Ugrás a fő tartalomra

Hova tűntek a NŐK? (és a férfiak??)

Nők milliói néznek nap mint nap úgy a tükörbe hogy gyűlölik amit látnak.
Ez a jelenség teljesen világméretű és az egyik legelkeserítőbb dolog amivel életemben találkoztam.
Milyen egy szép nő?
Nekem kiegyensúlyozott leginkább. Lehet egy lánynak akármilyen az alakja ha mellette sugárzik belőle az a megfoghatatlan  valami ami mára szinte teljesen kiveszett a nőkből.
Az a játékosság, kedvesség, természetesség, ami sokkal jobban vonzza a férfiakat mint a morcos tekintetű "tudatos nő vagyok" 30 kilóban egy etióp éhhalál szélén táncoló lábain.
A férfiak egyre inkább unják az ilyen szerencsétlenségeket és egyre inkább vágynak az eszményi nőre.
Arra amiből egyre kevesebb van épp ezért egyre értékesebb.
Bocsánat de nekünk nem kell egy Rubintbéka akinek olyan szorosra van kötve a coffja hogy még álmában is vicsorog mint  egy kiéheztetett jegesmedve. A mostani nők csak dugni akarnak?
Tök jó! Alkalmakra. Csak akkor ne várjátok a herceget fehér lovon mert ő nőt keres nem kurvát.
Na persze a ferfiak is megérnek egy misét....szedett szemöldökkel, borotvált melkassal, arcalapozóval!
Minden nő álma egy pasi aki több időt tölt a tükör előtt mint kedvese, aki  polírozza a körmeit, és sikítva  zokogni  kezd ha   nincs igaza, vagy isten ments kap egy maflást.
Plázában ténfergő unottarcú elbaszott pingvinutánzatoktól a nemtudokborotválkozni mindig sapkát sálat hordok, kockaszemüveges olyanmélyérzelmeimvannak hogy elsírom magam ha meglátok egy gyerekkesztyűt a hóban jellegű pudingokig terjed a lista....Hát ez kibaszott férfias mit ne mondjak...
Tudnám hogy honnan a kerek istenből szedik ezek a retardáltak a viselkedési mintát????
Nagyapáitok még szó nélkül fegyvert fogtak és mentek meghalni ha nem volt más választás, ti meg sikítozva hisztiztek ha      láttok egy disznóvágást?
Az hogy a divatfotózás megugrásának mennyi szerepe van például a nők önértékelési zavaraiban? Hát kb 80 százaléknyi. Gumiarcú villogószemű barbietestű szörnyeket szarnak a divatfotósok tonnaszám naponta, főképp hogy már mindenki fotós akinek nincs köszvénye, és meg tud fogni egy kamerát....
A nők meg sorban válnak bulémiássa, anorexiássá, mentálisan beteggé.
A férfiak még csak most kezdik ezt az utat.. a szépségipar miután a nőkből már teljesen roncsot csinált most megcélozta a   férfiakat...és ahogy látom igen sikeresek...
A gond az hogy az évmilliós ösztönök nehezen kiirthatóak...a nők nagyrésze még mindig a FÉRFIT keresi még ha tudat alatt  is, és a férfiak sem boldogok egy plázadugibabával....a NŐT keresik...még van valami remény....


Megjegyzések

Névtelen üzenete…
Nagyon találó gondolatok!
Névtelen üzenete…
Nagyon jó írás :) Csak egyet érteni lehet vele!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....












Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…