Ugrás a fő tartalomra

Én elégedett vagyok....

Minden hozzászólásomból árad a vallások tagadása azt a képet festve rólam hogy meglehetősen ateista de minimum agnosztikus vagyok.
A valóság persze nem teljesen ilyen egyszerű....az igazsághoz hozzátartozik hogy minden elalvás előtt beszélgetek istennel....egyszerű beszélgetések ezek és semmiképp sem imák...
Beszélgetésink alapeleme hogy sosem kérek magamnak semmit. Ha a környezetemben látok olyat aki segítségre szorulna akkor röviden vázolom neki a történetet majd megkérem hogy esetleg segítsen ott egy kicsit...persze hogy segít e....hát az kérdéses....
Az hogy magamnak nem kérek semmit az meglehetősen egyszerű. Elégedett vagyok....mindig.
Miért ne lennék az? Mindenem megvan.
Egészséges vagyok....nagy dolog ez többet ér mindennél!
Van mit ennem és van hova lehajtanom a fejemet....ez sem semmi nem mindenkinek adatik meg!
Van egy gyönyörű egészséges kislányom és egy csodás feleségem lassan tíz éve....
Láthattam ahogy a kislányom első lélegzetét veszi ezen a világon és én adhattam neki az első puszit és én szólhattam hozzá először....ez kincs...
Mindent tudok fogadni amit a sors hoz már nem akarok mindig mindenből egy kicsit többet....
Meg tudom mutatni a kamerán keresztül azt az alternatív világot ami leginkább bennem él és ezt senki sem veheti el tőlem.
Sok országban járhattam megismerhettem sok különböző kultúrát, láthattam a tengert, az óceánt, a havas hegycsúcsokat.
Mi a kerek istent kérhetnék még? Meglehet nekem kellene lassan adnom neki hogy gazdagodjon....
Meglehetne bármim ezek nélkül nem lennék boldog....
Ezek azok a dolgok amiket nem a kezeimmel fogok görcsösen hanem belémolvadtak, részemmé váltak...
Gazdag vagyok....nagyon gazdag.

Megjegyzések

Gabesz üzenete…
És ezáltal mi is Laci.....mi is!
Mi Veled vagyunk gazdagabbak,és a hozzád hasonló emberektől.
És azthiszem nem vagyok egyedül ezzel,ha azt mondom hogy remélhetőleg sokáig meg is maradsz nekünk.
Tudom...önzés...de akkoris!
;-)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ez nem kelet...Ez nem nyugat...Ez Szarajevó!

Ez nem kelet, ez nem nyugat, ez az a pont ahol minden találkozik. Szarajevó városa több szempontból is egyedülálló. A nyugati és keleti vallás, kultúra keresztútjáról beszélünk ahogy egymás szomszédságában áll mecset, ortodox templom, katolikus katedrális, és zsidó zsinagóga. A város története legalább annyira sokrétű mint a lakossága, vagy a látvány amit nyújt. 1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferninándot ami kirobbantota az elő világháborút. A második világháborúban Szarajevó az usztasák által irányított független Horvát Államhoz került így a város zsidó, és szerb lakosságának jelentős része a holokauszt áldozatává vált. 1992 április ötödikén egy béketüntetésre szerb orvlövészek sortűzzel válaszoltak, ekkor kezdődött meg Szarajevó 1996-ig tartó ostroma, amiben 12.000 ember veszítette életét.


2018. február 9 Lassan sétikálok a repülőtér körül és próbálom eldönteni hogyan jussak el a szállásomra az óváros részbe...villamost, buszt nem látok, pár taxis lustán dohányzik a kocsinak dőlve v…

Különleges ajándék karácsonyra.

Idén karácsonykor is készülök egy különleges meglepetéssel nektek.  Mint minden művésznek nekem is korszakokra bontható eddigi pályám. Idén az egyik legizgalmasabb korszakból válogattam nektek olyan képeket amik nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem voltak publikálva.  Ebben az időszakban kizárólag filmre dolgoztam, és sokszor már az elkattintás pillanatában torzítottam a képeket. Foltokban, vonalakban, tónusokban láttam a világot és sokkal inkább hangulatokat kerestem mintsem dekoratív tartalmat. Az elkészült képekhez a valóság csak vászon volt. Ezekből a képekből választottam ki a kedvenceimet nektek.  Ezeket harminc centis hosszanti oldal méretben lehet majd megrendelni, tízezer forintos darabáron. Természetesen ezek is Hahnemühle papírra készülnek a Pigmenta Art Lab gondozásában. Mindegyik aláírva kerül új tulajdonosához. A meglepetés az, hogy a vásárlók közül kisorsolok egy valakit, aki karácsonyra a vásárolt nyomat mellé megkapja az eredeti negatívot bekeretezve.  A weboldalra a n…

Eugénia, a végzet sertése.

Rendhagyó és csodálatos eseményre hívjuk minden érző szívű embertársunkat. Nevezhetném fotós workshopnak, de a jelen esemény jóval magasabb szinten rezeg, mondhatni már már az élet értelmét fejtegető kissé testszagú filozófus alsógatyáján megkötött és rögzült bizonytalan formájú sárgás folt peremvidékén kapirgálunk csepp zuzmót egy majd éhenhalt jávorszarvasbébinek aki ragyogó szemekkel néz a sarkvidéki fagyott éjszakába, az égre kiáltva az eltelt évmilliók egyetlen valós kérdését.
EUGÉNIA! Ez a név egybeforr mindennel ami a végzet felé halad az entrópia kanyargós ösvényén, mindennel ami sorsában hordja végzetét ami halálra született az első perctől fogva, és ennek tudatában járja az élet ösvényét a szenvedés szilánkjaitól felszaggatott lábakkal, vérző tagokkal, összeszorított foggal várva azt, ami végre megszabadíthatja e világban való kínjaival terhes létezésétől.
Ne hagyjuk hogy az empátia apátiába fordulva eltakarja szemünk elől minden érző létező árnyat vető lény szenvedését.