2013. július 1., hétfő

Absztrakcionizmus

Utam során amit a fotográfia keretein belül járok be egyre közelebb kerülök az absztrakcionizmushoz. Órákat el tudok időzni absztrakcionista festők munkáin...gondolatból gondolatba zuhanok...szabad asszociációm van.
Nem KELL gondolnom semmire nem. Szabadon úszhatok színek és formák közt.
Nincs beleverve az orrom semmi konkrétumba.
Olyan ez mint kinyitni az ablakot egy olyan világra ahol minden rajtad múlik. Te vagy az ablak és a táj.
Az absztrakcionizmushoz eljutni egy folyamat...nem lehet azzal kezdeni. Kell a realizmus kell az impresszionizmus, sorolhatnám...végül minden letisztul és megszületik egy egyetemes dolog, az absztrakcionizmus.
Ahogy látni Rothko hogyan lesz szürrealista festőből absztrakcionista.
Sokan kinevetnek mert egy Rothko festmény előt hosszan tudok időzni és bámulni a három színt...valóban csak három szín de van valami amitől működik és az a három szín olyan mély dolgokat mozgat meg amiknek a létezése mindeddig rejtve volt.
Fotográfiában absztrakt dolgokkal foglalkozni meglepően nehéz dolog mivel a fotográfia egy meztelen realista stílus.
Kibújni a konvekciók alól és teljesen más irányból megközelíteni a dolgokat, nem koncentrálni a valóságra csak a mögötte lüktető láthatatlan érzésfolyamra...elengedni mindent. Lebegni.
Nem kiragadni semmit hanem az egész valóságot egyben ábrázolni időbeliség nélkül, szabályok nélkül...nekem ezt jelenti valahol...



Nincsenek megjegyzések: