Ugrás a fő tartalomra

Képek Képzetek

Mindannyian ahányan csak vagyunk annyi féleképpen látjuk a világot.
Van akinek az eső halk melankólia van akinek örömünnep....az alternatív valóságok közti esemény, miszerint víz potyog egy felhőből teljesen elveszik.
Amikor valaki kamerát ragad akkor semmi egyéb nem történik csak elhatározza hogy megmutatja a világ egy szegletét, az ő valóságán keresztül. Épp ezért meglehetősen intim dolog ez hisz nem akarunk feltétlenül mindenkit beengedni a világunkba.
Természetesen vannak nagy illuzionisták is, akik világokat teremtenek beköltöznek egy egy kép erejére, de ők ugyanúgy csak vendégek ott mint a néző.
Mikor tudosan fotózunk már a kamera elkattintása előtt szerkesztjük a képet és a keresőben már nem azt látjuk ami a valóság, hanem azt amivé válni fog rajtunk keresztül. Éppannyira önismereti kirándulás ez mint kiáltás a világnak.
A kamera remek segédeszköz ebben, és egyre többen fedezik ezt fel.
A keresőbe nézve maketté válik minden. Átgyúrhatóvá a világ. Alakíthatóvá.
Kiragadhatunk apró észrevehetetlen dolgokat, vagy egybefűzhetjük az eget és a földet mintha száz szemen keresztül néznénk.
A kamerán keresztül nem csak a világot lehet megismeri. Ez az út legalább annyira visz befelé is.
A fa aminek ágai között a nap mosolyog rád, nálam fogatlan démon.
A bekúszó sötétség téged ijeszt engem elringat.
Az arc amit unalomig ismersz a tükörben nekem a világ térképe.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Hazugságok tengere...

Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok...
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból...szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni... Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár...a pofád maximum...
Na jó...kikiabáltam magam...kezdjük az elején...
Figyelj...elárulok egy titkot...nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned...összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt...zokoghatsz, fájha…

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....