Ugrás a fő tartalomra

Megalkuvás nélkül.





A csendes hét szervezésével kapcsolatban rengeteg kétségem volt egy dolgot illetően.
Tegyük fel, persze csak fikció, valós szereplők nélkül, hogy találkozom azzal az eberrel aki a csendes héten a vezetőtök lenne...vezető meditációban, lelki gyakorlatokban stb.
Palotájába belépve minden vallás szereplője, istene, prófétája jelen van...mosolyog ganésa, halkan kattognak a kaballista szimbólumok, az afrikai szobornak testartása farönkre emlékeztet, krisna fuvolázik, mandalák zavarják szemem, sziddhárta csendben ücsörög, míg jézus fáradtan pihen a kereszten.
Nehezen fogom vissza grimaszom szinpadias megjelenése láttán...
Leülünk beszélgetni...mesél mindenről...energiákról, aurákról, asztrál utazásokról,...ja bocs beleásítottam?
Míg beszél folyamatosan a szemébe nézek és békésen rágózom
Rámnéz....
-Te nem hiszel nekem -mondja mosolyogva
-Persze hogy nem- felelek... de nem is ez a lényeg....a részletek érdekelnek...az anyagiak...üzletet kötni jöttem...
Testartása azonnal megváltozik hangja tisztább lessz.
-Hogyne! Akkor számoljunk! -vágja rá és máris pörög a film mi, mennyi, hol, stb
Nem bírom ki egy kis mosoly nélkül nyugtázni hogy milyen könnyen besétált és magára zárta a csapdámat.
Az emberekből darabok lesznek, a szent dolgokból ráfordított idő, a lótuszvirágillatból egy penészes pénztárca fáradt illata.
Hazatérve feleségem kérdi hogy ment....
-Ahogy vártam...kamu az egész...felelem.
-Nem hiszem hogy a teremtőnek tetszik hogy ilyen varázslókat akarsz az embereknek hívni...
-Az még csak egy dolog de nekem sem tetszik...
Később mikor ültem a tóparton a hegyekben és körbeölelt az a csend és időtlenség rájöttem hogy itt egy guru, varázsló, stb csak zavarna...egyszerűen minden adott hogy egész legyek és minden több csak elvenne belőle.
Az elcsendesedéshez elég a béke amit a hely ad...a fejlődéshez elég egy jó csapat, pár ember akik egyszerre vannak jelen, együtt élik át...minden más csak hókuszpókusz ami eltereli a figyelmeteket.
Egyetlen embert fogok hívni hogy ha valakinek mégis lenne olyan kérdése amit nem tudunk feloldani, és az az egy valaki egy fiatal református lelkész lesz.
Azt akarom hogy ez az egy hét fotózással egybekötött elcsendesedés valóban hozzon valami újat.
Új gondolatokat, megváltozott perspektívát, egy olyan hetet amikor eltávolodsz a világtól és közelebb kerülsz önmagadhoz...ehhez leginkább önmagad tükrére van szükség. Az a csapat aki ezen részt vesz nem fog többet eltávolodni egymástól...szoros barátságok fognak kötődni, erős szövetségek...
A mókuskerékből kiszakítva sosem fogod többet ugyanolyannak látni a dolgokat mint előtte...minden meg fog változni...tudom...emlékszem még rá milyen volt.

Az időponton változtattam.
Január 8-15 között lesz az ecsendesedés, az ünnepek után.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…