2011. augusztus 21., vasárnap

Tenger

Lassan hatodik évbe lépünk mióta itt lakunk, de a tengert még mindig nem untuk meg....kicsit kiismertük. Megismerük lakóit. Már tudom melyik halat lehet szinte megsimogatni, és melyik amelyik magának való, melyik medúzát kell messze kerülni és melyik nem ártalmas. Tudom melyik sziklára léphetek melyikre nem tanácsos, és tudom mi az a mélység ameddig le tudok menni felhozni valamit, és mi az ahova már nem....rendszerint szemetet gyüjtögetek, néha egy egy ezüstékszer vagy érdekes kavics....ilyen kagylót ritkán találunk elérhető helyen...általában tengeri sünök között van jóisten tudja miért olyan 4-5 méter mélyen...a mélység nem gond a tengeri sünök annál inkább....ezt a példányt Bori hozta ma fel...gyüjtögetjük, majd a gyerkőc szélcsengőjét akarjuk díszíteni vele.....

1 megjegyzés:

Zoltán farkas írta...

Én is így vagyok ezzel, a tengert nem tudom megunni, igaz én az Északi tenger szerelmese vagyok imigyen ritkaság számba megy ha én megmártózom benne :) De sokszor lesétálunk partjára és csak belebambulok a hullámok ringatta nyugalomba míg a gyermekem önfeledten rohangál, visong, kergeti a sirályokat vagy csizmás lábát nyaldossa a hullám. Ez az első tenger életemben, ezt kóstoltam meg először, hogy tudjam milyen a tenger íze :) megfotóztam már ezerszer de megunni soha nem tudtam a hullámok mindig hoznak vmi. újat.
Üdv
Zoltán Farkas