Ugrás a fő tartalomra

A legnagyobb hiba.



Minap elgondolkodtam rajta, mi is az amit a legrosszabb tulajdonságomnak tekinthetek...
Elsőre apró dolgok bukkantak a felszínre...szeretem a késeket...néha szeretek egy egy jót verekedni...rohadt önfejű vagyok...manipulatív vagyok....
Végül aztán egy dolog maradt fent a listámon.
A bizalom.
Szinte senkiben sem bízom meg...mindent és mindenkit folyamatosan ellenőrzök, vissza vissza lépek és keresem az ellentmondásokat.
Talán egy rossz szocializácó eredménye ez az óvatosság...aki olyan helyen nő fel mint én, annak figyelnie kell minden apró jelzésre, hogy menteni tudja a bőrét ha szükséges...és ez megmarad olyan mélyen hogy már észre sem veszed hogy gyakorlatilag az ellenőrzés folyamatos.
Van olyan ember akiről zsigerből tudom hogy megbízható mégis megszólal néha a kisharang és én már teszem is a dolgom.
Megbízni valakiben számomra leginkább olyan mint valakinek a kezébe tenni az egyetlen sebezhető dolgot amivel rendelkezel.
Nagy bátorság kell hozzá és én közel sem vagyok annyira bátor hogy csak úgy megtegyem ezt.
A saját közegemben (értsd kilencedik vagy nyolcadik kerület) ez egyszerű...amikor valaki letett már valamit az asztalra tehát látod hogy van benne betyárbecsület ott már nincs gond, miatta már nem kell hátrapillantgatnod...mifelénk ez volt ez egyetlen dolog ami úgymond szent volt...aki ismerte ezeket az egyszerű szabályokat és asszerint játszott azt elfogadtad mint megbízható embert és kész...tudtad hogy ezt egyszer lehet eljátszani és akkor a közösség úgyis elintézi a tagot, többet nem lesz csapatjátékos.
Talán ennek a hibás szocializációnak a része az is hogy előbb bízom meg egy csibészben mint egy ügyvédben...politikusokról ne is beszéljünk. A csibésznek ismerem az értékrendjét...köztük nőttem fel, imerem a szabályait, beszélem a nyelvét.
Akárhogy is...ismerek embert akiben meg kellene bíznom és ez a bizalom még sem teljes még...vigasztaljon titeket a tudat, hogy engem ugyanúgy bánt a dolog, csak még nem tudtam átlépni rajta...
Majd egyszer menni fog....
Na jó legyünk őszinték....nem fog....
Persze semmi sincs kizárva ...csak mondjuk matematikailag kicsi rá az esély :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…