Ugrás a fő tartalomra

Egy kimaradt történet





Minap kezembe került a naplóm és észrevettem hogy egy történet kimaradt a többi közül így most megosztom veletek előző életem egy pici epizódját.

Egy nap megyek be dolgozni, és látom hogy Janika és a Pisti egymással szemben áll mindkettő kezében kés, és hangosan vitatkoznak.
-Buta cigány vagy! -harsogta Pisti Janika arcába
-Ne ugass paraszt mert kiontom a beleidet! -válaszolt szinte nyájasan Janika.
Megálltam Janika mögött a kávémmal és komótosan rágyújtottam a zippómmal.
Janika mint a villám pördült meg, kését hasamnak feszítette.
-Kést nyitsz rám a hátam mögött?! -kerdezte lassan tagoltan pár centire az arcomtól.
Komótosan feltettem mindkét kezem...egyikben a kávé másikban az öngújtóm volt.
-És szerinted melyik kezemmel nyitottam rád a kést?  -kérdeztem higgadtan.
-Hallottam Lacika a hangját! Hogy mersz mögöttem kést nyitni?! -sziszegte az arcomba
-Az öngyújtóm hallottad te süket pöcs, vedd el a kést a hasamtól, és kávé után kapj be egy tic-tacot mert büdös a pofád! Amúgy meg nyugodtan belezzétek ki egymást leszarom bazdmeg korán van még aggódni ilyen csip csup szarságokon. -Mondtam szépen lassan tagoltan...
Pisti mögötte már rázkódott a röhögéstől, janika is lassan elvigyorodott.
Hátrafordult Pistihez.
-Néddmá a kis faszt hogy kinyílt a pofája! -mondta röhögve és hallottam hogy becsukja a kést...pillanatra visszafordult és halkan hozzátette.
-Lacika tényleg büdös a pofám?
-Aham! -bólintottam picit fintorogva
Így mentek a dolgok arrafelé akkortájt egészen addig míg meg nem jött az új srác.
Kb akkora volt mint én. Már az első nap biztosított mindenkit hogy évekig tanult disznó teknős technikát a vecsési shaolinképző főiskolán.
Mindenki ismer ilyen srácot...igazából beszari kis senki, aki imád vetíteni...semmi gáz a fal felé kell fordítani, hogy mindenki lássa a műsort :D
Na mondanom sem kell hogy Janikának mennyire volt szimpatikus....
Persze mindig mindent jobban tudott, zseni volt, meg harcos hős...elméletileg.
Gyakorlatilag a második nap elkezdte bemószerolni Janikát a Zolinak...kitérve arra hogy a Janika mennyira fasz, nem tud valójában verekedni csak csapkod, talán hozzá sem tudna érni mert ő azért mégiscsak képzett harcos.
Namost.
Ha a Janit meg a Pistit barátoknak tekintjük, akkor a Janit meg a Zolit testvéreknek.
Együtt persze nem dolgozhattak mert három perc alatt felpörgették egymást és pusztítóak voltak mint egy tájfun.
Janika másnap alig várta hogy jöjjön az új fiú...érthető nem?
A parkolóban ültem mikor megjelent Janika...igazából leesett egy kő a szívemről mert búcsúzkodni jött már civilben volt az új srác meg még sehol.
Nah...ez a bunyó ma elmarad nyugtáztam kiközben kezet fogtam Janival...
Egyértelmű, hogy ennek a marha batárnak pont a parkolón keresztül kellett melózni jönnie.
Janikának egy másodpercre sem volt szüksége, hogy az arcába másszon pár méterre tőlem 140 decibellel üvöltött a jól képzett harcművész arcába aki gyakorlatilag egy percen belül sirdogálva könyörgöre fogta.
Felpillantottam az újságból.
-Janika hagyd már a faszba nem látod hogy mócsing? -kérdeztem
-Lacikaneugassebbebelebazdmeg! -Üvöltötte vissza úgyhogy én komótosan visszapillantottam a keresztrejtvényemre...függőleges három betü, ütlegel.
Hallottam a srácot vinnyogni, -Janika ne bánts légyszi...kérlek szépen....
magamban igazából már arra gondoltam hogy bazdmeg Jani üsd már le a picsába ezt a vinnyogó kölköt mert a belem kifordul tőle....
Sokat nem kellett várni.
Jani akkora pofont adott neki tenyérrel hogy a 140 kiló kiképzett haderő egy orosz primadonna kecsességével zuhant át a sorompón gyakorlatilag kiszakítva a földből azt.
Újra felpillantottam és most már komolyabban odaszóltam Janinak.
-Janika elmész a picsába ne ziláld szét nekem a munkakörülményeimet!
Jani úgy röhögött mint egy kölyök...
-Te Lacika láttad mekkorát repült ez a shaolin disznó? -mondta röhögve mialatt a srác összekapta magát és elrohant.
Soha többet nem láttuk.
Mindenesetre kiderült hogy a kollégák sűrű cseréjéhez nagyban hozzájárult Janika nem épp áldásos tevékenysége :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…