2011. október 25., kedd

A Lovas

Halott lovon közeledett, kezében törött karddal. Megállt rám nézett szemei határtalan ürességével.
- Elhoztam. -szólt hozzám angyali hangon és bomladozó kezét felém nyújtotta.
Felé nyúltam és kezembe egy vakitó fehér akácvirágszirmot hullajtott.
-Elpusztítottam számtalan világot. Nem kíméltem semmit mi élt. -suttogta.
-Kezeim rontást és fájdalmat hoztak világok ezreire. Gázoltam vérben, fájdalomban....és most....ez minden ami megmaradt....ezzel nem bírtam.....kell egy darabka fény mielőtt az örök sötétség fátylát borítom a világra...

Nincsenek megjegyzések: