Ugrás a fő tartalomra

És veled mi lesz?

-Mond barátom van 15 perced önmagadra?
Ezt a kérdést tettem fel.
-Majd holnap most rohanok.
-Ó kinek van erre ideje dolgom van.
-Dolgozom!



Idő.
Tudod ez minden bajnak az alapja...azt hiszed hogy van időd!
Azt hiszed mindig lesz egy holnap.
Mindig lesz egy következő perc arra, amit lényegtelennek ítélsz.

Had kérdezzek egy nagyobbat.
Van egy heted önmagadra?
A válasz rengetegszer az hogy nincs, már nincs szabim, most nem tudok eljönni a munkából, kirúgnak stb stb stb...
Minden ilyen választ ismerek jól.
Egyszer régen egy hónapot szerettem volna önmagamra áldozni. Szerettem volna elmélyülni picit...kilépni mindenből és megtapasztalni azt a közelségét istennek ami végigkísérte gyermekkoromat de idővel elveszett.
Nem lehet mert kirúgnak, nincs szabim, és jöttek nekem is a sablonválaszok.
Idővel elgondolkodtam, és feltettem a kérdést magamnak.
MIÉRT dolgozom napról napra sokszor tíz tizenkét órát azért hogy holnap újra bejöhessek amíg világ a világ...
HOGYAN lehetséges az hogy ledolgozuk életünk nagy részét úgy hogy, szinte sosem engedhetünk meg magunknak egy hónap teljes nyugalmat, elvonulást, amikor ez elemi szükséglete lenne mindenkinek.
Kívülről úgy láttam magam mint egy bolondot...olyannak amilyennek sosem akartam látni magam.
Szürke unalmas mászkáló hullának akinek létét csak az aláírt sajtpapírok igazolják a cégnél...
MINEK élek egyáltalán ha még ezt a minimális dolgot sem tehetem meg?!
Olyan düh fogott el hogy mindent olyan magasra akartam rúgni magam körül, hogy orbitális pályára álljon és sose férkőzhessen többé az életemhez.
-Az életem az enyém! -mondtam magamban
-És baszok elpazarolni tetves arcatlan cégekre!
Középső ujj lendít és felrúgtam mindent.
Egy hónapig zarándokként éltem szinte teljesen pénz nélkül, templomkertekben aludtam, rengeteg emberrel ismerkedtem meg szereztem tapasztalatokat pozitívat negatívat egyaránt, és most így 11 év távlatából életem legjobb döntése volt...
Az az út akkor mindent megváltoztatott.
Soha többet nem voltam hajlandó olyan igába hajtani a fejemet, ami elveszi tőlem az életemet, a szabadságomat.
Nekem az nem éri meg.
Nem, mert nem mindig lesz következő pillanatom.
Nem mindig lesz holnapom.
És ha le kell zárjam ezt az életet inkább arcokra emberekre élményekre jó és rossz napokra emlékezzek, mintsem a napi rutinra ami napról napra mérgezi meg a lelkemet.

Megkérdem újra.
Van 15 perced magadra?
És egy heted?
Ébredj....nézz körül...

Az egy hetet nem tudom mindenkinek megadni...a 15 percet igen.
Kattints a linkre  és 15 percig míg a hangok szólnak gondold át a dolgaid egy picit....jól vagy? Jól élsz?



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ez nem kelet...Ez nem nyugat...Ez Szarajevó!

Ez nem kelet, ez nem nyugat, ez az a pont ahol minden találkozik. Szarajevó városa több szempontból is egyedülálló. A nyugati és keleti vallás, kultúra keresztútjáról beszélünk ahogy egymás szomszédságában áll mecset, ortodox templom, katolikus katedrális, és zsidó zsinagóga. A város története legalább annyira sokrétű mint a lakossága, vagy a látvány amit nyújt. 1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferninándot ami kirobbantota az elő világháborút. A második világháborúban Szarajevó az usztasák által irányított független Horvát Államhoz került így a város zsidó, és szerb lakosságának jelentős része a holokauszt áldozatává vált. 1992 április ötödikén egy béketüntetésre szerb orvlövészek sortűzzel válaszoltak, ekkor kezdődött meg Szarajevó 1996-ig tartó ostroma, amiben 12.000 ember veszítette életét.


2018. február 9 Lassan sétikálok a repülőtér körül és próbálom eldönteni hogyan jussak el a szállásomra az óváros részbe...villamost, buszt nem látok, pár taxis lustán dohányzik a kocsinak dőlve v…

Különleges ajándék karácsonyra.

Idén karácsonykor is készülök egy különleges meglepetéssel nektek.  Mint minden művésznek nekem is korszakokra bontható eddigi pályám. Idén az egyik legizgalmasabb korszakból válogattam nektek olyan képeket amik nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem voltak publikálva.  Ebben az időszakban kizárólag filmre dolgoztam, és sokszor már az elkattintás pillanatában torzítottam a képeket. Foltokban, vonalakban, tónusokban láttam a világot és sokkal inkább hangulatokat kerestem mintsem dekoratív tartalmat. Az elkészült képekhez a valóság csak vászon volt. Ezekből a képekből választottam ki a kedvenceimet nektek.  Ezeket harminc centis hosszanti oldal méretben lehet majd megrendelni, tízezer forintos darabáron. Természetesen ezek is Hahnemühle papírra készülnek a Pigmenta Art Lab gondozásában. Mindegyik aláírva kerül új tulajdonosához. A meglepetés az, hogy a vásárlók közül kisorsolok egy valakit, aki karácsonyra a vásárolt nyomat mellé megkapja az eredeti negatívot bekeretezve.  A weboldalra a n…

Eugénia, a végzet sertése.

Rendhagyó és csodálatos eseményre hívjuk minden érző szívű embertársunkat. Nevezhetném fotós workshopnak, de a jelen esemény jóval magasabb szinten rezeg, mondhatni már már az élet értelmét fejtegető kissé testszagú filozófus alsógatyáján megkötött és rögzült bizonytalan formájú sárgás folt peremvidékén kapirgálunk csepp zuzmót egy majd éhenhalt jávorszarvasbébinek aki ragyogó szemekkel néz a sarkvidéki fagyott éjszakába, az égre kiáltva az eltelt évmilliók egyetlen valós kérdését.
EUGÉNIA! Ez a név egybeforr mindennel ami a végzet felé halad az entrópia kanyargós ösvényén, mindennel ami sorsában hordja végzetét ami halálra született az első perctől fogva, és ennek tudatában járja az élet ösvényét a szenvedés szilánkjaitól felszaggatott lábakkal, vérző tagokkal, összeszorított foggal várva azt, ami végre megszabadíthatja e világban való kínjaival terhes létezésétől.
Ne hagyjuk hogy az empátia apátiába fordulva eltakarja szemünk elől minden érző létező árnyat vető lény szenvedését.