Ugrás a fő tartalomra

Egy kimaradt történet





Minap kezembe került a naplóm és észrevettem hogy egy történet kimaradt a többi közül így most megosztom veletek előző életem egy pici epizódját.

Egy nap megyek be dolgozni, és látom hogy Janika és a Pisti egymással szemben áll mindkettő kezében kés, és hangosan vitatkoznak.
-Buta cigány vagy! -harsogta Pisti Janika arcába
-Ne ugass paraszt mert kiontom a beleidet! -válaszolt szinte nyájasan Janika.
Megálltam Janika mögött a kávémmal és komótosan rágyújtottam a zippómmal.
Janika mint a villám pördült meg, kését hasamnak feszítette.
-Kést nyitsz rám a hátam mögött?! -kerdezte lassan tagoltan pár centire az arcomtól.
Komótosan feltettem mindkét kezem...egyikben a kávé másikban az öngújtóm volt.
-És szerinted melyik kezemmel nyitottam rád a kést?  -kérdeztem higgadtan.
-Hallottam Lacika a hangját! Hogy mersz mögöttem kést nyitni?! -sziszegte az arcomba
-Az öngyújtóm hallottad te süket pöcs, vedd el a kést a hasamtól, és kávé után kapj be egy tic-tacot mert büdös a pofád! Amúgy meg nyugodtan belezzétek ki egymást leszarom bazdmeg korán van még aggódni ilyen csip csup szarságokon. -Mondtam szépen lassan tagoltan...
Pisti mögötte már rázkódott a röhögéstől, janika is lassan elvigyorodott.
Hátrafordult Pistihez.
-Néddmá a kis faszt hogy kinyílt a pofája! -mondta röhögve és hallottam hogy becsukja a kést...pillanatra visszafordult és halkan hozzátette.
-Lacika tényleg büdös a pofám?
-Aham! -bólintottam picit fintorogva
Így mentek a dolgok arrafelé akkortájt egészen addig míg meg nem jött az új srác.
Kb akkora volt mint én. Már az első nap biztosított mindenkit hogy évekig tanult disznó teknős technikát a vecsési shaolinképző főiskolán.
Mindenki ismer ilyen srácot...igazából beszari kis senki, aki imád vetíteni...semmi gáz a fal felé kell fordítani, hogy mindenki lássa a műsort :D
Na mondanom sem kell hogy Janikának mennyire volt szimpatikus....
Persze mindig mindent jobban tudott, zseni volt, meg harcos hős...elméletileg.
Gyakorlatilag a második nap elkezdte bemószerolni Janikát a Zolinak...kitérve arra hogy a Janika mennyira fasz, nem tud valójában verekedni csak csapkod, talán hozzá sem tudna érni mert ő azért mégiscsak képzett harcos.
Namost.
Ha a Janit meg a Pistit barátoknak tekintjük, akkor a Janit meg a Zolit testvéreknek.
Együtt persze nem dolgozhattak mert három perc alatt felpörgették egymást és pusztítóak voltak mint egy tájfun.
Janika másnap alig várta hogy jöjjön az új fiú...érthető nem?
A parkolóban ültem mikor megjelent Janika...igazából leesett egy kő a szívemről mert búcsúzkodni jött már civilben volt az új srác meg még sehol.
Nah...ez a bunyó ma elmarad nyugtáztam kiközben kezet fogtam Janival...
Egyértelmű, hogy ennek a marha batárnak pont a parkolón keresztül kellett melózni jönnie.
Janikának egy másodpercre sem volt szüksége, hogy az arcába másszon pár méterre tőlem 140 decibellel üvöltött a jól képzett harcművész arcába aki gyakorlatilag egy percen belül sirdogálva könyörgöre fogta.
Felpillantottam az újságból.
-Janika hagyd már a faszba nem látod hogy mócsing? -kérdeztem
-Lacikaneugassebbebelebazdmeg! -Üvöltötte vissza úgyhogy én komótosan visszapillantottam a keresztrejtvényemre...függőleges három betü, ütlegel.
Hallottam a srácot vinnyogni, -Janika ne bánts légyszi...kérlek szépen....
magamban igazából már arra gondoltam hogy bazdmeg Jani üsd már le a picsába ezt a vinnyogó kölköt mert a belem kifordul tőle....
Sokat nem kellett várni.
Jani akkora pofont adott neki tenyérrel hogy a 140 kiló kiképzett haderő egy orosz primadonna kecsességével zuhant át a sorompón gyakorlatilag kiszakítva a földből azt.
Újra felpillantottam és most már komolyabban odaszóltam Janinak.
-Janika elmész a picsába ne ziláld szét nekem a munkakörülményeimet!
Jani úgy röhögött mint egy kölyök...
-Te Lacika láttad mekkorát repült ez a shaolin disznó? -mondta röhögve mialatt a srác összekapta magát és elrohant.
Soha többet nem láttuk.
Mindenesetre kiderült hogy a kollégák sűrű cseréjéhez nagyban hozzájárult Janika nem épp áldásos tevékenysége :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....












Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…