A Balassa

Kavicsot dobtam a vízbe. Vihar kerekedett. Csak egy közösségnek nem tetszett az, hogy ingyen workshopot szerveztünk Magyarországon...a fotós közösségnek. Nem felkavartuk az állóvizet....mi felrugtuk a rozsdás penészes lavórt. Egy közösség alakult belőle...összetartó, egymást segítő, folyamatosan fejlődő közösség... Sokaknak nem tetszik....engem ez egy percig sem érdekel...szembemegyek bárkivel és folytatom a dolgot. Jövő tavasszal is lesz ingyenes workshop Magyarországon és a Spanyol workshopokat továbbra is úgy fogom szervezni hogy minél több tag megengedhesse magának. Ki fogok nevelni egy csapatnyi fotóst aki tud és akar gondolkozni. Évről évre a legnevesebb előadókat fogom leszervezni nektek, hogy hiteles emberektől tanulhassatok mint a Vékás Magdolna, vagy a Baksai József. Megigérem, hogy el fogom vinni egy workshopra Alessandro Bavarit is és innen Spanyolországból is neves fotósokat. Ez a workshop otthon bizonyítékul szolgált számomra azzal kapcsolatban, hogy össze le...

Idén szeptemberben 19-én indítjuk az első Spanyol workshopot. Első körben a keménymag, azaz az otthoni workshopon résztvevők kapják meg a lehetőséget a továbbfejlődésre, és nem utolsósorban egy fantasztikus utazásra ide Katalóniába. Mint mindig, most is törekedtem arra, hogy a workshop más, tartalmilag, és élményileg is jóval több legyen mint a hagyományos workshopok. Minden napot veletek fogok tölteni. Meg fogom mutatni Katalóniának azt az arcát, amit turistaként sosem ismernétek meg. Megismerkedhettek az itteni művészekkel, trendekkel. Bejárásotok lesz Barcelonában egy 200 nm2.-es stúdióba, ahol megtanulhattok előhívni, levilágítani, kaphattok filmes gépeket kölcsön, majd az eredményt már együtt hívjuk elő és világítjuk le baráti hangulatban akár éjjel pár doboz alkoholmentes sör mellett :) El is érkeztünk egy lényeges ponthoz. Nem egy Colehó ihlette lépjafénybetestvérem hetet fogunk tartani….mifelénk a művészek élnek…úgyhogy egy hétre átvesszük a Spanyol módit...

Pont Bori kérdezte meg....aki ismer 12 éve....ismert még azelőtt hogy kamerát vettem volna  a kezembe. Rádióban valami műsor ment a Fradi b-középről... -Hazudoznak össze vissza....-morogtam a fogaim között. -Miből gondolod?...-kérdezte Bori. Azt hiszem úgy néztem rá mint egy bolondra.... -Ott voltam köztük....volt szerencsém ismerni a Hipóst...isten nyugosztalja. Eszembe jutott az epilepsziás aki össze vissza vagdosta magát üvegekkel és ketten sem tudtuk lefogni...végül teljes súlyommal arconkönyököltem hogy nyugton maradjon....eszembe jutott milyen az adrenalin ahogy végigrohan a tarkón az első ütés előtt....milyen érzés egy bunyóban cinkosul összekacsintani a spanokkal, milyen lassú lesz az idő mikor kést nyomnak a nyakadhoz, milyen nézni a hasadból potyógó vércseppeket és szorítani a csavarhúzót hogy ki ne essen mert ki tudja mi történik akkor. -Nem fura fotóművész fejjel visszagondolni erre? -kérdezte Bori. Nem lehet mindenki meditáló szentfazék aki ligetekben fehér ru...

Ismertem egy srácot a kilencben....zűrös egy tag volt...unalomig ismert sztorival.... Utolsó napokban összefutottam vele....azt hittem már rég meghalt vagy a rácsok mögött rohad ahogy annyian a régi csapatból.... Ő nem...a tér sarkán ücsörgött és elmélyülten bagózott. Ócska tornacipőjét mintha sosem cserélte volna ki, zsebéből mint mindig most is ki lehetett venni egy bicska kidomborodó sziluettjét. Rég nem láttam talán meg sem ismer, -gondoltam. Amennyit változtam én az évek folyamán, ő egy cseppet sem. Melléültem kicsit pofátlanul, de ő fel sem emelte a fejét, csak a fogai közt szisszent. -Mi van Zimi mit csinálsz itt? -Nem vagyok Zimi már egy ideje...feleltem neki, és én is magam elé bámultam. -Hja...hallottam hogy úrigyerek lettél...Balassa vagy mi a faszom ugye? -köpte felém.... -Addig kostólgatsz míg nyakonbaszlak....-néztem rá. Lassan emelte fel a fejét a szavakat mint egy tanár úgy formázta.... -Nyakon baszod te a jó édes anyádat kis köcsög. Hosszan néztem az arcát...