.
Tudom hogy vonzóbb egy olyan Workshop ahol pár automatikus beállítással kattogtathattok vagy ahol vállonveregetnek titeket pár ezer forintért.
Éppen ezért a Masterclass nem való mindenkinek.
A Masterclasson napi 6-8 akár 10 órában dolgozunk. Ha nem fotózunk akkor a gép fölött görnyedünk és arulatokat, logókat tervezünk, betűtipusokkal játszunk. Mindezt egy szük baráti közegben jó hangulatban sokszor nevetve sokszor bosszankodva mivel emberek vagyunk.
A hét végre a csapat öszekovácsolódik. Mondhatnám példának az utolsó csapatot akik innen hazatérve azonnal kiállítási lehetőséget kaptak amin felbuzdulva egy vándorkiállítást szerveztek az képeiknek hat városban. Ez lenne a cél.
A következő Masterclass május utolsó hetében indul.....
8 fotóst várok akik meg akarnak indulni és tenni is képesek érte valamit.
8 fotós jön, és 8 barát megy haza...ez már csak így szokott lenni....
várlak titeket szeretettel Egy hónap múlva Spanyolország egyik legszebb tengerpartján a BWS Masterclass következő workshopjára.
Jelentkezni a fotobalassa@gmail.com emailcímen tudtok!
A jegyek a wizzairnél még mindig olcsók! ;)

És a végére pár pillanat az utolsó csapat hetéből! :)

















Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…