Ugrás a fő tartalomra

Sally Mann, Body Farm.

Sally Mann a kedvenc fotóművészem.
Természetesen én is a családi képeivel ismertem meg munkásságát...csodálatos munkák amik mellett nem lehet szó nélkül elmenni...
A Body Farm úgyszintén egy olyan sorozat ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
Hallottam embert aki méltatlankodva magyarázta, hogy nem szereti az ilyen fotosoppolt dolgokat....nem akarok senkit sem kiábrándítani de a Body Farm is filmes munka, ami teljesen mellőzi a ps-használatát.
Miért akar valaki halottakat fotózni? Kérdezték tőlem is páran a patológián tett látogatásaim után.
Hát mert közelebb akar kerülni a halálhoz. Mert látni akarja. Látni és elfogadni.
No de térjünk vissza Sally sorozatához. A Body Farm olyannyira nyers, amennyire csak lehet egy ilyen téma....nem szépít, nem rejt el semmit, meglepően intim.
A testek, a bomlás különböző szakaszaiban hevernek árokparton, mezőn, fák közt.
Nem magasztalja a halált, nem is körítí semmilyen ideológiával. Olyan amilyen. Amilyen valójában...itt nincs helye a méltóságnak.
Sally Mann
A Body Farm egyébként egy kb 10000 négyzetméteres terület Tennessee államban amit a Tennessee megyei orvostudományi egyetem tart fent...itt a szabadban bomló testek folyamatait vizsgálják valódi környezetben. Az Egyesült államokban öt ilyen létesítmény létezik.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Hazugságok tengere...

Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok...
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból...szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni... Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár...a pofád maximum...
Na jó...kikiabáltam magam...kezdjük az elején...
Figyelj...elárulok egy titkot...nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned...összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt...zokoghatsz, fájha…

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....