Ugrás a fő tartalomra

Egy átlagos nap a Fehér Nyúlnál Barcelonában.

Kezdjük az elején...mi is az a Fehér Nyúl?

A Fehér Nyúl egy menedékház elrejtve Barcelonában. Aki járt ott nem fogja megmondani hol van, ezért cserébe mindig szívesen látjuk.
Menedékház fotósoknak, művészeknek, olyanoknak akik picit mélyebbre szeretnének látni a felszines dolgoknál.
Egyik központja annak a csapatnak akikkel dolgozom, és én is ide vonulok el ha valami különlegesre készülök. Itt minden és még annál is több adott hogy bármit meg tudjak csinálni az analóg fotográfia keretein belül.
Igazi kis barlang művészeknek.
No de lássunk mi történt tegnap mikor két tanítványom kipróbálhatta magát itt.

Képes beszámoló:

Tanulóinknak kiosztottuk a gépeket így üldögélhetek kicsit mielőtt összerakjuk a vegyszereket :)
És együnk is valamit Roncóval a nyúl gazdájával....
Arab szendvics nem merem megmondani mi volt benne :)
Beérkezett a csapat, elkezdődhet a munka!


Ki kell választani a legjobb képeket :)


Persze sötétben dolgozunk :)


Természetesen vannak eredmények is!


Hazafelé simán eltévedünk és várost nézünk :)
Még késő este is az elkészült képeket elemezzük a földön ülve :)








































Azt hiszem elmondhatom hogy fantasztikus nap van mögöttünk :) És hogy hogyan lehet bejutni a White Rabbitba? Az utcáról semmiképp :) Kell hozzá nemi szerencse ;)

A nyúl oldala a facebookon: KATTINTS IDE kezdetnek nem rossz ha látunk téged ;)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Hazugságok tengere...

Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok...
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból...szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni... Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár...a pofád maximum...
Na jó...kikiabáltam magam...kezdjük az elején...
Figyelj...elárulok egy titkot...nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned...összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt...zokoghatsz, fájha…

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....