2013. július 2., kedd

Mi

Nem gondoltam, hogy van sötétebb szín a feketénél, de az ami a falak közt táncolt milliószor sötétebb volt a leghidegebb éjszakánál, mikor még a csillagok is elbújnak és a tenger kátránnyá válik.
Nincs szín ami leírhatná azt a hideg vibrálást ami körbeölelte.
Ahogy elsuhant mellettem virágillat érintett.
Kezeit lassan szemeim elé csúsztatta, fejét nyakamhoz simította, mély levegőt vett.
- Mi vagyunk...búgta fülembe.
A világ távolodott, vagy talán már ott sem volt nem tudom...
Csak a virágra tudtam gondolni...istenem annyira szeretem az illatát de a neve...a neve elveszett...végleg elveszett...



Nincsenek megjegyzések: