Ugrás a fő tartalomra

És veled mi lesz?

-Mond barátom van 15 perced önmagadra?
Ezt a kérdést tettem fel.
-Majd holnap most rohanok.
-Ó kinek van erre ideje dolgom van.
-Dolgozom!



Idő.
Tudod ez minden bajnak az alapja...azt hiszed hogy van időd!
Azt hiszed mindig lesz egy holnap.
Mindig lesz egy következő perc arra, amit lényegtelennek ítélsz.

Had kérdezzek egy nagyobbat.
Van egy heted önmagadra?
A válasz rengetegszer az hogy nincs, már nincs szabim, most nem tudok eljönni a munkából, kirúgnak stb stb stb...
Minden ilyen választ ismerek jól.
Egyszer régen egy hónapot szerettem volna önmagamra áldozni. Szerettem volna elmélyülni picit...kilépni mindenből és megtapasztalni azt a közelségét istennek ami végigkísérte gyermekkoromat de idővel elveszett.
Nem lehet mert kirúgnak, nincs szabim, és jöttek nekem is a sablonválaszok.
Idővel elgondolkodtam, és feltettem a kérdést magamnak.
MIÉRT dolgozom napról napra sokszor tíz tizenkét órát azért hogy holnap újra bejöhessek amíg világ a világ...
HOGYAN lehetséges az hogy ledolgozuk életünk nagy részét úgy hogy, szinte sosem engedhetünk meg magunknak egy hónap teljes nyugalmat, elvonulást, amikor ez elemi szükséglete lenne mindenkinek.
Kívülről úgy láttam magam mint egy bolondot...olyannak amilyennek sosem akartam látni magam.
Szürke unalmas mászkáló hullának akinek létét csak az aláírt sajtpapírok igazolják a cégnél...
MINEK élek egyáltalán ha még ezt a minimális dolgot sem tehetem meg?!
Olyan düh fogott el hogy mindent olyan magasra akartam rúgni magam körül, hogy orbitális pályára álljon és sose férkőzhessen többé az életemhez.
-Az életem az enyém! -mondtam magamban
-És baszok elpazarolni tetves arcatlan cégekre!
Középső ujj lendít és felrúgtam mindent.
Egy hónapig zarándokként éltem szinte teljesen pénz nélkül, templomkertekben aludtam, rengeteg emberrel ismerkedtem meg szereztem tapasztalatokat pozitívat negatívat egyaránt, és most így 11 év távlatából életem legjobb döntése volt...
Az az út akkor mindent megváltoztatott.
Soha többet nem voltam hajlandó olyan igába hajtani a fejemet, ami elveszi tőlem az életemet, a szabadságomat.
Nekem az nem éri meg.
Nem, mert nem mindig lesz következő pillanatom.
Nem mindig lesz holnapom.
És ha le kell zárjam ezt az életet inkább arcokra emberekre élményekre jó és rossz napokra emlékezzek, mintsem a napi rutinra ami napról napra mérgezi meg a lelkemet.

Megkérdem újra.
Van 15 perced magadra?
És egy heted?
Ébredj....nézz körül...

Az egy hetet nem tudom mindenkinek megadni...a 15 percet igen.
Kattints a linkre  és 15 percig míg a hangok szólnak gondold át a dolgaid egy picit....jól vagy? Jól élsz?



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…

Ez nem kelet...Ez nem nyugat...Ez Szarajevó!

Ez nem kelet, ez nem nyugat, ez az a pont ahol minden találkozik. Szarajevó városa több szempontból is egyedülálló. A nyugati és keleti vallás, kultúra keresztútjáról beszélünk ahogy egymás szomszédságában áll mecset, ortodox templom, katolikus katedrális, és zsidó zsinagóga. A város története legalább annyira sokrétű mint a lakossága, vagy a látvány amit nyújt. 1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferninándot ami kirobbantota az elő világháborút. A második világháborúban Szarajevó az usztasák által irányított független Horvát Államhoz került így a város zsidó, és szerb lakosságának jelentős része a holokauszt áldozatává vált. 1992 április ötödikén egy béketüntetésre szerb orvlövészek sortűzzel válaszoltak, ekkor kezdődött meg Szarajevó 1996-ig tartó ostroma, amiben 12.000 ember veszítette életét.


2018. február 9 Lassan sétikálok a repülőtér körül és próbálom eldönteni hogyan jussak el a szállásomra az óváros részbe...villamost, buszt nem látok, pár taxis lustán dohányzik a kocsinak dőlve v…