Ugrás a fő tartalomra

Vaczak Hotel

Ezen történetek kifejezetten fiktív történetek a hotel nem létezik...sosem létezett, és nem is fog sosem.
Minden egyezés kizárólag a véletlen műve!
Ez a hotel egész évben nyitva van, míg a faluban szinte az összes bezár télen. Az ember azt gondolná, valami isteni szerencse, hogy a hotel mindig dugig van, pedig istennek ehhez semmi köze. A képlet egyszerű. Míg más hotelek válogatnak a kliensek közül, ergo azért nem kaphat  mindenki szobát addig ez a hotel megelégszik azzal, hogy a vendég valamilyen szinten felismerhetően az emberi fajhoz tartozzon...vagy legalábbis hasonlítson rá.
Így a hotel leginkább olyan mint egy változó diliház átutazó elmebetegeknek.
Persze a rendet azért fel kell tartani (vagyis a látszatát), így kerültem a képbe pár hasonlóan szerencsétlen emberrel.

Mi vagyunk azok akik a legproblémásabb időszakban tartunk rendet, éjjel.
Mi vagyunk akik szabad kezet kaptak, ha arról van szó hogy valakit ki kell hajítani a Hotelből.
Mi vagyunk akiket a normális dolgozók szinte sose látnak.
Mi vagyunk akik olyanok mint a vámpírok nappal alszunk éjjel harcolunk.
Mi vagyunk a legelbaszottabb barmok azt hiszem, mert hidd el nekem ehhez a munkához minimum olyan elmebetegnek kell lenned mint a vendégek.

Ketten vagyunk éjjel plusz egy recepcionista.
Ramón...nevezzük Ramónnak a másik szerencsétlent aki a sorstól az éjszakai gyogyó rendbentartását kapta.
Ötvenes, alacsony, köpcös, törött orral, méretéhez képest két szammal nagyobb agresszióval, és hat számmal nagyobb hanggal van megáldva...senki se tudja olyan szépen az éjszakába üvölteni az épp részegen érkező ír vendégeknek hogy BIGKVÁJET majd lehelletnyi hatásszünettel pár decibellel a fájdalomküszöb fölött még hozzáordítja PLÍÍÍZ! Az egyébként fele ekkora zajt sem csapó angolok csöndben maradnak, míg a hatodik emeleten alvó andalúz nyugdíjas házaspárok angolnyelv bármilyen ismerete nélkül is vigyázba vágják magukat.
Persze a BIGKVÁJETPLÍZ után nincs több felszólitás. Ramón ezután minden átmenet nélkül adja át magát a pofozkodás önfeledt pillanatainak, és be kell valljam sokszor vele tartok erre az igencsak Rejtői utazásra, ahol az éjszakában mintha a különböző nemzetek elmeháborodottjai csapnának össze.
Olyan történetek tanúi ezek a falak amiket elképzelni sem tudna normális ember.
Így ha valaki bármilyen kásosdást szenvedne olvasás közben az a saját felelőssége.

Az előszó megtörtént hát találkozunk az első éjszakán.....

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…