Ugrás a fő tartalomra

Én elégedett vagyok....

Minden hozzászólásomból árad a vallások tagadása azt a képet festve rólam hogy meglehetősen ateista de minimum agnosztikus vagyok.
A valóság persze nem teljesen ilyen egyszerű....az igazsághoz hozzátartozik hogy minden elalvás előtt beszélgetek istennel....egyszerű beszélgetések ezek és semmiképp sem imák...
Beszélgetésink alapeleme hogy sosem kérek magamnak semmit. Ha a környezetemben látok olyat aki segítségre szorulna akkor röviden vázolom neki a történetet majd megkérem hogy esetleg segítsen ott egy kicsit...persze hogy segít e....hát az kérdéses....
Az hogy magamnak nem kérek semmit az meglehetősen egyszerű. Elégedett vagyok....mindig.
Miért ne lennék az? Mindenem megvan.
Egészséges vagyok....nagy dolog ez többet ér mindennél!
Van mit ennem és van hova lehajtanom a fejemet....ez sem semmi nem mindenkinek adatik meg!
Van egy gyönyörű egészséges kislányom és egy csodás feleségem lassan tíz éve....
Láthattam ahogy a kislányom első lélegzetét veszi ezen a világon és én adhattam neki az első puszit és én szólhattam hozzá először....ez kincs...
Mindent tudok fogadni amit a sors hoz már nem akarok mindig mindenből egy kicsit többet....
Meg tudom mutatni a kamerán keresztül azt az alternatív világot ami leginkább bennem él és ezt senki sem veheti el tőlem.
Sok országban járhattam megismerhettem sok különböző kultúrát, láthattam a tengert, az óceánt, a havas hegycsúcsokat.
Mi a kerek istent kérhetnék még? Meglehet nekem kellene lassan adnom neki hogy gazdagodjon....
Meglehetne bármim ezek nélkül nem lennék boldog....
Ezek azok a dolgok amiket nem a kezeimmel fogok görcsösen hanem belémolvadtak, részemmé váltak...
Gazdag vagyok....nagyon gazdag.

Megjegyzések

Gabesz üzenete…
És ezáltal mi is Laci.....mi is!
Mi Veled vagyunk gazdagabbak,és a hozzád hasonló emberektől.
És azthiszem nem vagyok egyedül ezzel,ha azt mondom hogy remélhetőleg sokáig meg is maradsz nekünk.
Tudom...önzés...de akkoris!
;-)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…