Ugrás a fő tartalomra

Ne oszd meg mert azzal szart sem érsz!


Rühellem ezt a sok barmot!
Szívem szerin megragadnám a kibaszott grabancukat, és a szart kiráznám belőlük, hogy ébredjenek már fel a szaros kis álomvilágukból!
Ostoba lusta fotelforradalmárok egy lábszagú szobában ücsörögve osszák az észt, vagy valamelyik aktuális balfasz féligazságait öntik a világra, gondolok itt Coelhóra, Müllerre, vagy valami egyéb megélhetési bölcsre.....
Küldik a szaros szeretetüzeneteiket, a bölcseleteket, háborognak hogy a Feröerek bálnát ölnek, fröcsögnek össze vissza ész nélkül....
DE!
Soha egy kibaszott mozdulatot nem tesznek semmiért!
Megosztanak egy fotót egy éhező afrikai gyerekről, szidják a segélyszervezeteket, a fotóst, a keselyűt, mindent..... majd befekszenek a meleg szobában a paplan alá, és tiszta lelkiismerettel elalszanak.....tudván hogy ŐK aztán most jól megmondták.....ők aztán tettek valamit.....
Nos....az ilyen ember az, aki egy kétnapos félszáraz kutyaszar értékét nem éri el a szememben....
Nem pofázni kell mindenről állandóan a kurva életbe már, hanem megemelni a picsátokat és csinálni valamit!
Nem....nem kell nagy dolgot tenni....elég ha kezdetben megkérded a szomszédodat hogy nincs e szüksége valamire....oké ne fussunk ennyire előre .....elég ha elsőre megkérded a nevét!
Bármit! Csak történjen valami!
Ha valaki pofáraesik az utcán ne a telefonodat vedd elő hogy felvedd hanem segíts neki bazdmeg!
Ha valaki tolja a kocsiját az út szélén állj mellé és toljátok együtt!
Nem fog megharagudni tőle!
Minden nap lehet segíteni valakin.....csak észre kell venni.....ha a fele energiát amit naponta a szemétáradatba öltök hogy megmutassátok ti aztán foglalkoztok a dolgokkal, arra fordítanátok hogy segítsetek valakinek akinek szüksége van rá akkor sokkal jobb helyen élhetnénk....



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....












Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…