2013. január 31., csütörtök

Képek Képzetek

Mindannyian ahányan csak vagyunk annyi féleképpen látjuk a világot.
Van akinek az eső halk melankólia van akinek örömünnep....az alternatív valóságok közti esemény, miszerint víz potyog egy felhőből teljesen elveszik.
Amikor valaki kamerát ragad akkor semmi egyéb nem történik csak elhatározza hogy megmutatja a világ egy szegletét, az ő valóságán keresztül. Épp ezért meglehetősen intim dolog ez hisz nem akarunk feltétlenül mindenkit beengedni a világunkba.
Természetesen vannak nagy illuzionisták is, akik világokat teremtenek beköltöznek egy egy kép erejére, de ők ugyanúgy csak vendégek ott mint a néző.
Mikor tudosan fotózunk már a kamera elkattintása előtt szerkesztjük a képet és a keresőben már nem azt látjuk ami a valóság, hanem azt amivé válni fog rajtunk keresztül. Éppannyira önismereti kirándulás ez mint kiáltás a világnak.
A kamera remek segédeszköz ebben, és egyre többen fedezik ezt fel.
A keresőbe nézve maketté válik minden. Átgyúrhatóvá a világ. Alakíthatóvá.
Kiragadhatunk apró észrevehetetlen dolgokat, vagy egybefűzhetjük az eget és a földet mintha száz szemen keresztül néznénk.
A kamerán keresztül nem csak a világot lehet megismeri. Ez az út legalább annyira visz befelé is.
A fa aminek ágai között a nap mosolyog rád, nálam fogatlan démon.
A bekúszó sötétség téged ijeszt engem elringat.
Az arc amit unalomig ismersz a tükörben nekem a világ térképe.

Nincsenek megjegyzések: