Ugrás a fő tartalomra

Kezdetek és célok.



Az egész workshop ötlet egyetlen gondolatból eredeztethető....
Nem tudnám megmondani honnan jött...egyszerűen belémhasított, és pár perccel később már az alapokat terveztem...napok teltek el, és felállt körülöttem egy csapat akik mintha csak a megfelelő jelre vártak volna, és azóta is dolgoznak velem fáradhatatlanul.
Mi volt a cél?
Olyan jó lenne valami fenkölt szarságot írni erre, de nem lenne igaz....márpedig eddig sem ködösítettem és nem most fogom elkezdeni, hisz az őszinte beszéd alapja az egész dolognak amit létrehoztunk....
Igazából mit akartam?
Csinálni egy olyan workshopot, ami több a szokásos lehúzásnál és ezzel úgy kollektíve beinteni az egész társaságnak, akik beálltak egy semmire sem jó lehúzós workshoprendszerre...szépen felemelni a középső ujjamat, és olyan mélyen a pofájukba tolni hogy a tarkójukon ragadjon a lenyomata.
Ezért volt ingyen...ezért lesz ingyenes a Magyarországi workshop amíg élek.
Meguntam a hazugságokat...meguntam hogy hazudnak nektek, de leginkább azt untam meg, hogy ti hazudtok önmagatoknak....émelyített az a hazug illúzió amit magatok köré emeltetek, taszított az a lufi amit felfújattak veletek ...
Ki akartam pukkasztani, el akartam pusztítani mindent, hogy valami olyat építsetek aminek szilárd alapja van...tudtam én hogy háború lesz...tudtam hogy kevesen lesztek akik ki merik durrantani a lufijukat de ezekért a kevesekért csináltam...a többiek sértett táncba kezdenek oltalmazón védve a lufit mert másuk sincs....
Gondolkodó embereket akartam kinevelni, és álmomban sem gondoltam, hogy ennyien lesztek akik merik felvenni az eszmét, és elindulni egy saját önálló úton...
Nem azért vagyunk csapat mert egy az utunk....
Nem azért vagyunk csapat mert egy a célunk...
Azért vagyunk csapat mert fel merünk állni és kilépni a nyájból....szembe merünk menni az uniformizált moslékkal amit letömnek a képzelt fotósok torkán.
Nem vagyok több mint ti, de veletek vagyok.
Nem sokat ígérhetek, de azt megígérem, hogy olyan maradok mint amilyennek megismertetek.
Nyers, őszinte, kíméletlen, kritikus, magas elvárásokat támasztó tapló. Inkább ismerjetek ilyennek mintsem építsek egy hamis szobrot, amihez hozsannázhattok míg én a háttérben röhögök rajtatok....
Olyan csapat állt fel amire, akikre kivétel nélkül büszke vagyok...azért is hogy résztvehettem a létrehozásában, és arra is hogy tagja lehetek. 
Már szerveződik a következő workshop magyarországra....természetesen ingyenes lesz és komplexebb mint az előző....több előadó, több előadás, és sok gyakorlati oktatás vár rátok 2016 tavaszán. Minden évben feljebb fogom emelni a lécet. Célom már nem egy sima workshop hanem egy olyan rendezvénysorozat létrehozása, ami alapjaiban érinti és remegteti meg a szakmát. 
Szeretném megragadni az alkalmat hogy a webemet feltörő, és a workshop információkat törlő emberekhez is szóljak pár szót.
Nem fogok megállni.
Nem fogunk megállni.
Azt gondoljátok hogy veszélyes vagyok a szakmára?
Az is vagyok. 
Azok vagyunk.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nyúlszar paradoxon.

Szeretném leszögezni az elején hogy én csípem Bear Gryllst. Amit az a fószer végigcsinál az nem semmi! Jeges vízbe ugrálni, minden gusztustalan csúszómászót megenni, elefántszarból folyadékot préselni és meginni, hát ez nem gyerekjáték.... Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók. Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják. Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs. Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek. Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyeb

Van Dyke technika....Cianotípia barna változat.

Ismertetek pár technikát azoknak akik foglalkoznak cianotípiával és hasonló eljárásokkal....a Van Dyke technika a cianotípia egy változata ám a végeredmény ez esetben egy barna nyomat. Lényeges dolog amit rengetegen kihagynak az a papír enyvezése. Nyúlenyvvel a papírt lekezeljük majd két napig pihenni hagyjuk. Az enyv hatására a papíron megjelenő fotó jóval sötétebb tónusú, kontrasztosabb lesz. a Recept: ferri-ammónium-citrát  : 9gramm, 33cc desztilláltvízben keverve míg áttetsző zöldes nem lesz. Bórkősav : 1,5gr 33cc desztillált vízben oldva ezüstnitrát : 3,8gr 33c desztillált vízben oldva Elsőnek keverjük a ferri amonnium citrátot a borkősavval....öntsük egybe a két folyadékot és lassú határozott ringatással keverjük el.... Az ezüstnitrátot lassan, óvatosan keverjük hozzá kissebb adagokként, hasonló mód keverve. A végeredmény egy áttetsző zöldes folyadék....ha nem áttetsző akkor valószínűleg kuka..... Fontos! a folyadék nem fényérzékeny amíg meg nem szárad! Ettől füget