Ugrás a fő tartalomra

Ne oszd meg mert azzal szart sem érsz!


Rühellem ezt a sok barmot!
Szívem szerin megragadnám a kibaszott grabancukat, és a szart kiráznám belőlük, hogy ébredjenek már fel a szaros kis álomvilágukból!
Ostoba lusta fotelforradalmárok egy lábszagú szobában ücsörögve osszák az észt, vagy valamelyik aktuális balfasz féligazságait öntik a világra, gondolok itt Coelhóra, Müllerre, vagy valami egyéb megélhetési bölcsre.....
Küldik a szaros szeretetüzeneteiket, a bölcseleteket, háborognak hogy a Feröerek bálnát ölnek, fröcsögnek össze vissza ész nélkül....
DE!
Soha egy kibaszott mozdulatot nem tesznek semmiért!
Megosztanak egy fotót egy éhező afrikai gyerekről, szidják a segélyszervezeteket, a fotóst, a keselyűt, mindent..... majd befekszenek a meleg szobában a paplan alá, és tiszta lelkiismerettel elalszanak.....tudván hogy ŐK aztán most jól megmondták.....ők aztán tettek valamit.....
Nos....az ilyen ember az, aki egy kétnapos félszáraz kutyaszar értékét nem éri el a szememben....
Nem pofázni kell mindenről állandóan a kurva életbe már, hanem megemelni a picsátokat és csinálni valamit!
Nem....nem kell nagy dolgot tenni....elég ha kezdetben megkérded a szomszédodat hogy nincs e szüksége valamire....oké ne fussunk ennyire előre .....elég ha elsőre megkérded a nevét!
Bármit! Csak történjen valami!
Ha valaki pofáraesik az utcán ne a telefonodat vedd elő hogy felvedd hanem segíts neki bazdmeg!
Ha valaki tolja a kocsiját az út szélén állj mellé és toljátok együtt!
Nem fog megharagudni tőle!
Minden nap lehet segíteni valakin.....csak észre kell venni.....ha a fele energiát amit naponta a szemétáradatba öltök hogy megmutassátok ti aztán foglalkoztok a dolgokkal, arra fordítanátok hogy segítsetek valakinek akinek szüksége van rá akkor sokkal jobb helyen élhetnénk....



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Hazugságok tengere...

Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok...
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból...szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni... Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár...a pofád maximum...
Na jó...kikiabáltam magam...kezdjük az elején...
Figyelj...elárulok egy titkot...nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned...összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt...zokoghatsz, fájha…

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....