Ugrás a fő tartalomra

Kilenc.

Ismertem egy srácot a kilencben....zűrös egy tag volt...unalomig ismert sztorival....
Utolsó napokban összefutottam vele....azt hittem már rég meghalt vagy a rácsok mögött rohad ahogy annyian a régi csapatból....
Ő nem...a tér sarkán ücsörgött és elmélyülten bagózott. Ócska tornacipőjét mintha sosem cserélte volna ki, zsebéből mint mindig most is ki lehetett venni egy bicska kidomborodó sziluettjét.
Rég nem láttam talán meg sem ismer, -gondoltam.
Amennyit változtam én az évek folyamán, ő egy cseppet sem.
Melléültem kicsit pofátlanul, de ő fel sem emelte a fejét, csak a fogai közt szisszent.
-Mi van Zimi mit csinálsz itt?
-Nem vagyok Zimi már egy ideje...feleltem neki, és én is magam elé bámultam.
-Hja...hallottam hogy úrigyerek lettél...Balassa vagy mi a faszom ugye? -köpte felém....
-Addig kostólgatsz míg nyakonbaszlak....-néztem rá.
Lassan emelte fel a fejét a szavakat mint egy tanár úgy formázta....
-Nyakon baszod te a jó édes anyádat kis köcsög.
Hosszan néztem az arcát...szeme résnyire szűkült, orra fura fintorban mintha büdöset szagolna....másodpercek voltak de perceknek óráknak tűntek ahogy szemeztünk egymással mint kölyökkorunkban....mit sem változott csak szemeit apró ráncok keretezik jelezve az idő jártát.
Arcán egy mosoly árnyéka suhant át és egy pillanat múlva már röhögtünk mint a hülyék....
-Milyen az urak élete mesélj- nézett rám vigyorogva
-Tudod te azt úr vagy te is- replikáztam és újra nevettünk.
-Minek jöttél ide? Mi kell? -kérdezte kicsit komolyabban...
-Miattad jöttem! -böktem oldalba...-kell egy jó tanácsadó!
Hosszan bámult rám....
-Milyen tanácsot tudnék én neked adni körbe vagy véve okosokkal!
-Igaz...de okosokkal mindenki körbe van véve....nekem más kell.
Elpöckölte a cigarettát és már gyújtott is egy újat.
-Miért kellene egy ilyen kilences suttyó mint én? -nézett rám komolyan.
-Mert csak egy ilyen kilences suttyó mer odacsapni az asztalra ha kell...szentek közé kell egy olyan is mint te.
-El fogja bírni az az asztal egyáltalán? -kérdezte hamiskás mosollyal.
-Komolyan aggaszt? -kérdeztem
-Pont leszarom...ha ez kell menjünk.
Felálltam a padról, kezemet végigsimítottam a bicskámon....lassan lejár a parkolójegyem....ideje menni.....

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ez nem kelet...Ez nem nyugat...Ez Szarajevó!

Ez nem kelet, ez nem nyugat, ez az a pont ahol minden találkozik. Szarajevó városa több szempontból is egyedülálló. A nyugati és keleti vallás, kultúra keresztútjáról beszélünk ahogy egymás szomszédságában áll mecset, ortodox templom, katolikus katedrális, és zsidó zsinagóga. A város története legalább annyira sokrétű mint a lakossága, vagy a látvány amit nyújt. 1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferninándot ami kirobbantota az elő világháborút. A második világháborúban Szarajevó az usztasák által irányított független Horvát Államhoz került így a város zsidó, és szerb lakosságának jelentős része a holokauszt áldozatává vált. 1992 április ötödikén egy béketüntetésre szerb orvlövészek sortűzzel válaszoltak, ekkor kezdődött meg Szarajevó 1996-ig tartó ostroma, amiben 12.000 ember veszítette életét.


2018. február 9 Lassan sétikálok a repülőtér körül és próbálom eldönteni hogyan jussak el a szállásomra az óváros részbe...villamost, buszt nem látok, pár taxis lustán dohányzik a kocsinak dőlve v…

Különleges ajándék karácsonyra.

Idén karácsonykor is készülök egy különleges meglepetéssel nektek.  Mint minden művésznek nekem is korszakokra bontható eddigi pályám. Idén az egyik legizgalmasabb korszakból válogattam nektek olyan képeket amik nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem voltak publikálva.  Ebben az időszakban kizárólag filmre dolgoztam, és sokszor már az elkattintás pillanatában torzítottam a képeket. Foltokban, vonalakban, tónusokban láttam a világot és sokkal inkább hangulatokat kerestem mintsem dekoratív tartalmat. Az elkészült képekhez a valóság csak vászon volt. Ezekből a képekből választottam ki a kedvenceimet nektek.  Ezeket harminc centis hosszanti oldal méretben lehet majd megrendelni, tízezer forintos darabáron. Természetesen ezek is Hahnemühle papírra készülnek a Pigmenta Art Lab gondozásában. Mindegyik aláírva kerül új tulajdonosához. A meglepetés az, hogy a vásárlók közül kisorsolok egy valakit, aki karácsonyra a vásárolt nyomat mellé megkapja az eredeti negatívot bekeretezve.  A weboldalra a n…

Eugénia, a végzet sertése.

Rendhagyó és csodálatos eseményre hívjuk minden érző szívű embertársunkat. Nevezhetném fotós workshopnak, de a jelen esemény jóval magasabb szinten rezeg, mondhatni már már az élet értelmét fejtegető kissé testszagú filozófus alsógatyáján megkötött és rögzült bizonytalan formájú sárgás folt peremvidékén kapirgálunk csepp zuzmót egy majd éhenhalt jávorszarvasbébinek aki ragyogó szemekkel néz a sarkvidéki fagyott éjszakába, az égre kiáltva az eltelt évmilliók egyetlen valós kérdését.
EUGÉNIA! Ez a név egybeforr mindennel ami a végzet felé halad az entrópia kanyargós ösvényén, mindennel ami sorsában hordja végzetét ami halálra született az első perctől fogva, és ennek tudatában járja az élet ösvényét a szenvedés szilánkjaitól felszaggatott lábakkal, vérző tagokkal, összeszorított foggal várva azt, ami végre megszabadíthatja e világban való kínjaival terhes létezésétől.
Ne hagyjuk hogy az empátia apátiába fordulva eltakarja szemünk elől minden érző létező árnyat vető lény szenvedését.