Ugrás a fő tartalomra

Dualitás

Nincs olyan fotó amit ne a dualitás tenne harmonikussá....
Természetesen fontos a jó kompozíció, a zavaró elemek mellőzése, de legalább ilyen fontos, hogy a fotó tartalmazzon csúcsfényeket, és beégéseket egyaránt.
Ezek adnak teret a képnek...ettől lesz mélysége...ekkor jelenik meg benne a dualitás, az egyensúly.
A világos témák mindig előtérbe, a sötétebb részek háttérbe szorulnak. Kompozíció szempontjából ez azt jelenti, hogy az emberi szem, illetve az agy úgy van hangolva, hogy a világos részeket érzékeli közelebbinek a képen, de kellenek a selymes középszürkék, és a reszelős feketék hogy minden a helyére kerüljön, és az agy befogadja, elfogadja.
Ezért van az, hogy a HDR képektől bórsódzik a hátam....minden szint középtónusra ráncigálva, erőszakkal odaszögezve, és a kép elveszíti minden természetességét harmóniáját....
az eredmény egy kusza giccshalom, ami nem engedi pihenni a szemed, folyamatosan kiabál....gyere ezt nézd meg, gyere azt nézd meg, itt minden tökéletesen középen van!
A szemem pedig nem tud megnyugodni....nem tud sötét sarkokba húzódni, nem tud fényes ragyogásba elmerülni....folyamatosan cikáznia kell, ahogy a természetellenes vibráló kép sarkai közt ugrál.
Azt szeretem, ha egy kép hosszas nézelődésre hív kényelmes padokkal, ahol megpihenhetek...nem kiabál, nem rendez vásári mulatságot, csak halkan dudorászik miközben a kezemet fogva vévigvezet tájain....

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ez nem kelet...Ez nem nyugat...Ez Szarajevó!

Ez nem kelet, ez nem nyugat, ez az a pont ahol minden találkozik. Szarajevó városa több szempontból is egyedülálló. A nyugati és keleti vallás, kultúra keresztútjáról beszélünk ahogy egymás szomszédságában áll mecset, ortodox templom, katolikus katedrális, és zsidó zsinagóga. A város története legalább annyira sokrétű mint a lakossága, vagy a látvány amit nyújt. 1914-ben itt gyilkolták meg Ferenc Ferninándot ami kirobbantota az elő világháborút. A második világháborúban Szarajevó az usztasák által irányított független Horvát Államhoz került így a város zsidó, és szerb lakosságának jelentős része a holokauszt áldozatává vált. 1992 április ötödikén egy béketüntetésre szerb orvlövészek sortűzzel válaszoltak, ekkor kezdődött meg Szarajevó 1996-ig tartó ostroma, amiben 12.000 ember veszítette életét.


2018. február 9 Lassan sétikálok a repülőtér körül és próbálom eldönteni hogyan jussak el a szállásomra az óváros részbe...villamost, buszt nem látok, pár taxis lustán dohányzik a kocsinak dőlve v…

Különleges ajándék karácsonyra.

Idén karácsonykor is készülök egy különleges meglepetéssel nektek.  Mint minden művésznek nekem is korszakokra bontható eddigi pályám. Idén az egyik legizgalmasabb korszakból válogattam nektek olyan képeket amik nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem voltak publikálva.  Ebben az időszakban kizárólag filmre dolgoztam, és sokszor már az elkattintás pillanatában torzítottam a képeket. Foltokban, vonalakban, tónusokban láttam a világot és sokkal inkább hangulatokat kerestem mintsem dekoratív tartalmat. Az elkészült képekhez a valóság csak vászon volt. Ezekből a képekből választottam ki a kedvenceimet nektek.  Ezeket harminc centis hosszanti oldal méretben lehet majd megrendelni, tízezer forintos darabáron. Természetesen ezek is Hahnemühle papírra készülnek a Pigmenta Art Lab gondozásában. Mindegyik aláírva kerül új tulajdonosához. A meglepetés az, hogy a vásárlók közül kisorsolok egy valakit, aki karácsonyra a vásárolt nyomat mellé megkapja az eredeti negatívot bekeretezve.  A weboldalra a n…

Eugénia, a végzet sertése.

Rendhagyó és csodálatos eseményre hívjuk minden érző szívű embertársunkat. Nevezhetném fotós workshopnak, de a jelen esemény jóval magasabb szinten rezeg, mondhatni már már az élet értelmét fejtegető kissé testszagú filozófus alsógatyáján megkötött és rögzült bizonytalan formájú sárgás folt peremvidékén kapirgálunk csepp zuzmót egy majd éhenhalt jávorszarvasbébinek aki ragyogó szemekkel néz a sarkvidéki fagyott éjszakába, az égre kiáltva az eltelt évmilliók egyetlen valós kérdését.
EUGÉNIA! Ez a név egybeforr mindennel ami a végzet felé halad az entrópia kanyargós ösvényén, mindennel ami sorsában hordja végzetét ami halálra született az első perctől fogva, és ennek tudatában járja az élet ösvényét a szenvedés szilánkjaitól felszaggatott lábakkal, vérző tagokkal, összeszorított foggal várva azt, ami végre megszabadíthatja e világban való kínjaival terhes létezésétől.
Ne hagyjuk hogy az empátia apátiába fordulva eltakarja szemünk elől minden érző létező árnyat vető lény szenvedését.