Ugrás a fő tartalomra

Nem zavar?

Pont Bori kérdezte meg....aki ismer 12 éve....ismert még azelőtt hogy kamerát vettem volna  a kezembe.
Rádióban valami műsor ment a Fradi b-középről...
-Hazudoznak össze vissza....-morogtam a fogaim között.
-Miből gondolod?...-kérdezte Bori.
Azt hiszem úgy néztem rá mint egy bolondra....
-Ott voltam köztük....volt szerencsém ismerni a Hipóst...isten nyugosztalja.
Eszembe jutott az epilepsziás aki össze vissza vagdosta magát üvegekkel és ketten sem tudtuk lefogni...végül teljes súlyommal arconkönyököltem hogy nyugton maradjon....eszembe jutott milyen az adrenalin ahogy végigrohan a tarkón az első ütés előtt....milyen érzés egy bunyóban cinkosul összekacsintani a spanokkal, milyen lassú lesz az idő mikor kést nyomnak a nyakadhoz, milyen nézni a hasadból potyógó vércseppeket és szorítani a csavarhúzót hogy ki ne essen mert ki tudja mi történik akkor.
-Nem fura fotóművész fejjel visszagondolni erre? -kérdezte Bori.
Nem lehet mindenki meditáló szentfazék aki ligetekben fehér ruhában keresgéli a megfoghatatlant.
Kell a fotográfiának egy Senki Alfonz...
Boldog vagyok hogy én lehetek az.
Mélyről jöttem?
Had mondjak valamit a mélységről....nem mi vagyunk mélyen a kilencben vagy a nyolcban...mert mi akkor is élni és túlélni fogunk amikor már az összes jólfésült szakállas Budai hipszter majdnemúgynézekkimintegyférfiárnyéka megy a levesbe.
Mert megtanultuk az utcán mi a dolgunk.
Mi vagyunk azok akik még akkor is mennek előre mikor más már utat sem lát.
Nem azért mert mi lennénk a hősök vagy bármi ilyen marhaság....hősök nincsenek...mi legalábbis nem vagyunk azok....azért megyünk mert nincs vesztenivalónk....sosem volt.
Bolondok vagyunk? Igen.
Kell egy bolond hogy felkavarja az állóvizet.
Kell egy csibész a sok szent közé.
És hogy a kérdésre is válaszoljak...nem, nem zavar...nem fura...bár néha hiányzik egy kis dulakodás a haverokkal :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nyúlszar paradoxon.

Szeretném leszögezni az elején hogy én csípem Bear Gryllst. Amit az a fószer végigcsinál az nem semmi! Jeges vízbe ugrálni, minden gusztustalan csúszómászót megenni, elefántszarból folyadékot préselni és meginni, hát ez nem gyerekjáték.... Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók. Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják. Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs. Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek. Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyeb

Van Dyke technika....Cianotípia barna változat.

Ismertetek pár technikát azoknak akik foglalkoznak cianotípiával és hasonló eljárásokkal....a Van Dyke technika a cianotípia egy változata ám a végeredmény ez esetben egy barna nyomat. Lényeges dolog amit rengetegen kihagynak az a papír enyvezése. Nyúlenyvvel a papírt lekezeljük majd két napig pihenni hagyjuk. Az enyv hatására a papíron megjelenő fotó jóval sötétebb tónusú, kontrasztosabb lesz. a Recept: ferri-ammónium-citrát  : 9gramm, 33cc desztilláltvízben keverve míg áttetsző zöldes nem lesz. Bórkősav : 1,5gr 33cc desztillált vízben oldva ezüstnitrát : 3,8gr 33c desztillált vízben oldva Elsőnek keverjük a ferri amonnium citrátot a borkősavval....öntsük egybe a két folyadékot és lassú határozott ringatással keverjük el.... Az ezüstnitrátot lassan, óvatosan keverjük hozzá kissebb adagokként, hasonló mód keverve. A végeredmény egy áttetsző zöldes folyadék....ha nem áttetsző akkor valószínűleg kuka..... Fontos! a folyadék nem fényérzékeny amíg meg nem szárad! Ettől füget