Ugrás a fő tartalomra

Utazunk.

Azt mondják amikor becsukódik egy ajtó mindig kinyílik egy másik...de mi van akkor ha egy nyitott ajtó mellé nyílik egy másik is?
Még otthon kezdődött az egész.
Meghívást kaptam Jeruzsálemből egy fotózás lebonyolítására. Természetesen Bori és Emma elkisérhet, szállásunk biztosított, gyakorlatilag semmi dolgom nincs csak fogni a kamerámat és menni.
Áprilisban....amikorra tervezve van az Aricia Washingtonba....
Mit tesz ilyenkor az ember....???
Vázoltam a dolgot a Washingtoni kontaktomnak.
Mi történt?
Beküldtek a Mea Shearimbe (Ultraortodox zsidó negyed) fotózni az ott élő Magyarokat. Adnak mellém kontakszemélyt, és kint élő barátom is elkisér hogy bejuthassak olyan helyekre ahova egyébként turistaként nem lehet, és ebből szeretnének kiállítást szervezni.
Kettős érzés mert az Aricia nagyon a szívem csücske de mellette fantasztikus érzés hogy részt vehetek egy ilyen nagyszabású projektben. Az ultraortodox negyedben megörökíteni az ottani Magyarok életét fantasztikus lehetőség, és tudom hogy fantasztikus fotókkal fogok onnan hazatérni.
Úgyhogy április elején irány Izrael és Jeruzsálem. :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ez nem kelet...Ez nem nyugat...Ez Szarajevó!

Ez nem kelet, ez nem nyugat, ez az a pont ahol minden találkozik. Szarajevó városa több szempontból is egyedülálló. A nyugati és keleti vallás, kultúra keresztútjáról beszélünk ahogy egymás szomszédságában áll mecset, ortodox templom, katolikus katedrális, és zsidó zsinagóga. A város története legalább annyira sokrétű mint a lakossága, vagy a látvány amit nyújt. 1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferninándot ami kirobbantota az elő világháborút. A második világháborúban Szarajevó az usztasák által irányított független Horvát Államhoz került így a város zsidó, és szerb lakosságának jelentős része a holokauszt áldozatává vált. 1992 április ötödikén egy béketüntetésre szerb orvlövészek sortűzzel válaszoltak, ekkor kezdődött meg Szarajevó 1996-ig tartó ostroma, amiben 12.000 ember veszítette életét.


2018. február 9 Lassan sétikálok a repülőtér körül és próbálom eldönteni hogyan jussak el a szállásomra az óváros részbe...villamost, buszt nem látok, pár taxis lustán dohányzik a kocsinak dőlve v…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....