2013. április 22., hétfő

36

Harminchat évvel ezelőtt anyámnak már fájásai voltak és alig öt percel éjfél előtt megszülettem...persze utána sokszor gondoltam bár meg sem történt volna...mindennapi depressziónkat add meg nekünk ó uram.
Nem is tudom, de ha Bori meg Emma nem lenne már nem élnék...nincs kedvem kifejteni miért de már alulról szagolnám az ibolyát...
Anyám harminchat évesen halt meg...
Kifeküdtem a fűbe...szeretem az illatát, a hűvös érintését....Brian Eno: Under Starját hallgattam....ahogy fújt a szél picit megint gyerek lehetem....jó volt....
Ja és minap jubiláltunk....sose rúgtam még szájba 15 hónapos gyereket...na Emmát sikerült....oké oké ő esett rá a lábfejemre pofival, de az eredmény igen hasonló volt...
1. Darab visító gyerek aki püföli a lábfejemet,
2. Egy darab apa aki frászt kapott.

Na mindegy...a hatos az tökéletes szám...és hat szorozva hattal az harminchat...akkor most vagy tökéletes vagyok a négyzeten, vagy.......

Nincsenek megjegyzések: