2015. november 16., hétfő

Arman zongoraszonettje döglött nyulaknak...avagy...MIVAN?



-Mi fotográfusok vagyunk a képzőművészek legalja...




Magam mondtam ezt több előadáson és tartom is magam ehhez, hisz ez szomorú de tény.
A fotósképzések nagyon sok esetben szorítkoznak arra, hogy kortárs vagy letűnt fotósok képi világát munkásságát megismerjük, és ezzel boldogan el is sétálunk hisz mi már művészek vagyunk.
A művészet valójában egy szakma, ahol gigantikus méretű tudáshalmaz van amiből még morzsákat sem kapnak az emberek.
Egy sikeres alkotó művésznek nem elég ismernie a kortárs művészetet, de meg is kell értenie hogy honnan, milyen úton, kik által, és miért lett olyan amilyen.
Miért "redukálódott" a művészet az absztrakt irányába? Milyen szerepe volt ebben a fotográfiának? Igen volt benne szerepe...
Miért volt szükség arra hogy létrejöjjön a Dada, a Fluxus, majd ezekből a Performance, a kisérleti színház, Happeningek, sorolhatnám hogyan épül fel a dolog...
Szeretném ha végre fognánk magunkat és továbblépnénk a "Képzőművészetek fiúbandájánál" (impresszionisták) és elkezdenénk egy olyan utat ami rávilágít a mostani történésekre mert akár tetszik akár nem ma 2015-ben élünk és a művészet nem állt meg nem rekedt meg hanem ment tovább a maga útján.
Ez a tudás képes kiemelni egy alkotót a tömegből...a tucatfotós itt válik el az alkotótól....
A tucatfotós élete végéig utánozni fog, úgy hogy nem ismeri az összefüggéseket, míg az alkotó teremteni fog.
Hallottam sok demagóg idióta szájából azt, hogy ha a művészetet magyarázni kell akkor az már nem művészet....
Fordítsuk meg...ha nem kell magyarázni akkor az puszta esztétikum...giccs...mint rózsika néni lézergravírozott szentképe a piros fazék felett a konyhában.
Az hogy a művészet az abszolút művészet felé fordult (absztrakt), az egy forradalmi lépés volt és a mai művészetre művészi világra hatalmas hatást gyakorolt. 
Kisérletet fogunk tenni arra hogy átvegyük ezt az utolsó száz évet és megérkezzünk a kortárs művészethez felvértezve azzal a tudással, amivel talán már nem azzal a hozzáállással fogunk közeledni hogy:
-Háezt én is meg tudom festeni vaze
-Ezneművészetezszar
-Haggyámáhogynézmáezki?
És a kedvencem!
-Namostmagyarázzamámegvalakihogyezméművészetbazdmeg?!
Ezt fogom tenni, mert ezek a mondatok elmennek egy Tatabányai kocsmában  egy ötvenes vájár szájából hét feles után, de ha fotográfiával akarsz foglalkozni akkor nem árt tovább látni a bányászlámpánál.

(semmi bajom sem Tatabányával sem a bányászokkal)

Végül pedig nagyon köszönöm a Pécsi Egyetemnek hogy meghívott a művészeti karra, örömmel megyek :)
December 11-én találkozunk Pécsen!



Nincsenek megjegyzések: