Pont Bori kérdezte meg....aki ismer 12 éve....ismert még azelőtt hogy kamerát vettem volna a kezembe.
Rádióban valami műsor ment a Fradi b-középről...
-Hazudoznak össze vissza....-morogtam a fogaim között.
-Miből gondolod?...-kérdezte Bori.
Azt hiszem úgy néztem rá mint egy bolondra....
-Ott voltam köztük....volt szerencsém ismerni a Hipóst...isten nyugosztalja.
Eszembe jutott az epilepsziás aki össze vissza vagdosta magát üvegekkel és ketten sem tudtuk lefogni...végül teljes súlyommal arconkönyököltem hogy nyugton maradjon....eszembe jutott milyen az adrenalin ahogy végigrohan a tarkón az első ütés előtt....milyen érzés egy bunyóban cinkosul összekacsintani a spanokkal, milyen lassú lesz az idő mikor kést nyomnak a nyakadhoz, milyen nézni a hasadból potyógó vércseppeket és szorítani a csavarhúzót hogy ki ne essen mert ki tudja mi történik akkor.
-Nem fura fotóművész fejjel visszagondolni erre? -kérdezte Bori.
Nem lehet mindenki meditáló szentfazék aki ligetekben fehér ruhában keresgéli a megfoghatatlant.
Kell a fotográfiának egy Senki Alfonz...
Boldog vagyok hogy én lehetek az.
Mélyről jöttem?
Had mondjak valamit a mélységről....nem mi vagyunk mélyen a kilencben vagy a nyolcban...mert mi akkor is élni és túlélni fogunk amikor már az összes jólfésült szakállas Budai hipszter majdnemúgynézekkimintegyférfiárnyéka megy a levesbe.
Mert megtanultuk az utcán mi a dolgunk.
Mi vagyunk azok akik még akkor is mennek előre mikor más már utat sem lát.
Nem azért mert mi lennénk a hősök vagy bármi ilyen marhaság....hősök nincsenek...mi legalábbis nem vagyunk azok....azért megyünk mert nincs vesztenivalónk....sosem volt.
Bolondok vagyunk? Igen.
Kell egy bolond hogy felkavarja az állóvizet.
Kell egy csibész a sok szent közé.
És hogy a kérdésre is válaszoljak...nem, nem zavar...nem fura...bár néha hiányzik egy kis dulakodás a haverokkal :)
Rádióban valami műsor ment a Fradi b-középről...
-Hazudoznak össze vissza....-morogtam a fogaim között.
-Miből gondolod?...-kérdezte Bori.
Azt hiszem úgy néztem rá mint egy bolondra....
-Ott voltam köztük....volt szerencsém ismerni a Hipóst...isten nyugosztalja.
Eszembe jutott az epilepsziás aki össze vissza vagdosta magát üvegekkel és ketten sem tudtuk lefogni...végül teljes súlyommal arconkönyököltem hogy nyugton maradjon....eszembe jutott milyen az adrenalin ahogy végigrohan a tarkón az első ütés előtt....milyen érzés egy bunyóban cinkosul összekacsintani a spanokkal, milyen lassú lesz az idő mikor kést nyomnak a nyakadhoz, milyen nézni a hasadból potyógó vércseppeket és szorítani a csavarhúzót hogy ki ne essen mert ki tudja mi történik akkor.
-Nem fura fotóművész fejjel visszagondolni erre? -kérdezte Bori.
Nem lehet mindenki meditáló szentfazék aki ligetekben fehér ruhában keresgéli a megfoghatatlant.
Kell a fotográfiának egy Senki Alfonz...
Boldog vagyok hogy én lehetek az.
Mélyről jöttem?
Had mondjak valamit a mélységről....nem mi vagyunk mélyen a kilencben vagy a nyolcban...mert mi akkor is élni és túlélni fogunk amikor már az összes jólfésült szakállas Budai hipszter majdnemúgynézekkimintegyférfiárnyéka megy a levesbe.
Mert megtanultuk az utcán mi a dolgunk.
Mi vagyunk azok akik még akkor is mennek előre mikor más már utat sem lát.
Nem azért mert mi lennénk a hősök vagy bármi ilyen marhaság....hősök nincsenek...mi legalábbis nem vagyunk azok....azért megyünk mert nincs vesztenivalónk....sosem volt.
Bolondok vagyunk? Igen.
Kell egy bolond hogy felkavarja az állóvizet.
Kell egy csibész a sok szent közé.
És hogy a kérdésre is válaszoljak...nem, nem zavar...nem fura...bár néha hiányzik egy kis dulakodás a haverokkal :)
Megjegyzések