Ugrás a fő tartalomra

Ukrajna. Beregszász. Élet egy nyomortelepen.


Álmomban sem gondoltam volna hogy ennyire megosztja az embereket majd ez a munka.
Nem számítottam rá hogy támadni fognak, kétségbe vonva indittatásomat...támadni fognak mert a képeken szereplők roma származásúak...
Lesz aki megkérdezi hogy milyen ember vagyok én, hogy képes voltam belépni egy ilyen lakásba ilyen mocsokba....
Én nem láttam semmilyen mocskot....én egy nagyon szegény család vendége voltam. Nem azért mentem oda hogy kérdőre vonjam őket vagy saját magamat....azért mentem oda hogy megpróbáljak segíteni egy kicsit. Én nem azt néztem hogy ott Romák vannak e vagy sem. Én embereket láttam...nőket férfiakat gyerekeket...
Én nem kérdeztem meg hogy miért nem fürdenek meg, hisz láttam hogy ivóvizük sincs sok helyen nem hogy fürdési lehetőség....
Szeretettel közeledtem feléjük és annak a szeretetnek a többszörösével válaszoltak.
Leültem közéjük, és nem éreztem magam többnek, jobbnak náluk.
Lelkileg nagyon megviselt a dolog, és azt hiszem nem csak én vagyok ezzel így az öttagú csapatban akikkel ott voltam. Már ott megszületett a terv hogy télen visszamegyünk és segítünk amiben csak tudunk.
Nem azért mert jobbak akarunk lenni bárkinél...mi csak hallgatunk arra a halk belső hangra és megtesszük amit kér.
Azon dolgozunk hogy minél több gyereknek segíthessünk...segíthessünk nekik a tanulásban, továbblépésben, hogy ki tudjanak, ki akarjanak törni ebből az ördögi körből.
Talán van egy kis csapat akik havonta pénzt gyűjtenek nekik és elküldik a rászoruló családoknak.
Talán van olyan gyerek aki így jut be idővel főiskolára...egyetemre akár, és utat mutathat sokaknak hogy igenis van út felfelé.
Hiszek a gondviselésben.
Hiszek abban is hogy a teremtő idővel mindenkinek megmutatja hol van a helye.
Én a helyemen vagyok.
Mi a helyünkön vagyunk.
Most már csak rajtunk múlik minden.
Tudom hogy menni fog...ismerve ezt a kis csapatot nem látok akadályokat.







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…