Ugrás a fő tartalomra

Hogy is van ez?

Apró dolgok...gyakorlatilag az egész életünk, tekintetbe véve a legnagyobb eseményeket is apró jelentéktelennek tűnő dolgokból áll össze egéssze...
Önmagukban ezek a dolgok elvesznek a mindennapokban, és meglehet néha érdemtelennek találjuk őket hogy megnézzünk egyet egyet közelebbről.
Mondok pár ilyen apró dolgot....
Utoljára hazamentem egy árva fillér nélkül...sokan azt hitték viccelek vagy biztos van nálam hitelkártya. Természetesen volt. De mielőtt megindultam kivettem minden pénzt a számláról és itthon hagytam az asztalon. Kivéve öt eurót amiből kávéztam a reptéren illetve utána a vámház kőrúti Burger Kingben.
Leszállva a gépről elindultam gyalog egy barátomhoz aki 16 kilométerre volt onnan. Nem nagy táv.
A caminon napi 35-40 kilométert mentünk így eléggé hozzá vagyok szokva.
Átvágtam egy kiserdőn, ahol egy angol hajléktalan ücsörgött...beszéltünk pár szót és továbbsétáltam.
Találtam egy csipkebogyóbokrot, gondoltam szedek párat jól jöhet még alapon.
Később buszra szálhattam volna könnyedén bliccelhettem volna (szoktam) de valahogy nem tartottam tisztességesnek ebben a helyzetben így tovább sétáltam.
Készítettem egy kis papírt, "sosem vettem fel stoppost" felirattal és épp ki akartam tenni az elhúzó autók elé hátha valaki felvesz mikor két dolog történt...
Elkezdett esni az eső.
Megállt mellettem egy taxi.
Gondoltam szólok neki hogy rossz parti vagyok mert egy fillérem sincs mikor nagy nehezen megismertem hogy az egyik résztvevő a workshopról. (rettenetes az arcmemóriám)
Igazán megörültem neki mert az eső picit elvette a jókedvemet, és tíz perc alatt bedobott a barátomhoz.
Mikor egy ideje már beszélgettem barátom kocsmájában megszólalt a telefonom és egy kerületi jóbarát (majdnem igazából nyolckeres de mindegy) felhívott hogy hol vagyok és mikor elmagyaráztam rávágta hogy milyen jó pont arra van kocsival bevinne a kilencbe ha szeretném.
Valahogy a jóisten nem akarta hogy megázzak aznap...
Mint ahogy azt sem hagyta hogy az utcán éjszakázzak (igazából tervben volt) vagy hogy egy percig is koplaljak vagy hiányt szenvedjek bármi olyan dologban ami kellemetlenné tette volna az otthoni egy hetemet. Szerintem senki nem értette meg hogy miért volt jó nekem ez a hét így, hogy miért volt rá szükségem hiába mondtam, hogy csak vissza szeretnék találni oda ahonnan indultam.,..picit elfelejteni a művész urat és megkeresni a srácot akit kilakoltattak, utcán lakott, koplalt, csövezett ha épp nem volt másra lehetőség....
kicsit olyan volt mint amikor valaki az előadás után odajött és kezembe nyomott két tekercs filmet...apróság de nagyon jól esett...vagy hozott nekem almát....ezekből látom hogy amit csinálunk működik....van eredménye...minap Girona mellett felvettem egy stoppost...pont oda ment ahova én...
ezek az apró segítségek elviselhetőbbé teszik a mindennapok darálóját....
Pár napja jelentkezett egy BWS tag hogy a tavaszi workshop idején neki pont van egy üres lakása igaz érden, de nekem az pont jó...pont jó hogy kipihenjem magam egy egy nap után a workshopon.
Később az adminok kitalálták a donációs rendszert a workshopra amit nagyon átrágtunk de végül elfogadtuk. Apró dolgok amik megkönnyítik hogy valami nagyobbat tehessünk mindannyian...jó látni hogy vagyunk akik értik és alkalmazzák azt.
Köszönöm annak a taxisnak hogy felvett (direkt nem nevezem meg)
A barátaimnak hogy végig mellettem voltak.
Valakinek aki gondoskodott rólam.
A nyolckerületinek hogy tesó volt.
Az Underground körnek akik megszervezték a találkozót.
Sorolhatnám....jó volt megtapasztalni ezt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ez nem kelet...Ez nem nyugat...Ez Szarajevó!

