2012. február 16., csütörtök

Mit érdemel?

























Fekete csontos kezekként ölelnek körbe a fák.
A hó könnyedén lassan táncol az ágak közt….a csend oly hatalmas, hogy egyesével hallom ahogy a hópelyhek földet érnek. Elfoglalják végső helyüket hosszas út végén, és már sosem lesznek vakítóan fehérek, gyémántként csillogóak.
Hideg szél csiklandozza meg tarkómat, befut a ruhám alá, és gerincem mentén megborzongat. Mióta állok itt? Most érkeztem vagy mindig itt voltam? Talán nem én érkeztem hanem az erdő született körém. Talán csak vártam míg a táj teljes lesz és a szél keltett életre. Vagyok valakié, vagy csak ömagam csúf tükre grimaszol? Szeretek e valamit e világon, vagy engem szeret e valaki?
Ki kérdez?
A hóban elöttem szavak…..egy régi mondóka gúnyos szavai…..

“Mit érdemel az a bűnös, akit saját teremtője is elhajít?”

Gondolataim csillapodnak, szemeim lassan lehunyom….hallgatom a hópelyheket….



Nincsenek megjegyzések: