Ugrás a fő tartalomra

Kezdetek és célok.



Az egész workshop ötlet egyetlen gondolatból eredeztethető....
Nem tudnám megmondani honnan jött...egyszerűen belémhasított, és pár perccel később már az alapokat terveztem...napok teltek el, és felállt körülöttem egy csapat akik mintha csak a megfelelő jelre vártak volna, és azóta is dolgoznak velem fáradhatatlanul.
Mi volt a cél?
Olyan jó lenne valami fenkölt szarságot írni erre, de nem lenne igaz....márpedig eddig sem ködösítettem és nem most fogom elkezdeni, hisz az őszinte beszéd alapja az egész dolognak amit létrehoztunk....
Igazából mit akartam?
Csinálni egy olyan workshopot, ami több a szokásos lehúzásnál és ezzel úgy kollektíve beinteni az egész társaságnak, akik beálltak egy semmire sem jó lehúzós workshoprendszerre...szépen felemelni a középső ujjamat, és olyan mélyen a pofájukba tolni hogy a tarkójukon ragadjon a lenyomata.
Ezért volt ingyen...ezért lesz ingyenes a Magyarországi workshop amíg élek.
Meguntam a hazugságokat...meguntam hogy hazudnak nektek, de leginkább azt untam meg, hogy ti hazudtok önmagatoknak....émelyített az a hazug illúzió amit magatok köré emeltetek, taszított az a lufi amit felfújattak veletek ...
Ki akartam pukkasztani, el akartam pusztítani mindent, hogy valami olyat építsetek aminek szilárd alapja van...tudtam én hogy háború lesz...tudtam hogy kevesen lesztek akik ki merik durrantani a lufijukat de ezekért a kevesekért csináltam...a többiek sértett táncba kezdenek oltalmazón védve a lufit mert másuk sincs....
Gondolkodó embereket akartam kinevelni, és álmomban sem gondoltam, hogy ennyien lesztek akik merik felvenni az eszmét, és elindulni egy saját önálló úton...
Nem azért vagyunk csapat mert egy az utunk....
Nem azért vagyunk csapat mert egy a célunk...
Azért vagyunk csapat mert fel merünk állni és kilépni a nyájból....szembe merünk menni az uniformizált moslékkal amit letömnek a képzelt fotósok torkán.
Nem vagyok több mint ti, de veletek vagyok.
Nem sokat ígérhetek, de azt megígérem, hogy olyan maradok mint amilyennek megismertetek.
Nyers, őszinte, kíméletlen, kritikus, magas elvárásokat támasztó tapló. Inkább ismerjetek ilyennek mintsem építsek egy hamis szobrot, amihez hozsannázhattok míg én a háttérben röhögök rajtatok....
Olyan csapat állt fel amire, akikre kivétel nélkül büszke vagyok...azért is hogy résztvehettem a létrehozásában, és arra is hogy tagja lehetek. 
Már szerveződik a következő workshop magyarországra....természetesen ingyenes lesz és komplexebb mint az előző....több előadó, több előadás, és sok gyakorlati oktatás vár rátok 2016 tavaszán. Minden évben feljebb fogom emelni a lécet. Célom már nem egy sima workshop hanem egy olyan rendezvénysorozat létrehozása, ami alapjaiban érinti és remegteti meg a szakmát. 
Szeretném megragadni az alkalmat hogy a webemet feltörő, és a workshop információkat törlő emberekhez is szóljak pár szót.
Nem fogok megállni.
Nem fogunk megállni.
Azt gondoljátok hogy veszélyes vagyok a szakmára?
Az is vagyok. 
Azok vagyunk.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ez nem kelet...Ez nem nyugat...Ez Szarajevó!

Ez nem kelet, ez nem nyugat, ez az a pont ahol minden találkozik. Szarajevó városa több szempontból is egyedülálló. A nyugati és keleti vallás, kultúra keresztútjáról beszélünk ahogy egymás szomszédságában áll mecset, ortodox templom, katolikus katedrális, és zsidó zsinagóga. A város története legalább annyira sokrétű mint a lakossága, vagy a látvány amit nyújt. 1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferninándot ami kirobbantota az elő világháborút. A második világháborúban Szarajevó az usztasák által irányított független Horvát Államhoz került így a város zsidó, és szerb lakosságának jelentős része a holokauszt áldozatává vált. 1992 április ötödikén egy béketüntetésre szerb orvlövészek sortűzzel válaszoltak, ekkor kezdődött meg Szarajevó 1996-ig tartó ostroma, amiben 12.000 ember veszítette életét.


2018. február 9 Lassan sétikálok a repülőtér körül és próbálom eldönteni hogyan jussak el a szállásomra az óváros részbe...villamost, buszt nem látok, pár taxis lustán dohányzik a kocsinak dőlve v…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....