Ugrás a fő tartalomra

Mikor lejár az egyéves gyász....

Sokáig gyászoltam ellopott biciklimet, és valahogy nem is akartam másikat....nem volt kedvem még egyszer ennyi pénzt beleölni egy biciklibe, hogy utána egy tetü ellopja mint a konámat....
A gyász lejárt és egyik nap csörgött a telefon....a bicikliboltos srác keresett.
-Van egy olyan váz amilyet keresel! szólt a telefonba....
Megigértem hogy elmegyek, de igazából fejben keresgéltem a kifogásokat hogy miért nem veszem meg...
Mikor megláttam eloszlott minden kifogásom....életemben ekkora böszme nagy vázat még nem láttam (63-as) ráadásul acél! Vastag robosztus jószág....szinte minden vacak volt rajta de nem is érdekelt....pontosan láttam, hogy fog rövidesen kinézni.
Világéletemben Mountain bike-om volt ez egy amolyan úriember váz....szakszerűbben szólva Klasszikus.
Kocsit kopottas fekete váz, de én már fejben vigyorogtam....micsoda szerencse hogy megtanultam bőrrel dolgozni és minden eszközöm megvan hozzá! Hát még hogy találtam egy antik fa borosdobozt ami pont passzol a csomagtartóra!
Még jó hogy pont minap nézegettem Brooks nyergeket (azt nem tudom megcsinálni) , meg fa kormányokat (azt jó eséllyel meg tudom csinálni)
Arra gondoltam hogy amit csak lehet én csinálok meg hozzá...mióta használom a saját bőr tokomat a telefonomhoz azóta biztos vagyok benne hogy amit magamnak csinálok meg az a legtartósabb....

Markolatnak bőrt fogok varrni rá, és a vázat is több helyen borítani fogom bőrrel....Bőr táskát is terveztem rá....hátul a fadoboz vert réz sarkokkal :)
A lámpa az még vacila tárgya...nem akarok krómozott műanyag cuccot rá, a régi fém lámpák meg dinamósak és az sem szerencsés....a világítás fontos....
Van erről egy sztorim...egyszer Calellából gyalogoltunk Lloretbe....szép táv de még közel volt a Caminó, ment a gyaloglás....a parton volt egy szakasz, ahol gyakorlatilag semmilyen világítás nem volt....
Gyakorlatilag volt a földön egy feket csík, ahol megszünt a fény és vaksötét volt....
Micsoda érzés volt átlépni azt a vonalat...a sötét herceg végre hazatér...templomába lép ahol a hőn szeretett fekete világ fogadja....mélyen szívtam magamba minden részecskéjét a fény hiányának majd közvetlen ezután hozzávetőlegesen 4-6 km/órás sebességgel karamboloztam egy pálmafával, pár perccel később pedig hivatalos látogatást tettem egy szép nagy gödörben....így kissé megtépázott méltósággal hagytam magam mögött világomat....
Szóval a világítás fontos!

Képeket akkor kaptok ha végeztem vele....addig

érjétek be ezekkel.... :)









Ilyesmi kormány lesz csak nem vadmalac színű :)


Brookséktól erre gondoltam....

No meg a telefontok :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…