Ugrás a fő tartalomra

Hogy is van ez?

Apró dolgok...gyakorlatilag az egész életünk, tekintetbe véve a legnagyobb eseményeket is apró jelentéktelennek tűnő dolgokból áll össze egéssze...
Önmagukban ezek a dolgok elvesznek a mindennapokban, és meglehet néha érdemtelennek találjuk őket hogy megnézzünk egyet egyet közelebbről.
Mondok pár ilyen apró dolgot....
Utoljára hazamentem egy árva fillér nélkül...sokan azt hitték viccelek vagy biztos van nálam hitelkártya. Természetesen volt. De mielőtt megindultam kivettem minden pénzt a számláról és itthon hagytam az asztalon. Kivéve öt eurót amiből kávéztam a reptéren illetve utána a vámház kőrúti Burger Kingben.
Leszállva a gépről elindultam gyalog egy barátomhoz aki 16 kilométerre volt onnan. Nem nagy táv.
A caminon napi 35-40 kilométert mentünk így eléggé hozzá vagyok szokva.
Átvágtam egy kiserdőn, ahol egy angol hajléktalan ücsörgött...beszéltünk pár szót és továbbsétáltam.
Találtam egy csipkebogyóbokrot, gondoltam szedek párat jól jöhet még alapon.
Később buszra szálhattam volna könnyedén bliccelhettem volna (szoktam) de valahogy nem tartottam tisztességesnek ebben a helyzetben így tovább sétáltam.
Készítettem egy kis papírt, "sosem vettem fel stoppost" felirattal és épp ki akartam tenni az elhúzó autók elé hátha valaki felvesz mikor két dolog történt...
Elkezdett esni az eső.
Megállt mellettem egy taxi.
Gondoltam szólok neki hogy rossz parti vagyok mert egy fillérem sincs mikor nagy nehezen megismertem hogy az egyik résztvevő a workshopról. (rettenetes az arcmemóriám)
Igazán megörültem neki mert az eső picit elvette a jókedvemet, és tíz perc alatt bedobott a barátomhoz.
Mikor egy ideje már beszélgettem barátom kocsmájában megszólalt a telefonom és egy kerületi jóbarát (majdnem igazából nyolckeres de mindegy) felhívott hogy hol vagyok és mikor elmagyaráztam rávágta hogy milyen jó pont arra van kocsival bevinne a kilencbe ha szeretném.
Valahogy a jóisten nem akarta hogy megázzak aznap...
Mint ahogy azt sem hagyta hogy az utcán éjszakázzak (igazából tervben volt) vagy hogy egy percig is koplaljak vagy hiányt szenvedjek bármi olyan dologban ami kellemetlenné tette volna az otthoni egy hetemet. Szerintem senki nem értette meg hogy miért volt jó nekem ez a hét így, hogy miért volt rá szükségem hiába mondtam, hogy csak vissza szeretnék találni oda ahonnan indultam.,..picit elfelejteni a művész urat és megkeresni a srácot akit kilakoltattak, utcán lakott, koplalt, csövezett ha épp nem volt másra lehetőség....
kicsit olyan volt mint amikor valaki az előadás után odajött és kezembe nyomott két tekercs filmet...apróság de nagyon jól esett...vagy hozott nekem almát....ezekből látom hogy amit csinálunk működik....van eredménye...minap Girona mellett felvettem egy stoppost...pont oda ment ahova én...
ezek az apró segítségek elviselhetőbbé teszik a mindennapok darálóját....
Pár napja jelentkezett egy BWS tag hogy a tavaszi workshop idején neki pont van egy üres lakása igaz érden, de nekem az pont jó...pont jó hogy kipihenjem magam egy egy nap után a workshopon.
Később az adminok kitalálták a donációs rendszert a workshopra amit nagyon átrágtunk de végül elfogadtuk. Apró dolgok amik megkönnyítik hogy valami nagyobbat tehessünk mindannyian...jó látni hogy vagyunk akik értik és alkalmazzák azt.
Köszönöm annak a taxisnak hogy felvett (direkt nem nevezem meg)
A barátaimnak hogy végig mellettem voltak.
Valakinek aki gondoskodott rólam.
A nyolckerületinek hogy tesó volt.
Az Underground körnek akik megszervezték a találkozót.
Sorolhatnám....jó volt megtapasztalni ezt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....












Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…