2014. október 22., szerda

Mi marad?

Lassan átlépem a célul kitűzött fogyás felét....egyre jobban megvisel amikor a régi önmagamról készült képekkel találkozom valamelyik számitógépemen.
Amikor az ember ennyi súlyt elveszít valami más is változik benne....ez így van rendjén.
Mindenki azt hiszi, hogy büszke vagyok magamra pedig egy cseppet sem.,
Igyazából végtelenül szégyenlem magam. Azért amit magammal tettem miközben fel akartam zabálni a világot.
Szégyenlem magam isten előtt, és szégyenlem magam ember előtt....
Pontosan ezért is írom le...hisz magamban tartani sokkal könnyebb lenne, de elég volt a könnyű utakból. Ez is változott....még az öltözködésem is merőben más lett...
Bár jött volna valaki aki olyan tükröt tart nekem előbb, mint amilyet most látok.
Bárcsak el tudnám magyarázni minden túlsúlyos embernek, hogy mennyivel jobb soványabbnak lenni, mennyivel könnyebb minden így és még most is dagadt vagyok! De már úton afelé hogy minden egyes felesleges kilótól megszabaduljak.
Csak ezek a fotók ne jönnének szembe....csak nem látnám mi voltam.





2 megjegyzés:

Fónagy Tamás írta...

Kedves László! Nagyon szeretem a fotóid, írásaid. Kívánok sok erőt és kitartást a továbbiakban. Minden jót Neked és családodnak! Üdv. Tamás

Balassa László írta...

Köszönöm Tamás!