Lassan hatodik évbe lépünk mióta itt lakunk, de a tengert még mindig nem untuk meg....kicsit kiismertük. Megismerük lakóit. Már tudom melyik halat lehet szinte megsimogatni, és melyik amelyik magának való, melyik medúzát kell messze kerülni és melyik nem ártalmas. Tudom melyik sziklára léphetek melyikre nem tanácsos, és tudom mi az a mélység ameddig le tudok menni felhozni valamit, és mi az ahova már nem....rendszerint szemetet gyüjtögetek, néha egy egy ezüstékszer vagy érdekes kavics....ilyen kagylót ritkán találunk elérhető helyen...általában tengeri sünök között van jóisten tudja miért olyan 4-5 méter mélyen...a mélység nem gond a tengeri sünök annál inkább....ezt a példányt Bori hozta ma fel...gyüjtögetjük, majd a gyerkőc szélcsengőjét akarjuk díszíteni vele.....
Szeretném leszögezni az elején hogy én csípem Bear Gryllst. Amit az a fószer végigcsinál az nem semmi! Jeges vízbe ugrálni, minden gusztustalan csúszómászót megenni, elefántszarból folyadékot préselni és meginni, hát ez nem gyerekjáték.... Minap erdőben bandukolt ahol talált egy adag rénszarvasszart. Pici dekoratív csokibogyók. Ezt a régiek mint a multivitamint fogyasztották! -Közli Bear Hopp be is kap egyet kettőt belőle miközben kitér arra hogy bizony ezek az állatok gyors emésztéssel vannak megáldva így voltaképp az anyagok nagyrésze (vitaminok, ásványi anyagok) megmaradnak benne ami nekünk segíthet a túlélésben. A Nyulak -magyarázza Bear -minimum egyszer megeszik az ürüléküket hogy a tápanyagokat jobban felhasználják. Nos itt bennem létrejött egy kis logikai görcs. Adott egy túlélési helyzet, ahol én mint túlélni vágyó szimbiózisba kerülök egy nyúllal. Nevezzük Dezsőnek. Na most akkor én honnan tudhatom meg, hogy Dezső elsőre szarja ki, vagy már a második körben? Mert ugyeb...
Megjegyzések
Üdv
Zoltán Farkas