Ugrás a fő tartalomra

Így készült a bringatáskám.

Minden úriemberbicikli elengedhetetlen kelléke a minimum egy táska.
A kicsivel akartam kezdeni, mert ha valami nagyon rosszul sülne el akkor csak egy kis darab bőrt vesztek, mindazonáltal bíztam öregem tanácsában: ha másnak sikerül neked is sikerül....
Úgy terveztem mint egy Magyar tarsolyt....tehát a hátfal és az előrehajló zárólap egy hosszú összefüggő bőr, (ugyebár a tarsolyokon ennek az elejére kerül a lemez) majd egy köztes rész ami a teret adja a táskának és az elölső fal....befotózva érteni fogjátok no para....
Ez lenne a köztes rész ami körbefut a táskán....

Szóval mint mindig a csatornák, a lyukasztás amit egyébként szeretek csinálni...szeretem nézni a katonás rendet ahogy sorakoznak a lyukak a bőrben....
A körbefutó elem általában a táska szélességének duplája körül mozog négyzetes nem torz forma esetében. Mondjuk lemérni egy mozdulat és akkor biztosra lehet menni...
Minde részt kivágtam és a megfelelő helyen végiglyukasztottam.
ezután jön a feketeleves....ugyanis ezt varrni nem olyan egyszerű főképp én marha azt akartam hogy legyen egy kis homemade jellege ezért nem kívül varrtam a bőrt majd ragasztottam, egyengettem mint pl a brifkómnál, neeeeem Lacikának belül kellett varrnia....hát egy Ózdi kohász csapjon tarkón ha mégegyszer ilyen hülyeséget csinálok....elkerülte a figyelmemet hogy a kezem akkora mint egy páklapát....
A fedőlap összeállítás előtt....

Mint látjátok kicsit erősebb a karcolás a bőrön mint a töbi esetben....szeretem fotókon is a karcolt textúrákat és hát bőrben sincs ez másképp így fogtam egy fém dörzsikét és adtam vele a bőrnek.....bevált mostantól felvéve az eszközök közé :)
miután összeszenvedtem a varrást az egész tatyót kb hatszor átkentem testápolóval kívül belül....mélyíti a színeket és ápolja a bőrt, védi a kiszáradástól....ez fontos vizezés után.
Záródásnak fémgombot szántam neki gyors és egyszerű....

Sarkoknál a bőrt be kell vagdosni!!!!
Legvégül a két tartóbőrt vágtam ki lyukasztottam és díszítettem....Borival sokat beszélgetünk arról hogy a régi dolgok mennyivel hosszabb életűek és szebbek voltak....szeretem a régi dolgokban azt hogy a legegyszerűbb dolgokat is tudták csodálatosan díszíteni és ékessége volt valakinek egy életen
át....valahogy hiszek abban, hogy nem csak silány dolgok kellenek a világnak...legalábbis szeretnék hinni benne....pont ezért csináljuk a Goatnesst is, és biztos hogy Emma naplói, füzetei mind bőrkötésesek kézzel varrottak lesznek a legjobb papírból....visszatérve a táska pántjaira, pont ebből a megfontolásból díszítettem gazdagon, hogy a legapróbb dolog is szép legyen, ne valami silány összecsapott dolog....továbbiakban képek :)





Itt kezdődnek a gondok :)

Félkészen krémezés előtt....



A telefonom és a brifkóm tuti elfér benne :)



A tartópántok



PS: Sajnos a gyönyörű kis flaskám nem fér bele így azt hiszem terveznem kell egy egy flaskatartót is mert egy úr az úr! :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ez nem kelet...Ez nem nyugat...Ez Szarajevó!

Ez nem kelet, ez nem nyugat, ez az a pont ahol minden találkozik. Szarajevó városa több szempontból is egyedülálló. A nyugati és keleti vallás, kultúra keresztútjáról beszélünk ahogy egymás szomszédságában áll mecset, ortodox templom, katolikus katedrális, és zsidó zsinagóga. A város története legalább annyira sokrétű mint a lakossága, vagy a látvány amit nyújt. 1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferninándot ami kirobbantota az elő világháborút. A második világháborúban Szarajevó az usztasák által irányított független Horvát Államhoz került így a város zsidó, és szerb lakosságának jelentős része a holokauszt áldozatává vált. 1992 április ötödikén egy béketüntetésre szerb orvlövészek sortűzzel válaszoltak, ekkor kezdődött meg Szarajevó 1996-ig tartó ostroma, amiben 12.000 ember veszítette életét.


2018. február 9 Lassan sétikálok a repülőtér körül és próbálom eldönteni hogyan jussak el a szállásomra az óváros részbe...villamost, buszt nem látok, pár taxis lustán dohányzik a kocsinak dőlve v…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....