Ugrás a fő tartalomra

Nem zavar?

Pont Bori kérdezte meg....aki ismer 12 éve....ismert még azelőtt hogy kamerát vettem volna  a kezembe.
Rádióban valami műsor ment a Fradi b-középről...
-Hazudoznak össze vissza....-morogtam a fogaim között.
-Miből gondolod?...-kérdezte Bori.
Azt hiszem úgy néztem rá mint egy bolondra....
-Ott voltam köztük....volt szerencsém ismerni a Hipóst...isten nyugosztalja.
Eszembe jutott az epilepsziás aki össze vissza vagdosta magát üvegekkel és ketten sem tudtuk lefogni...végül teljes súlyommal arconkönyököltem hogy nyugton maradjon....eszembe jutott milyen az adrenalin ahogy végigrohan a tarkón az első ütés előtt....milyen érzés egy bunyóban cinkosul összekacsintani a spanokkal, milyen lassú lesz az idő mikor kést nyomnak a nyakadhoz, milyen nézni a hasadból potyógó vércseppeket és szorítani a csavarhúzót hogy ki ne essen mert ki tudja mi történik akkor.
-Nem fura fotóművész fejjel visszagondolni erre? -kérdezte Bori.
Nem lehet mindenki meditáló szentfazék aki ligetekben fehér ruhában keresgéli a megfoghatatlant.
Kell a fotográfiának egy Senki Alfonz...
Boldog vagyok hogy én lehetek az.
Mélyről jöttem?
Had mondjak valamit a mélységről....nem mi vagyunk mélyen a kilencben vagy a nyolcban...mert mi akkor is élni és túlélni fogunk amikor már az összes jólfésült szakállas Budai hipszter majdnemúgynézekkimintegyférfiárnyéka megy a levesbe.
Mert megtanultuk az utcán mi a dolgunk.
Mi vagyunk azok akik még akkor is mennek előre mikor más már utat sem lát.
Nem azért mert mi lennénk a hősök vagy bármi ilyen marhaság....hősök nincsenek...mi legalábbis nem vagyunk azok....azért megyünk mert nincs vesztenivalónk....sosem volt.
Bolondok vagyunk? Igen.
Kell egy bolond hogy felkavarja az állóvizet.
Kell egy csibész a sok szent közé.
És hogy a kérdésre is válaszoljak...nem, nem zavar...nem fura...bár néha hiányzik egy kis dulakodás a haverokkal :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ez nem kelet...Ez nem nyugat...Ez Szarajevó!

Ez nem kelet, ez nem nyugat, ez az a pont ahol minden találkozik. Szarajevó városa több szempontból is egyedülálló. A nyugati és keleti vallás, kultúra keresztútjáról beszélünk ahogy egymás szomszédságában áll mecset, ortodox templom, katolikus katedrális, és zsidó zsinagóga. A város története legalább annyira sokrétű mint a lakossága, vagy a látvány amit nyújt. 1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferninándot ami kirobbantota az elő világháborút. A második világháborúban Szarajevó az usztasák által irányított független Horvát Államhoz került így a város zsidó, és szerb lakosságának jelentős része a holokauszt áldozatává vált. 1992 április ötödikén egy béketüntetésre szerb orvlövészek sortűzzel válaszoltak, ekkor kezdődött meg Szarajevó 1996-ig tartó ostroma, amiben 12.000 ember veszítette életét.


2018. február 9 Lassan sétikálok a repülőtér körül és próbálom eldönteni hogyan jussak el a szállásomra az óváros részbe...villamost, buszt nem látok, pár taxis lustán dohányzik a kocsinak dőlve v…

Különleges ajándék karácsonyra.

Idén karácsonykor is készülök egy különleges meglepetéssel nektek.  Mint minden művésznek nekem is korszakokra bontható eddigi pályám. Idén az egyik legizgalmasabb korszakból válogattam nektek olyan képeket amik nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem voltak publikálva.  Ebben az időszakban kizárólag filmre dolgoztam, és sokszor már az elkattintás pillanatában torzítottam a képeket. Foltokban, vonalakban, tónusokban láttam a világot és sokkal inkább hangulatokat kerestem mintsem dekoratív tartalmat. Az elkészült képekhez a valóság csak vászon volt. Ezekből a képekből választottam ki a kedvenceimet nektek.  Ezeket harminc centis hosszanti oldal méretben lehet majd megrendelni, tízezer forintos darabáron. Természetesen ezek is Hahnemühle papírra készülnek a Pigmenta Art Lab gondozásában. Mindegyik aláírva kerül új tulajdonosához. A meglepetés az, hogy a vásárlók közül kisorsolok egy valakit, aki karácsonyra a vásárolt nyomat mellé megkapja az eredeti negatívot bekeretezve.  A weboldalra a n…

Eugénia, a végzet sertése.

Rendhagyó és csodálatos eseményre hívjuk minden érző szívű embertársunkat. Nevezhetném fotós workshopnak, de a jelen esemény jóval magasabb szinten rezeg, mondhatni már már az élet értelmét fejtegető kissé testszagú filozófus alsógatyáján megkötött és rögzült bizonytalan formájú sárgás folt peremvidékén kapirgálunk csepp zuzmót egy majd éhenhalt jávorszarvasbébinek aki ragyogó szemekkel néz a sarkvidéki fagyott éjszakába, az égre kiáltva az eltelt évmilliók egyetlen valós kérdését.
EUGÉNIA! Ez a név egybeforr mindennel ami a végzet felé halad az entrópia kanyargós ösvényén, mindennel ami sorsában hordja végzetét ami halálra született az első perctől fogva, és ennek tudatában járja az élet ösvényét a szenvedés szilánkjaitól felszaggatott lábakkal, vérző tagokkal, összeszorított foggal várva azt, ami végre megszabadíthatja e világban való kínjaival terhes létezésétől.
Ne hagyjuk hogy az empátia apátiába fordulva eltakarja szemünk elől minden érző létező árnyat vető lény szenvedését.