Ez nem kelet, ez nem nyugat, ez az a pont ahol minden találkozik. Szarajevó városa több szempontból is egyedülálló. A nyugati és keleti vallás, kultúra keresztútjáról beszélünk ahogy egymás szomszédságában áll mecset, ortodox templom, katolikus katedrális, és zsidó zsinagóga. A város története legalább annyira sokrétű mint a lakossága, vagy a látvány amit nyújt. 1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferninándot ami kirobbantota az elő világháborút. A második világháborúban Szarajevó az usztasák által irányított független Horvát Államhoz került így a város zsidó, és szerb lakosságának jelentős része a holokauszt áldozatává vált. 1992 április ötödikén egy béketüntetésre szerb orvlövészek sortűzzel válaszoltak, ekkor kezdődött meg Szarajevó 1996-ig tartó ostroma, amiben 12.000 ember veszítette életét.


2018. február 9 Lassan sétikálok a repülőtér körül és próbálom eldönteni hogyan jussak el a szállásomra az óváros részbe...villamost, buszt nem látok, pár taxis lustán dohányzik a kocsinak dőlve v…

Különleges ajándék karácsonyra.

Idén karácsonykor is készülök egy különleges meglepetéssel nektek.  Mint minden művésznek nekem is korszakokra bontható eddigi pályám. Idén az egyik legizgalmasabb korszakból válogattam nektek olyan képeket amik nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem voltak publikálva.  Ebben az időszakban kizárólag filmre dolgoztam, és sokszor már az elkattintás pillanatában torzítottam a képeket. Foltokban, vonalakban, tónusokban láttam a világot és sokkal inkább hangulatokat kerestem mintsem dekoratív tartalmat. Az elkészült képekhez a valóság csak vászon volt. Ezekből a képekből választottam ki a kedvenceimet nektek.  Ezeket harminc centis hosszanti oldal méretben lehet majd megrendelni, tízezer forintos darabáron. Természetesen ezek is Hahnemühle papírra készülnek a Pigmenta Art Lab gondozásában. Mindegyik aláírva kerül új tulajdonosához. A meglepetés az, hogy a vásárlók közül kisorsolok egy valakit, aki karácsonyra a vásárolt nyomat mellé megkapja az eredeti negatívot bekeretezve.  A weboldalra a n…

Eugénia, a végzet sertése.

Rendhagyó és csodálatos eseményre hívjuk minden érző szívű embertársunkat. Nevezhetném fotós workshopnak, de a jelen esemény jóval magasabb szinten rezeg, mondhatni már már az élet értelmét fejtegető kissé testszagú filozófus alsógatyáján megkötött és rögzült bizonytalan formájú sárgás folt peremvidékén kapirgálunk csepp zuzmót egy majd éhenhalt jávorszarvasbébinek aki ragyogó szemekkel néz a sarkvidéki fagyott éjszakába, az égre kiáltva az eltelt évmilliók egyetlen valós kérdését.
EUGÉNIA! Ez a név egybeforr mindennel ami a végzet felé halad az entrópia kanyargós ösvényén, mindennel ami sorsában hordja végzetét ami halálra született az első perctől fogva, és ennek tudatában járja az élet ösvényét a szenvedés szilánkjaitól felszaggatott lábakkal, vérző tagokkal, összeszorított foggal várva azt, ami végre megszabadíthatja e világban való kínjaival terhes létezésétől.
Ne hagyjuk hogy az empátia apátiába fordulva eltakarja szemünk elől minden érző létező árnyat vető lény szenvedését.