2013. január 26., szombat

Dualitás

Nincs olyan fotó amit ne a dualitás tenne harmonikussá....
Természetesen fontos a jó kompozíció, a zavaró elemek mellőzése, de legalább ilyen fontos, hogy a fotó tartalmazzon csúcsfényeket, és beégéseket egyaránt.
Ezek adnak teret a képnek...ettől lesz mélysége...ekkor jelenik meg benne a dualitás, az egyensúly.
A világos témák mindig előtérbe, a sötétebb részek háttérbe szorulnak. Kompozíció szempontjából ez azt jelenti, hogy az emberi szem, illetve az agy úgy van hangolva, hogy a világos részeket érzékeli közelebbinek a képen, de kellenek a selymes középszürkék, és a reszelős feketék hogy minden a helyére kerüljön, és az agy befogadja, elfogadja.
Ezért van az, hogy a HDR képektől bórsódzik a hátam....minden szint középtónusra ráncigálva, erőszakkal odaszögezve, és a kép elveszíti minden természetességét harmóniáját....
az eredmény egy kusza giccshalom, ami nem engedi pihenni a szemed, folyamatosan kiabál....gyere ezt nézd meg, gyere azt nézd meg, itt minden tökéletesen középen van!
A szemem pedig nem tud megnyugodni....nem tud sötét sarkokba húzódni, nem tud fényes ragyogásba elmerülni....folyamatosan cikáznia kell, ahogy a természetellenes vibráló kép sarkai közt ugrál.
Azt szeretem, ha egy kép hosszas nézelődésre hív kényelmes padokkal, ahol megpihenhetek...nem kiabál, nem rendez vásári mulatságot, csak halkan dudorászik miközben a kezemet fogva vévigvezet tájain....

Nincsenek megjegyzések: