Ugrás a fő tartalomra

MŰ vészek

Piero Manzoni 
Én művész vagyok bazdmeg fizessék meg!
Édes istenkém hányszor hallottam ezt....a gyomrom fordul lassan fel tőle.
Tízmillió modell és esküvőifotós országa vagyunk, tízmillió művész országa.
-Én művész vagyok! fakad ki a ripacs.... -nem vagyok hajlandó mást csinálni nekem ez az életem, ÉN ALKOTOK! MINDENEM NEKTEK ADOM FIZESSETEK ÉRTE NEKEM IS ZABÁLNOM KELL!
Nos ha nem vagy hajlandó mást csinálni attól függetlenül, hogy a művészeted bármíly magas röptű a szart sem érdekli, akkor teljesen nyugodtan dögölj éhen.
DE ne fröcsögj közben a szemét világra aki nem ért meg téged, ne emlegess disznók elé szórt gyöngyöt.....meglehet a világnak van igaza, és egyszerűen érdektelen, öncélú, szemét amit csinálsz.
Tudom tudom....Van Gogh sem adta el a képeit....de csórikám dolgozott mellette ameddig csak tudott akár bányába is lement....
Régebben ez egyszerűbb volt mert a művészek megrendelésre dolgoztak mint jó iparosok, és kihullott az aki nem illett oda.
Most az önsajnálatban fetrengő mindenkit hibáztató roncsok korát éljük....
Megnemértett képzetlen művészek, akiknek kiapadt a könnycsatornája annyit sírtak önnön vállukon....
Volna egy szerény javaslatom.....menjetek el dolgozni!
Ne pöffeszkedjetek egy gigászira fingott egolufin....
A munka jót fog tenni....hasznosak lesztek és pénzt is kerestek....
Nincs semmi szakmátok? Hát ezen nem ártott volna előbb gondolkodni de semmi gond rengeteg képzés van, el lehet menni kőművessegédnek, útkarbantartónak, kertészetbe segédmunkásnak, a lapátot csak meg tudod fogni nem?
A munka legyen bármilyen is sosem szégyen!
Mások nyakán éklősködni, önsajnálatban vergődni, fröcsögni hogy micsoda kutya világ ahol nem kapsz enni ingyen...na ez! Ez a szégyen!

Megjegyzések

Sándor László üzenete…
http://www.youtube.com/watch?v=hWlT9zUcecQ

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…