Gum Bichromát nyomat
Szót szeretnék ejteni erről
a technikáról. Tudom hogy szinte mindenki kizárólag digitális fotográfiában
gondolkodik, de vannak dolgok amikkel érdemes bajlódni, tanulni, fejleszteni mivel
az eredmény egyedi, nem megismételhető, és gyönyörű lesz…
Ilyen a Gum Bichromát
nyomat, magyarul Guminyomat.
Ezt a technikát a harmincas
évekre már szinte senki sem használta viszont ennek a technikának köszönhető
hogy a fotók kiállítótermekbe múzeumokba kerülhettek, hisz az eredmény több
mint művészi.
Ezekből a fotókból nem
ismertek szériák szinte csak egyedi darabok maradtak fent.
A technika valóban nehéz és
a jó eredményhez sokszor évekig kell kisérletezni…persze síma másolatot könnyű
vele készíteni egy negatívról de egy igazán szép nyomat idő kérdése. Nagyon
fontos a jól kiválasztott papír illetve az enyvezés minősége!
Egy jó nyomat készítése
sokszor napokig tarthat.
Láttam egy előadássorozatot
a témáról és teljesen lenyűgözött.
Alant megosztom a készítés
módját ahogy a nagykönyvben meg van írva, és ha valaki elkezd vele foglalkozni
akkor hajlandó vagyok kikotyogni trükköket amiket ezen az előadás sorozaton
hallottam.
![]() |
Robert Demachy |
![]() |
Robert Demachy |
A papírt elõször enyvezni kellett. Ehhez 100 ccm
vízben feloldottak 30 gr zselatint, hozzákevertek 10 ccm alkoholt, ezzel vonták
be a papír felületét ecseteléssel. Esterházy Mihály 1900-ban kölni enyvet
ajánlott a papír preparálásához, hogy a papír pórusait eltömje, valamint hogy
az érzékenyítõ oldat jobban megtapadhasson. Az érzékenyítéshez két oldatot
készítettek:
I. oldat:
100 ccm víz
80 gr gumiarábikum
8 csepp karbolsav
II. oldat:
10 gr káliumbikromát
100 ccm desztillált víz
3-4 csepp ammóniák
Közben 50 gr temperafestéket feloldottak 50 ccm desztillált vízben. Egy 50x60 cm-es papír bevonásához mindhárom oldatból 10–10 ccm-t kevertek össze, s egyenletesen felkenték a rajztáblára rögzített papírra. A bekent papírt két napon belül fel kellett használni. Másolókeretben, napfényen történt a másolás. A szárítás kivételével minden mûveletet teljes világosságnál végezhettek. Mivel csak nagyméretû negatívról volt hatásos a kép, gyakran használtak köztes papírnegatívot, amit diapozitívról nagyítottak, s lágyan dolgozó hívóval dolgoztak ki. A negatívra fehér papírkeretet ragasztottak az illesztõ (passzer) jelek számára, vagy a Lechner-féle passe-marke-val illesztették, hogy a negatívot a többszöri másolás alkalmával pontosan ugyanoda lehessen helyezni. A kész másolatot rétegével lefelé langyos vízbe tették. A jól exponált kép több óra alatt fejlõdött ki. (A fény nem érte helyekrõl kioldódott a bikromát, festék). Egyes részleteket kiemelhettek, ha finom ecsettel, vattapamaccsal dörzsölték. Elõidézés után 5 percre 10%-os timsóoldatba tették, kimosták, megszárították.
I. oldat:
100 ccm víz
80 gr gumiarábikum
8 csepp karbolsav
II. oldat:
10 gr káliumbikromát
100 ccm desztillált víz
3-4 csepp ammóniák
Közben 50 gr temperafestéket feloldottak 50 ccm desztillált vízben. Egy 50x60 cm-es papír bevonásához mindhárom oldatból 10–10 ccm-t kevertek össze, s egyenletesen felkenték a rajztáblára rögzített papírra. A bekent papírt két napon belül fel kellett használni. Másolókeretben, napfényen történt a másolás. A szárítás kivételével minden mûveletet teljes világosságnál végezhettek. Mivel csak nagyméretû negatívról volt hatásos a kép, gyakran használtak köztes papírnegatívot, amit diapozitívról nagyítottak, s lágyan dolgozó hívóval dolgoztak ki. A negatívra fehér papírkeretet ragasztottak az illesztõ (passzer) jelek számára, vagy a Lechner-féle passe-marke-val illesztették, hogy a negatívot a többszöri másolás alkalmával pontosan ugyanoda lehessen helyezni. A kész másolatot rétegével lefelé langyos vízbe tették. A jól exponált kép több óra alatt fejlõdött ki. (A fény nem érte helyekrõl kioldódott a bikromát, festék). Egyes részleteket kiemelhettek, ha finom ecsettel, vattapamaccsal dörzsölték. Elõidézés után 5 percre 10%-os timsóoldatba tették, kimosták, megszárították.
A guminyomatok általában elég kemények, nehezen
tartják meg a féltónusokat, ezért az igényesebb amatõrök, mûvészek kétszer vagy
többször (akár 8-10-szer is) másoltak ugyanarra a képre, mindannyiszor újra
érzékenyítve, szárítva, vagyis a képet több lépcsõben építették fel. Nem csoda,
ha azt olvassuk a korabeli szakirodalomban, hogy egy-egy kép elkészítése
napokig tartott. Steyrer L. mérnök ezért a kombinált gumieljárás helyett
gumi-pigment eljárást ajánlotta.
Szárítás után a kép elveszíti a színek
élénkségét, ezért az utolsó lépésben lakkozták. (Ajánlották a Höcheimer-féle
pigment firniszt alkoholban hígítva, vagy a Günter Wagner-féle pozitív lakkot.)
Férfi arcképekhez leginkább
a szépia, Van Dyck, feketésbarna, nõi portrékhoz a barnásvörös, vörös-kréta,
szépia színû festékeket ajánlották, tájképekhez az olivzöldet, kékeszöldet,
gyöngyszürkét, acélkéket. Lehetett többszínû guminyomatokat is csinálni, sõt,
ha színkivonati negatívokat használtak, valódi színes fényképet is. (http://fotomult.c3.hu/index.html)
![]() |
Robert Demachy |
![]() |
Robert Demachy |
Megjegyzések