Ugrás a fő tartalomra

Elcsendesedés.

Téli napokon vörösbe borul a tenger ahogy a napkorong megjelenik a látóhatáron....ez már nem az az arc amit unalomig ismertek a turistakatalógusokból...ez valami teljesen más.
Ez a tengernek, és a mediterrán világnak az az arca amit csak kevesen, leginkább csak az itt lakók, mi ismerünk.
A Nap még melegen süt de a tenger felől már friss szél érkezik...
Reggelente a tenger mint a tükör...tiszta rezzenéstelen.
A halászhajók lassan beúsznak az öbölbe, és az élet megindul....a kávézók teraszai megtelnek de már nem turistákkal hanem helyiekkel.


Reggel lemegyek a partra és leülök közel a vízhez...hallgatom ahogy halkan dobog a tenger szíve. Nézem a felbukkanó kormoránokat. Ilyenkor olyan közel érzem magam a teremtőhöz amennyire csak lehetséges. Minden lelassul és az élet már nem egy bonyolult akadálypálya ahol folyamatosan rohannom kell hanem halkan csörgedező lassú patak ami nem aggódik csak halad a maga útján.
A tenger remek társ az elmélyüléshez...többet taníthat mint ezernyi megvilágosodott guru...taníthat a létezés egyszerűségéről, a türelemről, a szeretetről, bármiről hisz minden mi létezik belőle ered...mit bölcsességnek hiszel csak üres fecsegés hisz minden probléma, gond, megoldás vagy megváltás összefoglalható egyetlen kimondhatatlan szóban...ha kimondanám...ha ki tudnám mondani azonnal elillanna elveszne, értelmetlen fecsegéssé válna.


Év vége felé az ember szereti áttekinteni, összegezni a dolgait, de amit mindannyian szeretnénk az egy kis béke végre az egész éves rohanás után.
Erre szeretnék lehetőséget adni egy kiválasztott csapatnak.
Lelassulni, elcsendesedni, és feltöltődni egy olyan helyen amit csak nagyon kevesen ismernek olyannak amilyennek ti látni fogjátok.
Reggeli csendes meditálás a tengerparton.
Fotós körutak a Costa Brava téli világában.
Felhők fölül búcsúztatni a napot a Montseny hegycsúcsairól.
És köszönteni az újévet ezen a fantasztikus helyen feledhetetlenné fogja tenni az elvonulást.
Megismerni a mediterrán világot olyannak amilyen száz évvel ezelőtt volt mikor még halászatból éltek és mindenki ismert mindenkit hisz a turistáknak mututott felszín alatt ez mit sem változott.



Decemberben, Karácsony után megszervezem ezt az elvonulást.
Lehetőséget első körben csak a workshop keménymag, és a szeptemberi előadáson résztvevők kapnak.








Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…