Ugrás a fő tartalomra

Hiszel?


-Hiszel istenben?
-Miért ha hiszek benne akkor kevésbé létezik vagy nem létezik?
-Miért, hiszel?
-Nem
-Szörnyű lehet....
-Hinni is....
-Miért lenne szörnyű hinni?
-Hát az állandó félelem miatt.
-Mitől félnék? Hisz isten szeret!
-Ma talán igen...de mi lesz ha holnap meggondolja magát?
-Olyan nincs....
-Miért ne lenne? Aki szeret az gyűlölni is tud....az érzelmek kézenfogva járnak....
-Isten maga a szeretet!
-Na jó de akkor hol a gyűlölet amihez mérheted a szeretetet?
-Az a sátán! Aki a világra tör, aki megtéveszt, aki hazudik!
-Nem emlékszem már pontosan de az angyaloknak van szabad akaratuk?
-Nincs! Az csak az embernek jutott!
-Voltaképp a sátán is angyal ha jól emlékszem nem?
-Igen...a letaszított mert isten ellen tört!
-Áruld el nekem kérlek hogy szabad akarat nélkül hogy törhetett istenre?
-Ármánnyal és cselszövéssel!
-Ne játszunk a szavakkal....adott egy teremtmény aki nem rendelkezik szabad akarattal....olyan mint egy báb....aki urára támad majd letaszíttatik, hogy ellássa a gonosz feladatát, de ismétlem szabad akarat nélküli bábként isten által irányítva...
-Ez nem így van....
-Persze hogy nem....igazából isten skizofrén önmagával beszélgető bolond aki egy elbaszott monodrámát ad elő amiben minden szerep az övé! Haragszunk a sátánra pedig nem ő akart gonosz lenni, nem ő akart istenre támadni...maga a nagy kaporszakáll játszatta el vele ezt a szerepet...vele aki nem létezik, hisz csak egy kis szilánkja isten megbomlott elméjének...
Nem...én egy ilyen istenben nem akarok hinni...ilyen istent még szomszédomnak sem szeretném...én egy olyan istenben hiszek aki nem ítélkezik, nincsenek érzelmei, nem szeret, nem gyűlöl, csak van. Tisztán egyszerűen csak van.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Hazugságok tengere...

Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok...
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból...szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni... Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár...a pofád maximum...
Na jó...kikiabáltam magam...kezdjük az elején...
Figyelj...elárulok egy titkot...nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned...összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt...zokoghatsz, fájha…

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....