Ugrás a fő tartalomra

Változó utakon.

Leváltottam épp Borit a konyhában, és kinyitottam a hűtőszekrényt....
Kolbász, házi szalonna, virsli, házi túró, szintén házi kecskesajt, kis Spanyol sonka, és még sorolhatnám....
Lenyúltam a dobozos tejért, és kivettem egy szelet kenyeret....lassan rágcsálni kezdtem a kenyeret és tejet kortyoltam rá....hihetetlen nehezen vetkőzi le az ember a szokásait....ahogy a tejet sosem töltöm pohárba, a mozdulat ahogy harapom a kenyeret, és hogy nem ülök le enni ha a konyhában eszem....
A tej és a kenyér hirtelen emlékek százait hozza elő....
Megint a Gát utcai lakásban vagyok, hideg van, a lakás nagy és üres....fél kiló kenyér és egy liter tej...ennyit tudok megvenni naponta....ezt esszük ketten a kutyával....
Érzem a kezemre simuló tejeszacskó hidegét...ahogy gyöngyödzik...ahogy a kenyérhéj roppan....hangtalanul eszem, majd lefekszem aludni....az kevés energiát fogyaszt így talán nem leszek éhes estére....
A cserépkályha üres szemekkel bámul rám....nincs több tüzelőm....bedugom a hősugárzót és a lábamhoz állítom, az mindig lelóg az ágyról.
Égett por illata lengi be a szobát....kutya egyenletesen szuszog mellettem...lassan én is álomba merülök....
Emma hirtelen a semmiből feltünve kacagva öleli át a lábamat....a dobozos tejet komótosan visszarakom a hűtőbe, a sonkából lecsippentek egy darabot és Emma kezébe nyomom...kacarászva elszalad vele.....


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ez nem kelet...Ez nem nyugat...Ez Szarajevó!

Ez nem kelet, ez nem nyugat, ez az a pont ahol minden találkozik. Szarajevó városa több szempontból is egyedülálló. A nyugati és keleti vallás, kultúra keresztútjáról beszélünk ahogy egymás szomszédságában áll mecset, ortodox templom, katolikus katedrális, és zsidó zsinagóga. A város története legalább annyira sokrétű mint a lakossága, vagy a látvány amit nyújt. 1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferninándot ami kirobbantota az elő világháborút. A második világháborúban Szarajevó az usztasák által irányított független Horvát Államhoz került így a város zsidó, és szerb lakosságának jelentős része a holokauszt áldozatává vált. 1992 április ötödikén egy béketüntetésre szerb orvlövészek sortűzzel válaszoltak, ekkor kezdődött meg Szarajevó 1996-ig tartó ostroma, amiben 12.000 ember veszítette életét.


2018. február 9 Lassan sétikálok a repülőtér körül és próbálom eldönteni hogyan jussak el a szállásomra az óváros részbe...villamost, buszt nem látok, pár taxis lustán dohányzik a kocsinak dőlve v…

Különleges ajándék karácsonyra.

Idén karácsonykor is készülök egy különleges meglepetéssel nektek.  Mint minden művésznek nekem is korszakokra bontható eddigi pályám. Idén az egyik legizgalmasabb korszakból válogattam nektek olyan képeket amik nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem voltak publikálva.  Ebben az időszakban kizárólag filmre dolgoztam, és sokszor már az elkattintás pillanatában torzítottam a képeket. Foltokban, vonalakban, tónusokban láttam a világot és sokkal inkább hangulatokat kerestem mintsem dekoratív tartalmat. Az elkészült képekhez a valóság csak vászon volt. Ezekből a képekből választottam ki a kedvenceimet nektek.  Ezeket harminc centis hosszanti oldal méretben lehet majd megrendelni, tízezer forintos darabáron. Természetesen ezek is Hahnemühle papírra készülnek a Pigmenta Art Lab gondozásában. Mindegyik aláírva kerül új tulajdonosához. A meglepetés az, hogy a vásárlók közül kisorsolok egy valakit, aki karácsonyra a vásárolt nyomat mellé megkapja az eredeti negatívot bekeretezve.  A weboldalra a n…

Eugénia, a végzet sertése.

Rendhagyó és csodálatos eseményre hívjuk minden érző szívű embertársunkat. Nevezhetném fotós workshopnak, de a jelen esemény jóval magasabb szinten rezeg, mondhatni már már az élet értelmét fejtegető kissé testszagú filozófus alsógatyáján megkötött és rögzült bizonytalan formájú sárgás folt peremvidékén kapirgálunk csepp zuzmót egy majd éhenhalt jávorszarvasbébinek aki ragyogó szemekkel néz a sarkvidéki fagyott éjszakába, az égre kiáltva az eltelt évmilliók egyetlen valós kérdését.
EUGÉNIA! Ez a név egybeforr mindennel ami a végzet felé halad az entrópia kanyargós ösvényén, mindennel ami sorsában hordja végzetét ami halálra született az első perctől fogva, és ennek tudatában járja az élet ösvényét a szenvedés szilánkjaitól felszaggatott lábakkal, vérző tagokkal, összeszorított foggal várva azt, ami végre megszabadíthatja e világban való kínjaival terhes létezésétől.
Ne hagyjuk hogy az empátia apátiába fordulva eltakarja szemünk elől minden érző létező árnyat vető lény szenvedését.