Ugrás a fő tartalomra

Felkiált a szar! Büdös van!

Van nekem egy barátom...nem szeretném megnevezni...évek óta jóbarátságban vagyunk.
Beszélgetünk munkákról, fotózásról stb....
Majd rajta keresztül jön egy ajánlat....lesz egy rendezvény itt és itt...a társulatnak ugyan van fotósa, de azért gyere el fotózni, csinálj képeket, fizetni nem tudunk, a képeket odaadod aztán majd meglátjuk jók e vagy sem....
Azt hiszem ezen a ponton egy picit betelt a pohár....hadd magyarázzam el miért?

Van egy weboldalam.
Van facebook profilom.
Fönt vagyok LinkedInen.
Fönt vagyok a Zupán.
Van twitterem.
Fönt vagyok Wikipédián.
Több Magyar művészeti újság hozott le tizenoldalas cikkeket a munkáimról és rólam.
Még több külföldi.

Gondolom összehúztátok a szemöldökötöket, hogy mit sorolgatom itt ezeket....???
Hát csak azért mert ezeken mind meg lehet nézni, hogy milyenek a munkáim! Nem az a módja hogy gyere ingyen dolgozni azután majd meglátjuk....persze tudom hogy van aki megcsinálja....csak nem én.
Talán ők ingyenelőadást tartanak???? Nem kapnak gázsit? Nem fizetnek a helyért? A világítónak?
Dehogynem...csak a fotók kellenek ingyen....hisz nekem lehetőség hogy fotózzam őket!
Nincs kedvem vagdalkozni olyasmivel, hogy mennyibe került az apparátusom, vagy hogy tíz év tanulás van lassan mögöttem, és azért vannak olyan fotóim amilyenek....
Ezek átgondolása után úgy döntöttem hogy ezt az időt a "Szupersztárok" fotózása helyett a gyermekemmel és a feleségemmel töltöm.
Majd jön egy telefon hogy mi az hogy nem mentem el????
Nem volt fotós így nem készültek képek és most mi lesz????
Két dolog:
Bocsánatot kérek a barátomtól amiért nem szóltam neki, hogy nem megyek így kellemetlen helyzetbe került....ez az én hibám.
Illetve pont annyi képet kaptak amennyiért fizettek. Pont leszarom, hogy nem készültek képek...talán legközelebb nem úgy kellene kezdeni hogy "fizetni nem tudunk, de azért gyere csinálhatsz képeket és majd megnézzük"
Nos...ha nem tudtok fizetni akkor fogjatok egy kamerát, (minden mobilban van) és kattogtassátok végig a rendezvényt nyugodtan....ennyi....nincs ezzel semmi gond vagy hívjatok valami toprongy fotográfit aki ingyen megcsinálja bizonyára találtok ilyet.
De az, hogy végül még engem akarnak lebaszni, hogy nem mentem ingyen fotózni, az már a pofátlanság teteje...kizárólag a barátom szerepét sajnálom az egészből, ami a történet többi szereplőjét illeti....nos azt a fantáziátokra bízom....


Megjegyzések

ALion fotó üzenete…
Sajnos egyre több az anomália...

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=281453188568032&set=a.129907123722640.15041.100001100586414&type=3&theater
vAfotóriporter üzenete…
Sajnos egyre inkább ez a szokás és nem anomália. A barátokkal nem árt tisztázni, hogy ne legyen belőle félreértés.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…