2012. május 5., szombat

A megsemmisítésről.

Pár napja felvetettem hogy ha befejezem földi pályafutásomat és van rá előtte módom jómagam, ha nem akkor a jodutódok megsemmisítik az összes fotómat, negatívomat ami maradt utánam.
Pár dolgot leírok ezzel kapcsolatban mert érdekes feltételezések kaptak szárnyra....

Páran mondták, hogy az ember dolga hagyni valamit maga után gazdagítani a világot etc etc....
Én azt gondolom hogy ez az Ego nyávogása. Ismert a történet, amikor egy hatalmas uralkodó a világ ura lett és beírhatta a nevét az arany hegybe ami a himalája túloldali megfelelője volt, akkor nem akadt hely ahova írhatott volna hacsak ki nem törli valaki nevét aki előzőleg már odaírta. Akkor ő rádöbbent a dolog hiábavalóságára.
Mondhatnám hogy a homokmandalákat mennyi gondal odafigyeléssel készítik és söprik el pillanatok alatt.
De mondhatom a saját szavaimmal, hogy egy üresség amit betöltök a képekkel, gondolataimmal, jelenlétemmel, és szándékozom ezt az ürességet visszaállítani az utánam jövőknek. Amit csinálok azt a pillanat örömére csinálom nem pedig a halhatatlanság kergetése miatt.
Most vagyok itt, ti is most vagytok itt, együtt lélegzünk, együtt alakítjuk a világot. Bármit csinálok is az nektek, magamnak szól, a pillanatnak, a jelennek.
Ha elmúlik a pillanat, majd jön valami új.

"ami megy hagyjátok, ami jön fogadjátok"
(Ta Mei)

Nincsenek megjegyzések: