Ugrás a fő tartalomra

Kilenc.

Ismertem egy srácot a kilencben....zűrös egy tag volt...unalomig ismert sztorival....
Utolsó napokban összefutottam vele....azt hittem már rég meghalt vagy a rácsok mögött rohad ahogy annyian a régi csapatból....
Ő nem...a tér sarkán ücsörgött és elmélyülten bagózott. Ócska tornacipőjét mintha sosem cserélte volna ki, zsebéből mint mindig most is ki lehetett venni egy bicska kidomborodó sziluettjét.
Rég nem láttam talán meg sem ismer, -gondoltam.
Amennyit változtam én az évek folyamán, ő egy cseppet sem.
Melléültem kicsit pofátlanul, de ő fel sem emelte a fejét, csak a fogai közt szisszent.
-Mi van Zimi mit csinálsz itt?
-Nem vagyok Zimi már egy ideje...feleltem neki, és én is magam elé bámultam.
-Hja...hallottam hogy úrigyerek lettél...Balassa vagy mi a faszom ugye? -köpte felém....
-Addig kostólgatsz míg nyakonbaszlak....-néztem rá.
Lassan emelte fel a fejét a szavakat mint egy tanár úgy formázta....
-Nyakon baszod te a jó édes anyádat kis köcsög.
Hosszan néztem az arcát...szeme résnyire szűkült, orra fura fintorban mintha büdöset szagolna....másodpercek voltak de perceknek óráknak tűntek ahogy szemeztünk egymással mint kölyökkorunkban....mit sem változott csak szemeit apró ráncok keretezik jelezve az idő jártát.
Arcán egy mosoly árnyéka suhant át és egy pillanat múlva már röhögtünk mint a hülyék....
-Milyen az urak élete mesélj- nézett rám vigyorogva
-Tudod te azt úr vagy te is- replikáztam és újra nevettünk.
-Minek jöttél ide? Mi kell? -kérdezte kicsit komolyabban...
-Miattad jöttem! -böktem oldalba...-kell egy jó tanácsadó!
Hosszan bámult rám....
-Milyen tanácsot tudnék én neked adni körbe vagy véve okosokkal!
-Igaz...de okosokkal mindenki körbe van véve....nekem más kell.
Elpöckölte a cigarettát és már gyújtott is egy újat.
-Miért kellene egy ilyen kilences suttyó mint én? -nézett rám komolyan.
-Mert csak egy ilyen kilences suttyó mer odacsapni az asztalra ha kell...szentek közé kell egy olyan is mint te.
-El fogja bírni az az asztal egyáltalán? -kérdezte hamiskás mosollyal.
-Komolyan aggaszt? -kérdeztem
-Pont leszarom...ha ez kell menjünk.
Felálltam a padról, kezemet végigsimítottam a bicskámon....lassan lejár a parkolójegyem....ideje menni.....

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…