Ugrás a fő tartalomra

Dualitás

Nincs olyan fotó amit ne a dualitás tenne harmonikussá....
Természetesen fontos a jó kompozíció, a zavaró elemek mellőzése, de legalább ilyen fontos, hogy a fotó tartalmazzon csúcsfényeket, és beégéseket egyaránt.
Ezek adnak teret a képnek...ettől lesz mélysége...ekkor jelenik meg benne a dualitás, az egyensúly.
A világos témák mindig előtérbe, a sötétebb részek háttérbe szorulnak. Kompozíció szempontjából ez azt jelenti, hogy az emberi szem, illetve az agy úgy van hangolva, hogy a világos részeket érzékeli közelebbinek a képen, de kellenek a selymes középszürkék, és a reszelős feketék hogy minden a helyére kerüljön, és az agy befogadja, elfogadja.
Ezért van az, hogy a HDR képektől bórsódzik a hátam....minden szint középtónusra ráncigálva, erőszakkal odaszögezve, és a kép elveszíti minden természetességét harmóniáját....
az eredmény egy kusza giccshalom, ami nem engedi pihenni a szemed, folyamatosan kiabál....gyere ezt nézd meg, gyere azt nézd meg, itt minden tökéletesen középen van!
A szemem pedig nem tud megnyugodni....nem tud sötét sarkokba húzódni, nem tud fényes ragyogásba elmerülni....folyamatosan cikáznia kell, ahogy a természetellenes vibráló kép sarkai közt ugrál.
Azt szeretem, ha egy kép hosszas nézelődésre hív kényelmes padokkal, ahol megpihenhetek...nem kiabál, nem rendez vásári mulatságot, csak halkan dudorászik miközben a kezemet fogva vévigvezet tájain....

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Hazugságok tengere...

Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok...
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból...szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni... Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár...a pofád maximum...
Na jó...kikiabáltam magam...kezdjük az elején...
Figyelj...elárulok egy titkot...nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned...összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt...zokoghatsz, fájha…

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....