Ugrás a fő tartalomra

Portréfotózás 2

A fotót a szinprofil miatt választottam.
Portréfotózáshoz elengedhetetlen kellékem, egy nikon nikkor fix 85-ös optika.
Ragaszkodom hozzá mert rettenetesen magas részletgazdagsága, torzításmentessége, kiválló partnerré teszi az ilyen jellegű munkákhoz.
Általában fix optikákat használok, mert tapasztalatom szerint magasan szebben rajzolnak mint bármelyik zoomos jószág. Nagylátószögre különösen igaz.
No de itt nem erről akartam írni hanem a képek feldolgozásáról, és egy apró de nagyon hasznos trükk használatáról.
Ha megtaláltuk a nekünk megfelelő fotót amivel dolgozni fogunk, akkor első lépésben a szinteket kontrasztokat dobjuk helyre. Ha az élesség nem 100 százalékos akkor az egyszerűen megoldható.
Duplázd meg a réteget az áttetszhetőséget állítsd overlay-re...a filter menüpontbót válaszd ki az other parancsot, azon belül pedig highpass pontot...itt az értéket állítsátok 0,5-4 pixel közé attól függ mekkora     az életlenség mértéke....persze azért nem árt éles fotót készíteni.
Háttér életlenítése a pár napja leírt tutor szerint megoldható itt is nagyon szépen!
jómagam igen ritkán készítek színes portrét de ha igen akkor egy saját színprofilt alkalmazok.
Ezt már sokan kérdezték de nem árultam mindeddig el...a teljes trükköt most sem írom meg, de a kiindulólépést megadom, ahonnan el lehet kezdeni a kisérletezést.
Fogjuk a fotónkat, duplázzuk meg a réteget...az alsó réteget állítsuk fekete fehérre, a felső réteget pedig soft light-ra. Ennyi :) innen el lehet kezdeni tovább játszani de az alaplépés az ez.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Életem. Rövidített verzió.

Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem...legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova...nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…

Hazugságok tengere...

Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok...
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból...szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni... Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár...a pofád maximum...
Na jó...kikiabáltam magam...kezdjük az elején...
Figyelj...elárulok egy titkot...nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned...összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt...zokoghatsz, fájha…

Lépésről lépésre....avagy hogyan csináld.

Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését....láthatóan nem egy lehetetlen dolog....