Mitől jó egy portré?
Nehéz megfogni a dolgot de egy biztos hogy a legjobb portrék húsz százalékban mutatják a külsőt és nyolcvan százalékban a belsőt tárják fel.
Számomra az a fontos hogy a portrén maga az ember legyen ne egy felvett szerep.
Látni akarom az embert, kicsalogatni az álarcok sora mögül és akkor elkapni amikor egy szempillantásnyi időre feltünik a bábos félretéve a bábot. Számomra ez az esszenciája...megmutatni az esendőséget, az egyszerűséget, az embert.
Sokszor fordult elő hogy modelleim hosszasan nézték a képet majd megjegyezték, igen ez én vagyok...számomra nagyobb bók nincs is ennél.
Ez én vagyok. Fontos szavak ezek mert az ember önmagára ismert. Mezítelen.
Ezt leginkább türelemmel érhető el...erőszakkal trükkökkel nem lehet sajnos.
Beszélgetek modelleimmel, megismerem őket, mesélek magamról, ezzel közel lehet kerülni a célhoz...nem megyünk stúdiókba...olyan helyet keresek ahol otthonosan érzi magát így a feszélyezettség is megoldható...nem kérem hogy pózoljon...a beszélgetést szép lassan átengedem a segédemnek és úgy teszek mintha csak fénymérés gyanánt kattogtatnék...természetesen nem ez történik...a legjobb fotóim születtek így...
Általában 3,2 2,8 - as blendét használok ezekhez a képekhez. Szemre állítom az élességet és figyelek. Ezek magának a fotózásnak a feltételei legalábbis nálam, természetesen ahány fotós annyi szokás...
posted from Bloggeroid
Megjegyzések