Ugrás a fő tartalomra

Nem zavar?

Pont Bori kérdezte meg....aki ismer 12 éve....ismert még azelőtt hogy kamerát vettem volna  a kezembe.
Rádióban valami műsor ment a Fradi b-középről...
-Hazudoznak össze vissza....-morogtam a fogaim között.
-Miből gondolod?...-kérdezte Bori.
Azt hiszem úgy néztem rá mint egy bolondra....
-Ott voltam köztük....volt szerencsém ismerni a Hipóst...isten nyugosztalja.
Eszembe jutott az epilepsziás aki össze vissza vagdosta magát üvegekkel és ketten sem tudtuk lefogni...végül teljes súlyommal arconkönyököltem hogy nyugton maradjon....eszembe jutott milyen az adrenalin ahogy végigrohan a tarkón az első ütés előtt....milyen érzés egy bunyóban cinkosul összekacsintani a spanokkal, milyen lassú lesz az idő mikor kést nyomnak a nyakadhoz, milyen nézni a hasadból potyógó vércseppeket és szorítani a csavarhúzót hogy ki ne essen mert ki tudja mi történik akkor.
-Nem fura fotóművész fejjel visszagondolni erre? -kérdezte Bori.
Nem lehet mindenki meditáló szentfazék aki ligetekben fehér ruhában keresgéli a megfoghatatlant.
Kell a fotográfiának egy Senki Alfonz...
Boldog vagyok hogy én lehetek az.
Mélyről jöttem?
Had mondjak valamit a mélységről....nem mi vagyunk mélyen a kilencben vagy a nyolcban...mert mi akkor is élni és túlélni fogunk amikor már az összes jólfésült szakállas Budai hipszter majdnemúgynézekkimintegyférfiárnyéka megy a levesbe.
Mert megtanultuk az utcán mi a dolgunk.
Mi vagyunk azok akik még akkor is mennek előre mikor más már utat sem lát.
Nem azért mert mi lennénk a hősök vagy bármi ilyen marhaság....hősök nincsenek...mi legalábbis nem vagyunk azok....azért megyünk mert nincs vesztenivalónk....sosem volt.
Bolondok vagyunk? Igen.
Kell egy bolond hogy felkavarja az állóvizet.
Kell egy csibész a sok szent közé.
És hogy a kérdésre is válaszoljak...nem, nem zavar...nem fura...bár néha hiányzik egy kis dulakodás a haverokkal :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Hazugságok tengere...

Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok...
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból...szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni... Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár...a pofád maximum...
Na jó...kikiabáltam magam...kezdjük az elején...
Figyelj...elárulok egy titkot...nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned...összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt...zokoghatsz, fájha…

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....