Ugrás a fő tartalomra

Egy átlagos nap a Fehér Nyúlnál Barcelonában.

Kezdjük az elején...mi is az a Fehér Nyúl?

A Fehér Nyúl egy menedékház elrejtve Barcelonában. Aki járt ott nem fogja megmondani hol van, ezért cserébe mindig szívesen látjuk.
Menedékház fotósoknak, művészeknek, olyanoknak akik picit mélyebbre szeretnének látni a felszines dolgoknál.
Egyik központja annak a csapatnak akikkel dolgozom, és én is ide vonulok el ha valami különlegesre készülök. Itt minden és még annál is több adott hogy bármit meg tudjak csinálni az analóg fotográfia keretein belül.
Igazi kis barlang művészeknek.
No de lássunk mi történt tegnap mikor két tanítványom kipróbálhatta magát itt.

Képes beszámoló:

Tanulóinknak kiosztottuk a gépeket így üldögélhetek kicsit mielőtt összerakjuk a vegyszereket :)
És együnk is valamit Roncóval a nyúl gazdájával....
Arab szendvics nem merem megmondani mi volt benne :)
Beérkezett a csapat, elkezdődhet a munka!


Ki kell választani a legjobb képeket :)


Persze sötétben dolgozunk :)


Természetesen vannak eredmények is!


Hazafelé simán eltévedünk és várost nézünk :)
Még késő este is az elkészült képeket elemezzük a földön ülve :)








































Azt hiszem elmondhatom hogy fantasztikus nap van mögöttünk :) És hogy hogyan lehet bejutni a White Rabbitba? Az utcáról semmiképp :) Kell hozzá nemi szerencse ;)

A nyúl oldala a facebookon: KATTINTS IDE kezdetnek nem rossz ha látunk téged ;)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....












Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…