Ugrás a fő tartalomra

A fotózás alapjai 4. Kapcsolat a művészettel.


Sok olyan emberrel találkoztam aki művésznek hívja magát, legyen az fotóművész, festőművész, grafikusművész, stb.
Sajnos az esetek többségében az derült ki, hogy ez a dolog egy lufi amit szépen felfújt, kiszínezett, és boldogan nézegeti, mutogatja.
Ne értsetek félre nem ítélkezem a munkái felett senkinek sem...az nem az én dolgom. Én csak azt tudom megmondani, hogy nekem tetszik e vagy sem ami valljuk be nem döntő egy művészeti vitában.
De ha elkezdek beszélgetni velük művészetekről, mindig kiderül, hogy gyakorlatilag semmit nem tudnak a arról, aminek képzelik magukat.
Ezt úgy értem, hogy ha azt mondom nekik, hogy tegyék sorrendbe az alábbi fogalmakat időrendileg:
Vorticizmus.
Dadaizmus.
Barokk.
Reneszánsz.
Manierizmus
Kubizmus.
Impresszionizmus.
Nemhogy sorba nem tudja rakni őket, vagy a jellemzőiket elmondani, hanem egyik másikról meg van győződve, hogy egy szigetvilág thaiföld közelében, vagy egy egzotikus csipős szósz mexikóból.
Nincs ezzel semmi gond, hisz nem kell mindenkinek tudnia ezt, de ha valaki művész akkor annak ismernie kell a művészettörténetet, mivel abból táplálkozunk. Megismerünk művészeket, munkásságukat, mondanivalójukat, és merítünk belőlük.
A művészet tele van titkokkal...egy csendéletnél mindennek jelentése van ami ráadásul tájegységenként változhat...nem mindegy milyen rovarok és hol helyezkednek el rajta?
Milyen gyümölcsök virágok vannak rajta milyen formában? Amíg ezt valaki nem tudja legalább minimális szinten, addig max lemásol egy vázát pár virággal, ami így csak giccs lesz semmi egyéb.
Ez sajnos a fotográfiára ugyanúgy igaz.
Amíg nem ismered a kompozíció lépéseit (ami nem merül ki az aranymetszésben vagy a harmadolásban), amíg nem látod hogy Rembrandt milyen csodálatosan bánt a fénnyel legyen szó akár egy szál gyertyáról, amíg nem tanulod meg hogyan lehet egy testet geometriai formákra bontani, amig nem tapasztalod meg az egyszerűsités szabályait és szépségét addig nem is tudod ezeket a techinkákat, elméleteket alkalmazni.
Ezek nem száraz szabályok hanem egy csodálatos utazás egy olyan világba ami a szépség köré épült, beszéljünk akár a dadaistákról vagy a kubizmusról....a szépség mindenhol megtalálható, és felismerhető.
Nézz csak meg egy barokk oltárt majd utána egy zen szentélyt...mindkettő lehet gyönyörű pedig szinte semmilyen közös vonásuk nincs csak a szépség.
Ez a szépség figyelhető meg Peter Joel Witkin torzult emberi testein, Mark Rothkó színeiben, Caravaggio, a beteg Bacchus-gyermek önarcképén, vagy Andy Goldsworthy megsemmisülő alkotásaiban. Mindet a szépség köti össze ami mint az ábra is mutatja sosem lehet egységes, mindenki által elfogadott.
Ezért nem lehet könnyedén ítéletet mondani a művészet felett.
A fotográfia a tradicionális portréfestészetet szorította ki, de érdemes tudni hogy még a fotográfia előtt a festészetet már a sokszorozó grafika elkezdte kiszorítani, Pl Albrecht Dürer nyomatai stb...
Szegényebb családok nem festményeket tettek a falakra hanem nyomatokat.

Egyszóval arra gondoltam hogy aki tőlem tanul, azt bevezetem a művészet alapjaiba is, hogy ne kerülhessen olyan kellemetlen helyzetbe, hogy művészként butaságokat beszéljen a saját vélt szakmájáról.
Első körben arra gondoltam, hogy alkotókkal ismertetlek meg titeket akik segíthetnek a komponálásban, a helyes színkompozícióban, a témák megalkotásában.
Közben természetesen folytatjuk a fotográfia alapjait, technikákat, világításokat.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Hazugságok tengere...

Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok...
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból...szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni... Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár...a pofád maximum...
Na jó...kikiabáltam magam...kezdjük az elején...
Figyelj...elárulok egy titkot...nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned...összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt...zokoghatsz, fájha…

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....