Ugrás a fő tartalomra

A SPANYOL WORKSOP. Miért is más mint a többi.

Miben lesz más ez a workshop mint a tucatworkshopok?
Hát első sorban azért mert én tartom....

Mi a fontos nekem? Hát első sorban az hogy ne úgy menjetek haza hogy -Na ez is megvolt, annyit is ért mint a hámozott lufi.....
Az én tanítványaim nem csak kattogtatni tanulnak meg ész nélkül...nem csak öt sablonbeállítást tanítok meg nekik.
Az én tanítványaim gondolkodni tanulnak meg.
Megismerkednek a modern művészetekkel irányzatokkal, a fotográfia jelenlegi fontosabb trendjeivel....ezek nagyon fontos dolgok hogy ki tudjanak emelkedni az amatőrök folyamából....az én tanítványom egy gyufásdobozzal is fotózni fog, és nem lesz kötve semmilyen technikai feltételhez....
Nem kispályára akarom felkészíteni őket.
Éppen ezért tanulnak marketinget, üzleti pszichológiát, kommunikációt.
Mert ez a szél ami hajtja a hajódat!
E nélkül nem tudsz érvényesülni, nem tudod eladni a munkáidat, nem tudsz bejutni sehova.
Olyan intim dolgokba is bele fogunk menni hogy hogyan érem el a képeimen az érzelmi behatást, hogyan dolgozom....ezek a dolgok nagyon nehezen taníthatóak, így itt csak az ajtót vagy ha úgy tetszik az utat tudom megmutatni elindulni nem tudok helyettetek rajta.
A Spanyol workshopon a klasszikus módszert követjük az előadásokra. Mivel viszonylag kevesen vagyunk így nem szorítalak titeket falak közé.
Ligetekben piknikezés közben egy pohár bor mellett veszünk át mindent, mint egy baráti társaság. Tapasztalataim szerint a régiek nem véletlenül használták ezt a módszert oly sokszor....kellemes emlékként megmaradt beszélgetésből később sokkal könnyebben idézhető fel az anyag maga.
Logótervezésben tipográfiában is mélyebbre megyünk sőt ha idő engedi akár tervezünk is közösen papíron, számítógépen.
Mindemellett fontos, hogy jól érezzétek magatokat úgyhogy tartom magam ahhoz, hogy csapunk egy két olyan bulit amit visszasírtok hazaérkezve :)


Aki nem vett részt az előadásokon otthon és nem szeretne lemaradni (innen folytatjuk a tanulást)
az megnézheti mindkét előadást teljes hosszában alul....
Már csak az októberi csoportba van pár hely a többi betelt így ha szeretnéd lefoglalni a helyen ne habozz sokáig mert a férőhelyek száma véges.
Tehát ha fontosnak tartod mindazt amit fent leírtam akkor várlak szeretettel itt a földközi tenger partján a következő Balassa Workshopra.


ps: Októberben itt még igen meleg van és igen...még lehet fürdeni bőven :)









Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…