Ugrás a fő tartalomra

Emma képzése.



-Jé ti mit csináltok? -kérdezte Bori
-Késelünk.
-Mi van???
-Nyugi csak fadarabokkal...tanítom hogy kell fogni...
-Szívem...talán feltűnt már de ő kislány....
-Tudom...és meglehetősen szép...épp ezért tanítom.

Valahogy így kezdődött....
Nem szívlelem az életképtelen embereket.
Emlékszem mikor pici voltam nagyapám elvitt az illatos úti lakótelepre...,ott őt mindenki ismerte ott volt fiatal....lent hagyott a játszótéren és felment a haverokhoz....persze gyorsan bajba keveredtem, és kiabáltam neki hogy segítsen...kinézett az ablakon, látta hogy kostólgatnak a helyiket.
Lekiabált: -Balassa vagy védd meg magad! és eltűnt az ablakban...
Később nagyanyámnak meséltem aki nevetni kezdett.
-Ne aggódj kisfiam anyáddal ugyanezt megcsinálta...
-Őt is otthagyta? -kérdeztem
-Persze! -végta rá nagyanyám....mit gondolsz anyád miért tud úgy verekedni?
-Nagyapád tanította! veszélyesebb mint egy férfi.....
Később ezt megtapasztaltam....élettársa sokszor jött át hozzánk panaszkodni nagyapámnak hogy csináljon valamit anyámmal mert megint megverte....
A félreértések elkerülése végett nem szeretném ha Emma bármiben hasonlítana anyámhoz....de hogy megtanítom verekedni és egyéb dolgokra amire szüksége lehet az hétszentség.
Bori kicsit kétkedve fogadta hiszen ő maga sem egy verekedős fajta bár egyszer iskolában egy nagyobb fiút úgy megrugdosott hogy évekig azt hallgatta....
Én azt a nézetet vallom hogy ha tudsz valamit használni legyen az lőfegyver,kés,bot,bármi és sosem lesz rá szükséged az még mindig jobb mintha kellene, de azt sem tudod hogyan kell használni.
Nem véletlenül vittem el Borit lőtérre, ismertettem meg a fegyverekkel, tanult meg lőni íjjal, és lőfegyverekkel is.
Késelni, verekedni sosem tanítottam Borit mert lefagy...így nem lett volna sok eredménye a dolognak.
Emma viszont nagyon higgadt, logikus gondolkodású így őt megtaníthatom mindenre amire engem a nagyapám.
Járunk a tengerpatra ahol "dobálhtja" a papát, (ő megcsavarja a kezemet én meg vetődök jobbra balra) amit rettenetesen élvez :)
Én azt hiszem hogy egy nőnek főleg ha szép meg kell tudnia védeni magát valamilyen szinten az ő esetében folyamatosan figyelnem kellene ha nem bíznék abban hogy meg tudja védeni magát így sokkal ésszerűbb megtanítani mint aggódni egy életen át.
Nálunk Balassáknál ez valahogy családi tradició :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…