Ugrás a fő tartalomra

A legnagyobb hiba.



Minap elgondolkodtam rajta, mi is az amit a legrosszabb tulajdonságomnak tekinthetek...
Elsőre apró dolgok bukkantak a felszínre...szeretem a késeket...néha szeretek egy egy jót verekedni...rohadt önfejű vagyok...manipulatív vagyok....
Végül aztán egy dolog maradt fent a listámon.
A bizalom.
Szinte senkiben sem bízom meg...mindent és mindenkit folyamatosan ellenőrzök, vissza vissza lépek és keresem az ellentmondásokat.
Talán egy rossz szocializácó eredménye ez az óvatosság...aki olyan helyen nő fel mint én, annak figyelnie kell minden apró jelzésre, hogy menteni tudja a bőrét ha szükséges...és ez megmarad olyan mélyen hogy már észre sem veszed hogy gyakorlatilag az ellenőrzés folyamatos.
Van olyan ember akiről zsigerből tudom hogy megbízható mégis megszólal néha a kisharang és én már teszem is a dolgom.
Megbízni valakiben számomra leginkább olyan mint valakinek a kezébe tenni az egyetlen sebezhető dolgot amivel rendelkezel.
Nagy bátorság kell hozzá és én közel sem vagyok annyira bátor hogy csak úgy megtegyem ezt.
A saját közegemben (értsd kilencedik vagy nyolcadik kerület) ez egyszerű...amikor valaki letett már valamit az asztalra tehát látod hogy van benne betyárbecsület ott már nincs gond, miatta már nem kell hátrapillantgatnod...mifelénk ez volt ez egyetlen dolog ami úgymond szent volt...aki ismerte ezeket az egyszerű szabályokat és asszerint játszott azt elfogadtad mint megbízható embert és kész...tudtad hogy ezt egyszer lehet eljátszani és akkor a közösség úgyis elintézi a tagot, többet nem lesz csapatjátékos.
Talán ennek a hibás szocializációnak a része az is hogy előbb bízom meg egy csibészben mint egy ügyvédben...politikusokról ne is beszéljünk. A csibésznek ismerem az értékrendjét...köztük nőttem fel, imerem a szabályait, beszélem a nyelvét.
Akárhogy is...ismerek embert akiben meg kellene bíznom és ez a bizalom még sem teljes még...vigasztaljon titeket a tudat, hogy engem ugyanúgy bánt a dolog, csak még nem tudtam átlépni rajta...
Majd egyszer menni fog....
Na jó legyünk őszinték....nem fog....
Persze semmi sincs kizárva ...csak mondjuk matematikailag kicsi rá az esély :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ez nem kelet...Ez nem nyugat...Ez Szarajevó!

Ez nem kelet, ez nem nyugat, ez az a pont ahol minden találkozik. Szarajevó városa több szempontból is egyedülálló. A nyugati és keleti vallás, kultúra keresztútjáról beszélünk ahogy egymás szomszédságában áll mecset, ortodox templom, katolikus katedrális, és zsidó zsinagóga. A város története legalább annyira sokrétű mint a lakossága, vagy a látvány amit nyújt. 1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferninándot ami kirobbantota az elő világháborút. A második világháborúban Szarajevó az usztasák által irányított független Horvát Államhoz került így a város zsidó, és szerb lakosságának jelentős része a holokauszt áldozatává vált. 1992 április ötödikén egy béketüntetésre szerb orvlövészek sortűzzel válaszoltak, ekkor kezdődött meg Szarajevó 1996-ig tartó ostroma, amiben 12.000 ember veszítette életét.


2018. február 9 Lassan sétikálok a repülőtér körül és próbálom eldönteni hogyan jussak el a szállásomra az óváros részbe...villamost, buszt nem látok, pár taxis lustán dohányzik a kocsinak dőlve v…

Különleges ajándék karácsonyra.

Idén karácsonykor is készülök egy különleges meglepetéssel nektek.  Mint minden művésznek nekem is korszakokra bontható eddigi pályám. Idén az egyik legizgalmasabb korszakból válogattam nektek olyan képeket amik nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem voltak publikálva.  Ebben az időszakban kizárólag filmre dolgoztam, és sokszor már az elkattintás pillanatában torzítottam a képeket. Foltokban, vonalakban, tónusokban láttam a világot és sokkal inkább hangulatokat kerestem mintsem dekoratív tartalmat. Az elkészült képekhez a valóság csak vászon volt. Ezekből a képekből választottam ki a kedvenceimet nektek.  Ezeket harminc centis hosszanti oldal méretben lehet majd megrendelni, tízezer forintos darabáron. Természetesen ezek is Hahnemühle papírra készülnek a Pigmenta Art Lab gondozásában. Mindegyik aláírva kerül új tulajdonosához. A meglepetés az, hogy a vásárlók közül kisorsolok egy valakit, aki karácsonyra a vásárolt nyomat mellé megkapja az eredeti negatívot bekeretezve.  A weboldalra a n…

Eugénia, a végzet sertése.

Rendhagyó és csodálatos eseményre hívjuk minden érző szívű embertársunkat. Nevezhetném fotós workshopnak, de a jelen esemény jóval magasabb szinten rezeg, mondhatni már már az élet értelmét fejtegető kissé testszagú filozófus alsógatyáján megkötött és rögzült bizonytalan formájú sárgás folt peremvidékén kapirgálunk csepp zuzmót egy majd éhenhalt jávorszarvasbébinek aki ragyogó szemekkel néz a sarkvidéki fagyott éjszakába, az égre kiáltva az eltelt évmilliók egyetlen valós kérdését.
EUGÉNIA! Ez a név egybeforr mindennel ami a végzet felé halad az entrópia kanyargós ösvényén, mindennel ami sorsában hordja végzetét ami halálra született az első perctől fogva, és ennek tudatában járja az élet ösvényét a szenvedés szilánkjaitól felszaggatott lábakkal, vérző tagokkal, összeszorított foggal várva azt, ami végre megszabadíthatja e világban való kínjaival terhes létezésétől.
Ne hagyjuk hogy az empátia apátiába fordulva eltakarja szemünk elől minden érző létező árnyat vető lény szenvedését.