A Balassa

Ennyi idősen eljut az ember oda hogy összegez....na persze őszintén még önmagunknak sem valljuk be a dolgokat csak úgy halkan... Próbálom magam elhelyezni a sakktáblán és azt látom ez nem is olyan egyszerű. Ennyi idősen nem hiszem hogy változnék úgyhogy azt hiszem az ami most van az már marad míg én maradok.... Demokrata vagy Republikánus? Jobb vagy baloldali? Fene tudja.... Lássuk mit tudunk.... Ha valaki bejön a lakásomba úgy hogy nem én hívom (gondolok itt rablóra stb) az nem fog a saját lábán kimenni...azzal hogy belépett lemondott bizonyos jogairól. Támogatom a fegyvertartást de nem támogatom hogy kiskorúak vagy gyerekek a közelébe kerülhessenek fegyvereknek. Ha valaki bármilyen szituációban a családomra támad az az én szememben lemondott bizonyos jogairól, és nem válogatnék a módszerekben ha van nálam fegyver. (általában van) Csavarjunk. Támogatom a melegházasságot és azt is, hogy gyereket fogadhassanak örökbe. (nem nem vagyok meleg de nem hiszem hogy ne lenne jogu...

-Jé ti mit csináltok? -kérdezte Bori -Késelünk. -Mi van??? -Nyugi csak fadarabokkal...tanítom hogy kell fogni... -Szívem...talán feltűnt már de ő kislány.... -Tudom...és meglehetősen szép...épp ezért tanítom. Valahogy így kezdődött.... Nem szívlelem az életképtelen embereket. Emlékszem mikor pici voltam nagyapám elvitt az illatos úti lakótelepre...,ott őt mindenki ismerte ott volt fiatal....lent hagyott a játszótéren és felment a haverokhoz....persze gyorsan bajba keveredtem, és kiabáltam neki hogy segítsen...kinézett az ablakon, látta hogy kostólgatnak a helyiket. Lekiabált: -Balassa vagy védd meg magad! és eltűnt az ablakban... Később nagyanyámnak meséltem aki nevetni kezdett. -Ne aggódj kisfiam anyáddal ugyanezt megcsinálta... -Őt is otthagyta? -kérdeztem -Persze! -végta rá nagyanyám....mit gondolsz anyád miért tud úgy verekedni? -Nagyapád tanította! veszélyesebb mint egy férfi..... Később ezt megtapasztaltam....élettársa sokszor jött át hozzánk panaszkodni nagy...

Minap elgondolkodtam rajta, mi is az amit a legrosszabb tulajdonságomnak tekinthetek... Elsőre apró dolgok bukkantak a felszínre...szeretem a késeket...néha szeretek egy egy jót verekedni...rohadt önfejű vagyok...manipulatív vagyok.... Végül aztán egy dolog maradt fent a listámon. A bizalom. Szinte senkiben sem bízom meg...mindent és mindenkit folyamatosan ellenőrzök, vissza vissza lépek és keresem az ellentmondásokat. Talán egy rossz szocializácó eredménye ez az óvatosság...aki olyan helyen nő fel mint én, annak figyelnie kell minden apró jelzésre, hogy menteni tudja a bőrét ha szükséges...és ez megmarad olyan mélyen hogy már észre sem veszed hogy gyakorlatilag az ellenőrzés folyamatos. Van olyan ember akiről zsigerből tudom hogy megbízható mégis megszólal néha a kisharang és én már teszem is a dolgom. Megbízni valakiben számomra leginkább olyan mint valakinek a kezébe tenni az egyetlen sebezhető dolgot amivel rendelkezel. Nagy bátorság kell hozzá és én közel sem vagyok a...

Aki nem ismerné az előzményeket az itt utána olvashat! Minap kezembe került a naplóm és észrevettem hogy egy történet kimaradt a többi közül így most megosztom veletek előző életem egy pici epizódját. Egy nap megyek be dolgozni, és látom hogy Janika és a Pisti egymással szemben áll mindkettő kezében kés, és hangosan vitatkoznak. -Buta cigány vagy! -harsogta Pisti Janika arcába -Ne ugass paraszt mert kiontom a beleidet! -válaszolt szinte nyájasan Janika. Megálltam Janika mögött a kávémmal és komótosan rágyújtottam a zippómmal. Janika mint a villám pördült meg, kését hasamnak feszítette. -Kést nyitsz rám a hátam mögött?! -kerdezte lassan tagoltan pár centire az arcomtól. Komótosan feltettem mindkét kezem...egyikben a kávé másikban az öngújtóm volt. -És szerinted melyik kezemmel nyitottam rád a kést?  -kérdeztem higgadtan. -Hallottam Lacika a hangját! Hogy mersz mögöttem kést nyitni?! -sziszegte az arcomba -Az öngyújtóm hallottad te süket pöcs, vedd el a kést a h...

Nehéz összeszednem a miérteket...sokkal nehezebb mint gondoltam. Azt hiszem elkezdem az elejéről...mint mindenki más én is ugyanúgy botladozva kezdtem el a fotográfiát, és a művészi pályámat...az egyetlen dolog ami adott volt, az egy határozott zseni tudat amit nagyanyámék belémneveltek. Azt hiszem ha valaki művészettel akar foglalkozni, akkor erre szüksége van...Minden művész úton van...így én is...nem érzem hogy beérkeztem volna, és soha az életben nem akarom azt érezni. Óvatossá válnék...követni akarnám a bevált sablonokat...meghalnék. Én élni szeretek...szeretem, hogy az ajtó nyitva van és bármit megtehetek...hibázhatok akár...belefér. Ha egy fát , vagy egy tájat szeretnék megmutatni, akkor nem érem be azzal, ahogy a valóság festi. Azt akarom, hogy benne legyek én is. Azt akarom, hogy a saját meglehetősen sötét egyeseknek talán ijesztő világom is belekerüljön. Nem foglalkozom vele, hogy éles legyen a kép, hogy tökéletes legyen...az foglalkoztat, hogy lelke legyen. Egy alt...