Ugrás a fő tartalomra

Arman zongoraszonettje döglött nyulaknak...avagy...MIVAN?



-Mi fotográfusok vagyunk a képzőművészek legalja...




Magam mondtam ezt több előadáson és tartom is magam ehhez, hisz ez szomorú de tény.
A fotósképzések nagyon sok esetben szorítkoznak arra, hogy kortárs vagy letűnt fotósok képi világát munkásságát megismerjük, és ezzel boldogan el is sétálunk hisz mi már művészek vagyunk.
A művészet valójában egy szakma, ahol gigantikus méretű tudáshalmaz van amiből még morzsákat sem kapnak az emberek.
Egy sikeres alkotó művésznek nem elég ismernie a kortárs művészetet, de meg is kell értenie hogy honnan, milyen úton, kik által, és miért lett olyan amilyen.
Miért "redukálódott" a művészet az absztrakt irányába? Milyen szerepe volt ebben a fotográfiának? Igen volt benne szerepe...
Miért volt szükség arra hogy létrejöjjön a Dada, a Fluxus, majd ezekből a Performance, a kisérleti színház, Happeningek, sorolhatnám hogyan épül fel a dolog...
Szeretném ha végre fognánk magunkat és továbblépnénk a "Képzőművészetek fiúbandájánál" (impresszionisták) és elkezdenénk egy olyan utat ami rávilágít a mostani történésekre mert akár tetszik akár nem ma 2015-ben élünk és a művészet nem állt meg nem rekedt meg hanem ment tovább a maga útján.
Ez a tudás képes kiemelni egy alkotót a tömegből...a tucatfotós itt válik el az alkotótól....
A tucatfotós élete végéig utánozni fog, úgy hogy nem ismeri az összefüggéseket, míg az alkotó teremteni fog.
Hallottam sok demagóg idióta szájából azt, hogy ha a művészetet magyarázni kell akkor az már nem művészet....
Fordítsuk meg...ha nem kell magyarázni akkor az puszta esztétikum...giccs...mint rózsika néni lézergravírozott szentképe a piros fazék felett a konyhában.
Az hogy a művészet az abszolút művészet felé fordult (absztrakt), az egy forradalmi lépés volt és a mai művészetre művészi világra hatalmas hatást gyakorolt. 
Kisérletet fogunk tenni arra hogy átvegyük ezt az utolsó száz évet és megérkezzünk a kortárs művészethez felvértezve azzal a tudással, amivel talán már nem azzal a hozzáállással fogunk közeledni hogy:
-Háezt én is meg tudom festeni vaze
-Ezneművészetezszar
-Haggyámáhogynézmáezki?
És a kedvencem!
-Namostmagyarázzamámegvalakihogyezméművészetbazdmeg?!
Ezt fogom tenni, mert ezek a mondatok elmennek egy Tatabányai kocsmában  egy ötvenes vájár szájából hét feles után, de ha fotográfiával akarsz foglalkozni akkor nem árt tovább látni a bányászlámpánál.

(semmi bajom sem Tatabányával sem a bányászokkal)

Végül pedig nagyon köszönöm a Pécsi Egyetemnek hogy meghívott a művészeti karra, örömmel megyek :)
December 11-én találkozunk Pécsen!



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....












Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…