Ugrás a fő tartalomra

Csak egy hülye dolgozik ingyen.




Való igaz...újabb előadást tartani ingyen ismét nem a legjobb üzleti vállalkozás....
-Legalább annyit kérnél hogy neked ne legyen deficites!
-A repjegyedet azért fizetik ugye?
-Azért valahogy csak lehúzod őket a végén nem?
 Általában ezekkel bombáznak barátaim, ismerőseim....majd miután válaszoltam elkönyvelik hogy jó a Balassa hülye és kész....
Legutóbb almáért vállaltam az egész workshopot de most had kérjelek meg titeket hogy ne hozzatok több almát mert ránézni sem nagyon bírok már :)
Szóval hogy egyesével megválaszoljak minden kérdést....
Ez az előadás teljesen ingyenes lesz mint ahogy a legutóbbi is volt. Így természetesen deficites...számoltam vele hogy így lesz.
A repjegyemet magamnak fizetem...mondjuk csak odafelé van meg haza majd a szerencsére bízom magam a jóisten eddig sem hagyott cserben most sem fog így vagy úgy de hazajutok.
És ahogy Áprilisban sem tettem most sem szándékozok lehúzni senkit semmivel.
Egyszerűen csak hazamegyek és elmondok mindent amit tudok..
Hogy miért?
Na igen...ezen én is szoktam gondolkodni de valahogy mindig arra lyukadok ki hogy azért mert ez a dolgom.
Persze ez így kevés...de valójában félek hogy ha leírom az igazat teljesen hülyének néztek majd...mivel azonban eljutottam oda hogy ez már megtörtént akár le is írhatom az igazat....
A kórházban két napot feküdtem úgy hogy gyakorlatilag akármelyik pillanatban meghalhattam volna...tudom hogy ez mindig így van de az esélyek nem mindegy milyenek...nekem harminc százalék esélyem volt arra hogy meggyógyuljak.
Mit tehettem volna...be voltam kamerázva, annyi drót lógott belőlem, hogy a terminátor hozzám képest kezdetleges pinokkió volt.
Gondolkodtam.
Elköszöntem fejben a lányomtól és elnézést kértem a még meg nem született fiamtól hogy nem ismerhetem meg.
Egy apró részem talán örült is hogy végre találkozhatom nagyszüleimmel és nagyanyám biztos csinál nekem a híres mákosgubályából egy picit.
Megkértem a teremtőt hogy gondoskodjon Boriról és ha úgy gondolja hogy menni kell akkor hajrá készen állok rá.
Eltelt lassan az a két nap...majd két hét , hónapok, és nem helyrejöttem hanem sokkal jobb állapotba kerültem (betudható a fogyásnak is) mint azelőtt voltam.
Persze piszkált egy kérdés hogy miért ?
Nagyon régi Barátaim akik valóban ismernek...azt hiszem talán kettő ilyen van pontosan tudják hogy elég cifra előéletem van és meglehet bárki jobban megérdemelte ezt a második lehetőséget amit én kaptam.
Ekkor arra gondoltam hogy talán azért mert cipelek valamit...valami teljesen jelentéktelen dolgot.
Ez az a dolog amitől a fotóim olyanok amilyenek. Ez az a dolog ami segít leírni ezt azt...belátni a sötét sarkokba is...meglehet ennek a dolognak nem kellene velem zuhannia, csak világ életemben önző voltam és senkinek nem adtam át semmit belőle.
Talán ez a második esély nem a megmentésemről szól hanem azokról akiknek segíteni tudnék ezzel a dologgal.
Megfogadtam a teremtőnek hogy míg élek végezni fogom ezt a munkát, és mindenkinek elérhetővé teszem ezt a dolgot aki fogékony rá.
Minden igéretemet megszegtem. Mindig.
Ezt nem fogom.
Ezért csinálom ingyen.
Hogy senki ne szoruljon ki belőle anyagi dolgok miatt...
Ez egy egyszeri előadás lesz...nem fogom tudni megismételni.
Regisztráljatok be a linken találkozunk szeptember harmadikán...várlak titeket.

https://www.facebook.com/events/863286760387195/

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ez nem kelet...Ez nem nyugat...Ez Szarajevó!

Ez nem kelet, ez nem nyugat, ez az a pont ahol minden találkozik. Szarajevó városa több szempontból is egyedülálló. A nyugati és keleti vallás, kultúra keresztútjáról beszélünk ahogy egymás szomszédságában áll mecset, ortodox templom, katolikus katedrális, és zsidó zsinagóga. A város története legalább annyira sokrétű mint a lakossága, vagy a látvány amit nyújt. 1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferninándot ami kirobbantota az elő világháborút. A második világháborúban Szarajevó az usztasák által irányított független Horvát Államhoz került így a város zsidó, és szerb lakosságának jelentős része a holokauszt áldozatává vált. 1992 április ötödikén egy béketüntetésre szerb orvlövészek sortűzzel válaszoltak, ekkor kezdődött meg Szarajevó 1996-ig tartó ostroma, amiben 12.000 ember veszítette életét.


2018. február 9 Lassan sétikálok a repülőtér körül és próbálom eldönteni hogyan jussak el a szállásomra az óváros részbe...villamost, buszt nem látok, pár taxis lustán dohányzik a kocsinak dőlve v…

Különleges ajándék karácsonyra.

Idén karácsonykor is készülök egy különleges meglepetéssel nektek.  Mint minden művésznek nekem is korszakokra bontható eddigi pályám. Idén az egyik legizgalmasabb korszakból válogattam nektek olyan képeket amik nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem voltak publikálva.  Ebben az időszakban kizárólag filmre dolgoztam, és sokszor már az elkattintás pillanatában torzítottam a képeket. Foltokban, vonalakban, tónusokban láttam a világot és sokkal inkább hangulatokat kerestem mintsem dekoratív tartalmat. Az elkészült képekhez a valóság csak vászon volt. Ezekből a képekből választottam ki a kedvenceimet nektek.  Ezeket harminc centis hosszanti oldal méretben lehet majd megrendelni, tízezer forintos darabáron. Természetesen ezek is Hahnemühle papírra készülnek a Pigmenta Art Lab gondozásában. Mindegyik aláírva kerül új tulajdonosához. A meglepetés az, hogy a vásárlók közül kisorsolok egy valakit, aki karácsonyra a vásárolt nyomat mellé megkapja az eredeti negatívot bekeretezve.  A weboldalra a n…

Eugénia, a végzet sertése.

Rendhagyó és csodálatos eseményre hívjuk minden érző szívű embertársunkat. Nevezhetném fotós workshopnak, de a jelen esemény jóval magasabb szinten rezeg, mondhatni már már az élet értelmét fejtegető kissé testszagú filozófus alsógatyáján megkötött és rögzült bizonytalan formájú sárgás folt peremvidékén kapirgálunk csepp zuzmót egy majd éhenhalt jávorszarvasbébinek aki ragyogó szemekkel néz a sarkvidéki fagyott éjszakába, az égre kiáltva az eltelt évmilliók egyetlen valós kérdését.
EUGÉNIA! Ez a név egybeforr mindennel ami a végzet felé halad az entrópia kanyargós ösvényén, mindennel ami sorsában hordja végzetét ami halálra született az első perctől fogva, és ennek tudatában járja az élet ösvényét a szenvedés szilánkjaitól felszaggatott lábakkal, vérző tagokkal, összeszorított foggal várva azt, ami végre megszabadíthatja e világban való kínjaival terhes létezésétől.
Ne hagyjuk hogy az empátia apátiába fordulva eltakarja szemünk elől minden érző létező árnyat vető lény szenvedését.