Ugrás a fő tartalomra

Arman zongoraszonettje döglött nyulaknak...avagy...MIVAN?



-Mi fotográfusok vagyunk a képzőművészek legalja...




Magam mondtam ezt több előadáson és tartom is magam ehhez, hisz ez szomorú de tény.
A fotósképzések nagyon sok esetben szorítkoznak arra, hogy kortárs vagy letűnt fotósok képi világát munkásságát megismerjük, és ezzel boldogan el is sétálunk hisz mi már művészek vagyunk.
A művészet valójában egy szakma, ahol gigantikus méretű tudáshalmaz van amiből még morzsákat sem kapnak az emberek.
Egy sikeres alkotó művésznek nem elég ismernie a kortárs művészetet, de meg is kell értenie hogy honnan, milyen úton, kik által, és miért lett olyan amilyen.
Miért "redukálódott" a művészet az absztrakt irányába? Milyen szerepe volt ebben a fotográfiának? Igen volt benne szerepe...
Miért volt szükség arra hogy létrejöjjön a Dada, a Fluxus, majd ezekből a Performance, a kisérleti színház, Happeningek, sorolhatnám hogyan épül fel a dolog...
Szeretném ha végre fognánk magunkat és továbblépnénk a "Képzőművészetek fiúbandájánál" (impresszionisták) és elkezdenénk egy olyan utat ami rávilágít a mostani történésekre mert akár tetszik akár nem ma 2015-ben élünk és a művészet nem állt meg nem rekedt meg hanem ment tovább a maga útján.
Ez a tudás képes kiemelni egy alkotót a tömegből...a tucatfotós itt válik el az alkotótól....
A tucatfotós élete végéig utánozni fog, úgy hogy nem ismeri az összefüggéseket, míg az alkotó teremteni fog.
Hallottam sok demagóg idióta szájából azt, hogy ha a művészetet magyarázni kell akkor az már nem művészet....
Fordítsuk meg...ha nem kell magyarázni akkor az puszta esztétikum...giccs...mint rózsika néni lézergravírozott szentképe a piros fazék felett a konyhában.
Az hogy a művészet az abszolút művészet felé fordult (absztrakt), az egy forradalmi lépés volt és a mai művészetre művészi világra hatalmas hatást gyakorolt. 
Kisérletet fogunk tenni arra hogy átvegyük ezt az utolsó száz évet és megérkezzünk a kortárs művészethez felvértezve azzal a tudással, amivel talán már nem azzal a hozzáállással fogunk közeledni hogy:
-Háezt én is meg tudom festeni vaze
-Ezneművészetezszar
-Haggyámáhogynézmáezki?
És a kedvencem!
-Namostmagyarázzamámegvalakihogyezméművészetbazdmeg?!
Ezt fogom tenni, mert ezek a mondatok elmennek egy Tatabányai kocsmában  egy ötvenes vájár szájából hét feles után, de ha fotográfiával akarsz foglalkozni akkor nem árt tovább látni a bányászlámpánál.

(semmi bajom sem Tatabányával sem a bányászokkal)

Végül pedig nagyon köszönöm a Pécsi Egyetemnek hogy meghívott a művészeti karra, örömmel megyek :)
December 11-én találkozunk Pécsen!



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ez nem kelet...Ez nem nyugat...Ez Szarajevó!

Ez nem kelet, ez nem nyugat, ez az a pont ahol minden találkozik. Szarajevó városa több szempontból is egyedülálló. A nyugati és keleti vallás, kultúra keresztútjáról beszélünk ahogy egymás szomszédságában áll mecset, ortodox templom, katolikus katedrális, és zsidó zsinagóga. A város története legalább annyira sokrétű mint a lakossága, vagy a látvány amit nyújt. 1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferninándot ami kirobbantota az elő világháborút. A második világháborúban Szarajevó az usztasák által irányított független Horvát Államhoz került így a város zsidó, és szerb lakosságának jelentős része a holokauszt áldozatává vált. 1992 április ötödikén egy béketüntetésre szerb orvlövészek sortűzzel válaszoltak, ekkor kezdődött meg Szarajevó 1996-ig tartó ostroma, amiben 12.000 ember veszítette életét.


2018. február 9 Lassan sétikálok a repülőtér körül és próbálom eldönteni hogyan jussak el a szállásomra az óváros részbe...villamost, buszt nem látok, pár taxis lustán dohányzik a kocsinak dőlve v…

Különleges ajándék karácsonyra.

Idén karácsonykor is készülök egy különleges meglepetéssel nektek.  Mint minden művésznek nekem is korszakokra bontható eddigi pályám. Idén az egyik legizgalmasabb korszakból válogattam nektek olyan képeket amik nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem voltak publikálva.  Ebben az időszakban kizárólag filmre dolgoztam, és sokszor már az elkattintás pillanatában torzítottam a képeket. Foltokban, vonalakban, tónusokban láttam a világot és sokkal inkább hangulatokat kerestem mintsem dekoratív tartalmat. Az elkészült képekhez a valóság csak vászon volt. Ezekből a képekből választottam ki a kedvenceimet nektek.  Ezeket harminc centis hosszanti oldal méretben lehet majd megrendelni, tízezer forintos darabáron. Természetesen ezek is Hahnemühle papírra készülnek a Pigmenta Art Lab gondozásában. Mindegyik aláírva kerül új tulajdonosához. A meglepetés az, hogy a vásárlók közül kisorsolok egy valakit, aki karácsonyra a vásárolt nyomat mellé megkapja az eredeti negatívot bekeretezve.  A weboldalra a n…

Eugénia, a végzet sertése.

Rendhagyó és csodálatos eseményre hívjuk minden érző szívű embertársunkat. Nevezhetném fotós workshopnak, de a jelen esemény jóval magasabb szinten rezeg, mondhatni már már az élet értelmét fejtegető kissé testszagú filozófus alsógatyáján megkötött és rögzült bizonytalan formájú sárgás folt peremvidékén kapirgálunk csepp zuzmót egy majd éhenhalt jávorszarvasbébinek aki ragyogó szemekkel néz a sarkvidéki fagyott éjszakába, az égre kiáltva az eltelt évmilliók egyetlen valós kérdését.
EUGÉNIA! Ez a név egybeforr mindennel ami a végzet felé halad az entrópia kanyargós ösvényén, mindennel ami sorsában hordja végzetét ami halálra született az első perctől fogva, és ennek tudatában járja az élet ösvényét a szenvedés szilánkjaitól felszaggatott lábakkal, vérző tagokkal, összeszorított foggal várva azt, ami végre megszabadíthatja e világban való kínjaival terhes létezésétől.
Ne hagyjuk hogy az empátia apátiába fordulva eltakarja szemünk elől minden érző létező árnyat vető lény szenvedését.