Ugrás a fő tartalomra

Nyolcak

A Masterclasst azoknak a fotósoknak találtam ki akik már úton vannak de még pont az a pici hiányzik nekik amitől beindulna  a karrierjük.
Kevesen gondolják át tudatosan de szinte minden a vizuális megjelenítésen múlik...az internet hatalmas piac és ha ki akarod aknázni akkor az embereknek fel kell figyelniük rád.
Az első benyomás döntő...pár másodperc alatt mindenki elhelyez téged a megjelenésed szerint mind szakmailag, mind árkategóriában egy bizonyos helyre...később ezen változtatni szinte képtelenség.
Számtalanszor beszéltem róla mennyire fontos hogy milyen betűtípust használsz és azon belül is milyen szóközökkel, mérettel stb....
A betűtípus amit használsz önmagad prezentálására beszél rólad, és az emberek nagyon jól olvasnak ebben...a megfelelően megválasztott színek hangulatokat keltenek, és ugyanúgy beszélnek rólad. Mindezeket gondosan összeválogatva sokkal könnyebben elérheted a célközönségedet, vagy hogy meg se próbáljanak megkeresni ingyenmunka ajánlatokkal.
A masterclasson első körben ezen akartam segíteni...azt akartam hogy a résztvevők teljes arculatot, szlogent, színeket kapjanak.
Sokan emlegetik a szivatós részt ami igazából a lelassulásról és az odafigyelésről szólt...később mindannyian megtapasztalték ennek a hasznát.
Hiszem, hogy minden lánc annyira erős mint a leggyengébb láncszeme ezért én megkerestem ezt a láncszemet mindegyiküknél és ezt kezdtem el erősíteni.
Tudom hogy vonzóbb egy olyan Workshop ahol pár automatikus beállítással kattogtathattok vagy ahol vállonveregetnek titeket pár ezer forintért.
Éppen ezért a Masterclass nem való mindenkinek.
A Masterclasson napi 6-8 akár 10 órában dolgozunk. Ha nem fotózunk akkor a gép fölött görnyedünk és arulatokat, logókat tervezünk, betűtipusokkal játszunk. Mindezt egy szük baráti közegben jó hangulatban sokszor nevetve sokszor bosszankodva mivel emberek vagyunk.
A hét végre a csapat öszekovácsolódik. Mondhatnám példának az utolsó csapatot akik innen hazatérve azonnal kiállítási lehetőséget kaptak amin felbuzdulva egy vándorkiállítást szerveztek az képeiknek hat városban. Ez lenne a cél.
A következő Masterclass május utolsó hetében indul.....
8 fotóst várok akik meg akarnak indulni és tenni is képesek érte valamit.
8 fotós jön, és 8 barát megy haza...ez már csak így szokott lenni....
várlak titeket szeretettel Egy hónap múlva Spanyolország egyik legszebb tengerpartján a BWS Masterclass következő workshopjára.
Jelentkezni a fotobalassa@gmail.com emailcímen tudtok!
A jegyek a wizzairnél még mindig olcsók! ;)

És a végére pár pillanat az utolsó csapat hetéből! :)

















Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....












Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…