Ezen történetek kifejezetten fiktív történetek a hotel nem létezik...sosem létezett, és nem is fog sosem.Minden egyezés kizárólag a véletlen műve!
Ez a hotel egész évben nyitva van, míg a faluban szinte az összes bezár télen. Az ember azt gondolná, valami isteni szerencse, hogy a hotel mindig dugig van, pedig istennek ehhez semmi köze. A képlet egyszerű. Míg más hotelek válogatnak a kliensek közül, ergo azért nem kaphat mindenki szobát addig ez a hotel megelégszik azzal, hogy a vendég valamilyen szinten felismerhetően az emberi fajhoz tartozzon...vagy legalábbis hasonlítson rá.
Így a hotel leginkább olyan mint egy változó diliház átutazó elmebetegeknek.
Persze a rendet azért fel kell tartani (vagyis a látszatát), így kerültem a képbe pár hasonlóan szerencsétlen emberrel.
Mi vagyunk azok akik a legproblémásabb időszakban tartunk rendet, éjjel.
Mi vagyunk akik szabad kezet kaptak, ha arról van szó hogy valakit ki kell hajítani a Hotelből.
Mi vagyunk akiket a normális dolgozók szinte sose látnak.
Mi vagyunk akik olyanok mint a vámpírok nappal alszunk éjjel harcolunk.
Mi vagyunk a legelbaszottabb barmok azt hiszem, mert hidd el nekem ehhez a munkához minimum olyan elmebetegnek kell lenned mint a vendégek.
Ketten vagyunk éjjel plusz egy recepcionista.
Ramón...nevezzük Ramónnak a másik szerencsétlent aki a sorstól az éjszakai gyogyó rendbentartását kapta.
Ötvenes, alacsony, köpcös, törött orral, méretéhez képest két szammal nagyobb agresszióval, és hat számmal nagyobb hanggal van megáldva...senki se tudja olyan szépen az éjszakába üvölteni az épp részegen érkező ír vendégeknek hogy BIGKVÁJET majd lehelletnyi hatásszünettel pár decibellel a fájdalomküszöb fölött még hozzáordítja PLÍÍÍZ! Az egyébként fele ekkora zajt sem csapó angolok csöndben maradnak, míg a hatodik emeleten alvó andalúz nyugdíjas házaspárok angolnyelv bármilyen ismerete nélkül is vigyázba vágják magukat.
Persze a BIGKVÁJETPLÍZ után nincs több felszólitás. Ramón ezután minden átmenet nélkül adja át magát a pofozkodás önfeledt pillanatainak, és be kell valljam sokszor vele tartok erre az igencsak Rejtői utazásra, ahol az éjszakában mintha a különböző nemzetek elmeháborodottjai csapnának össze.
Olyan történetek tanúi ezek a falak amiket elképzelni sem tudna normális ember.
Így ha valaki bármilyen kásosdást szenvedne olvasás közben az a saját felelőssége.
Az előszó megtörtént hát találkozunk az első éjszakán.....
Megjegyzések