Ugrás a fő tartalomra

Egy kimaradt történet





Minap kezembe került a naplóm és észrevettem hogy egy történet kimaradt a többi közül így most megosztom veletek előző életem egy pici epizódját.

Egy nap megyek be dolgozni, és látom hogy Janika és a Pisti egymással szemben áll mindkettő kezében kés, és hangosan vitatkoznak.
-Buta cigány vagy! -harsogta Pisti Janika arcába
-Ne ugass paraszt mert kiontom a beleidet! -válaszolt szinte nyájasan Janika.
Megálltam Janika mögött a kávémmal és komótosan rágyújtottam a zippómmal.
Janika mint a villám pördült meg, kését hasamnak feszítette.
-Kést nyitsz rám a hátam mögött?! -kerdezte lassan tagoltan pár centire az arcomtól.
Komótosan feltettem mindkét kezem...egyikben a kávé másikban az öngújtóm volt.
-És szerinted melyik kezemmel nyitottam rád a kést?  -kérdeztem higgadtan.
-Hallottam Lacika a hangját! Hogy mersz mögöttem kést nyitni?! -sziszegte az arcomba
-Az öngyújtóm hallottad te süket pöcs, vedd el a kést a hasamtól, és kávé után kapj be egy tic-tacot mert büdös a pofád! Amúgy meg nyugodtan belezzétek ki egymást leszarom bazdmeg korán van még aggódni ilyen csip csup szarságokon. -Mondtam szépen lassan tagoltan...
Pisti mögötte már rázkódott a röhögéstől, janika is lassan elvigyorodott.
Hátrafordult Pistihez.
-Néddmá a kis faszt hogy kinyílt a pofája! -mondta röhögve és hallottam hogy becsukja a kést...pillanatra visszafordult és halkan hozzátette.
-Lacika tényleg büdös a pofám?
-Aham! -bólintottam picit fintorogva
Így mentek a dolgok arrafelé akkortájt egészen addig míg meg nem jött az új srác.
Kb akkora volt mint én. Már az első nap biztosított mindenkit hogy évekig tanult disznó teknős technikát a vecsési shaolinképző főiskolán.
Mindenki ismer ilyen srácot...igazából beszari kis senki, aki imád vetíteni...semmi gáz a fal felé kell fordítani, hogy mindenki lássa a műsort :D
Na mondanom sem kell hogy Janikának mennyire volt szimpatikus....
Persze mindig mindent jobban tudott, zseni volt, meg harcos hős...elméletileg.
Gyakorlatilag a második nap elkezdte bemószerolni Janikát a Zolinak...kitérve arra hogy a Janika mennyira fasz, nem tud valójában verekedni csak csapkod, talán hozzá sem tudna érni mert ő azért mégiscsak képzett harcos.
Namost.
Ha a Janit meg a Pistit barátoknak tekintjük, akkor a Janit meg a Zolit testvéreknek.
Együtt persze nem dolgozhattak mert három perc alatt felpörgették egymást és pusztítóak voltak mint egy tájfun.
Janika másnap alig várta hogy jöjjön az új fiú...érthető nem?
A parkolóban ültem mikor megjelent Janika...igazából leesett egy kő a szívemről mert búcsúzkodni jött már civilben volt az új srác meg még sehol.
Nah...ez a bunyó ma elmarad nyugtáztam kiközben kezet fogtam Janival...
Egyértelmű, hogy ennek a marha batárnak pont a parkolón keresztül kellett melózni jönnie.
Janikának egy másodpercre sem volt szüksége, hogy az arcába másszon pár méterre tőlem 140 decibellel üvöltött a jól képzett harcművész arcába aki gyakorlatilag egy percen belül sirdogálva könyörgöre fogta.
Felpillantottam az újságból.
-Janika hagyd már a faszba nem látod hogy mócsing? -kérdeztem
-Lacikaneugassebbebelebazdmeg! -Üvöltötte vissza úgyhogy én komótosan visszapillantottam a keresztrejtvényemre...függőleges három betü, ütlegel.
Hallottam a srácot vinnyogni, -Janika ne bánts légyszi...kérlek szépen....
magamban igazából már arra gondoltam hogy bazdmeg Jani üsd már le a picsába ezt a vinnyogó kölköt mert a belem kifordul tőle....
Sokat nem kellett várni.
Jani akkora pofont adott neki tenyérrel hogy a 140 kiló kiképzett haderő egy orosz primadonna kecsességével zuhant át a sorompón gyakorlatilag kiszakítva a földből azt.
Újra felpillantottam és most már komolyabban odaszóltam Janinak.
-Janika elmész a picsába ne ziláld szét nekem a munkakörülményeimet!
Jani úgy röhögött mint egy kölyök...
-Te Lacika láttad mekkorát repült ez a shaolin disznó? -mondta röhögve mialatt a srác összekapta magát és elrohant.
Soha többet nem láttuk.
Mindenesetre kiderült hogy a kollégák sűrű cseréjéhez nagyban hozzájárult Janika nem épp áldásos tevékenysége :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ez nem kelet...Ez nem nyugat...Ez Szarajevó!

Ez nem kelet, ez nem nyugat, ez az a pont ahol minden találkozik. Szarajevó városa több szempontból is egyedülálló. A nyugati és keleti vallás, kultúra keresztútjáról beszélünk ahogy egymás szomszédságában áll mecset, ortodox templom, katolikus katedrális, és zsidó zsinagóga. A város története legalább annyira sokrétű mint a lakossága, vagy a látvány amit nyújt. 1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferninándot ami kirobbantota az elő világháborút. A második világháborúban Szarajevó az usztasák által irányított független Horvát Államhoz került így a város zsidó, és szerb lakosságának jelentős része a holokauszt áldozatává vált. 1992 április ötödikén egy béketüntetésre szerb orvlövészek sortűzzel válaszoltak, ekkor kezdődött meg Szarajevó 1996-ig tartó ostroma, amiben 12.000 ember veszítette életét.


2018. február 9 Lassan sétikálok a repülőtér körül és próbálom eldönteni hogyan jussak el a szállásomra az óváros részbe...villamost, buszt nem látok, pár taxis lustán dohányzik a kocsinak dőlve v…

Különleges ajándék karácsonyra.

Idén karácsonykor is készülök egy különleges meglepetéssel nektek.  Mint minden művésznek nekem is korszakokra bontható eddigi pályám. Idén az egyik legizgalmasabb korszakból válogattam nektek olyan képeket amik nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem voltak publikálva.  Ebben az időszakban kizárólag filmre dolgoztam, és sokszor már az elkattintás pillanatában torzítottam a képeket. Foltokban, vonalakban, tónusokban láttam a világot és sokkal inkább hangulatokat kerestem mintsem dekoratív tartalmat. Az elkészült képekhez a valóság csak vászon volt. Ezekből a képekből választottam ki a kedvenceimet nektek.  Ezeket harminc centis hosszanti oldal méretben lehet majd megrendelni, tízezer forintos darabáron. Természetesen ezek is Hahnemühle papírra készülnek a Pigmenta Art Lab gondozásában. Mindegyik aláírva kerül új tulajdonosához. A meglepetés az, hogy a vásárlók közül kisorsolok egy valakit, aki karácsonyra a vásárolt nyomat mellé megkapja az eredeti negatívot bekeretezve.  A weboldalra a n…

Eugénia, a végzet sertése.

Rendhagyó és csodálatos eseményre hívjuk minden érző szívű embertársunkat. Nevezhetném fotós workshopnak, de a jelen esemény jóval magasabb szinten rezeg, mondhatni már már az élet értelmét fejtegető kissé testszagú filozófus alsógatyáján megkötött és rögzült bizonytalan formájú sárgás folt peremvidékén kapirgálunk csepp zuzmót egy majd éhenhalt jávorszarvasbébinek aki ragyogó szemekkel néz a sarkvidéki fagyott éjszakába, az égre kiáltva az eltelt évmilliók egyetlen valós kérdését.
EUGÉNIA! Ez a név egybeforr mindennel ami a végzet felé halad az entrópia kanyargós ösvényén, mindennel ami sorsában hordja végzetét ami halálra született az első perctől fogva, és ennek tudatában járja az élet ösvényét a szenvedés szilánkjaitól felszaggatott lábakkal, vérző tagokkal, összeszorított foggal várva azt, ami végre megszabadíthatja e világban való kínjaival terhes létezésétől.
Ne hagyjuk hogy az empátia apátiába fordulva eltakarja szemünk elől minden érző létező árnyat vető lény szenvedését.