Ugrás a fő tartalomra

Dualitás

Nincs olyan fotó amit ne a dualitás tenne harmonikussá....
Természetesen fontos a jó kompozíció, a zavaró elemek mellőzése, de legalább ilyen fontos, hogy a fotó tartalmazzon csúcsfényeket, és beégéseket egyaránt.
Ezek adnak teret a képnek...ettől lesz mélysége...ekkor jelenik meg benne a dualitás, az egyensúly.
A világos témák mindig előtérbe, a sötétebb részek háttérbe szorulnak. Kompozíció szempontjából ez azt jelenti, hogy az emberi szem, illetve az agy úgy van hangolva, hogy a világos részeket érzékeli közelebbinek a képen, de kellenek a selymes középszürkék, és a reszelős feketék hogy minden a helyére kerüljön, és az agy befogadja, elfogadja.
Ezért van az, hogy a HDR képektől bórsódzik a hátam....minden szint középtónusra ráncigálva, erőszakkal odaszögezve, és a kép elveszíti minden természetességét harmóniáját....
az eredmény egy kusza giccshalom, ami nem engedi pihenni a szemed, folyamatosan kiabál....gyere ezt nézd meg, gyere azt nézd meg, itt minden tökéletesen középen van!
A szemem pedig nem tud megnyugodni....nem tud sötét sarkokba húzódni, nem tud fényes ragyogásba elmerülni....folyamatosan cikáznia kell, ahogy a természetellenes vibráló kép sarkai közt ugrál.
Azt szeretem, ha egy kép hosszas nézelődésre hív kényelmes padokkal, ahol megpihenhetek...nem kiabál, nem rendez vásári mulatságot, csak halkan dudorászik miközben a kezemet fogva vévigvezet tájain....

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nyúlszar paradoxon.

Szeretném leszögezni az elején hogy én csípem Bear Gryllst. Amit az a fószer végigcsinál az nem semmi! Jeges vízbe ugrálni, minden gusztustalan csúszómászót megenni, elefántszarból folyadékot préselni és meginni, hát ez nem gyerekjáték.... Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók. Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják. Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs. Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek. Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyeb

Van Dyke technika....Cianotípia barna változat.

Ismertetek pár technikát azoknak akik foglalkoznak cianotípiával és hasonló eljárásokkal....a Van Dyke technika a cianotípia egy változata ám a végeredmény ez esetben egy barna nyomat. Lényeges dolog amit rengetegen kihagynak az a papír enyvezése. Nyúlenyvvel a papírt lekezeljük majd két napig pihenni hagyjuk. Az enyv hatására a papíron megjelenő fotó jóval sötétebb tónusú, kontrasztosabb lesz. a Recept: ferri-ammónium-citrát  : 9gramm, 33cc desztilláltvízben keverve míg áttetsző zöldes nem lesz. Bórkősav : 1,5gr 33cc desztillált vízben oldva ezüstnitrát : 3,8gr 33c desztillált vízben oldva Elsőnek keverjük a ferri amonnium citrátot a borkősavval....öntsük egybe a két folyadékot és lassú határozott ringatással keverjük el.... Az ezüstnitrátot lassan, óvatosan keverjük hozzá kissebb adagokként, hasonló mód keverve. A végeredmény egy áttetsző zöldes folyadék....ha nem áttetsző akkor valószínűleg kuka..... Fontos! a folyadék nem fényérzékeny amíg meg nem szárad! Ettől füget