Lassan hatodik évbe lépünk mióta itt lakunk, de a tengert még mindig nem untuk meg....kicsit kiismertük. Megismerük lakóit. Már tudom melyik halat lehet szinte megsimogatni, és melyik amelyik magának való, melyik medúzát kell messze kerülni és melyik nem ártalmas. Tudom melyik sziklára léphetek melyikre nem tanácsos, és tudom mi az a mélység ameddig le tudok menni felhozni valamit, és mi az ahova már nem....rendszerint szemetet gyüjtögetek, néha egy egy ezüstékszer vagy érdekes kavics....ilyen kagylót ritkán találunk elérhető helyen...általában tengeri sünök között van jóisten tudja miért olyan 4-5 méter mélyen...a mélység nem gond a tengeri sünök annál inkább....ezt a példányt Bori hozta ma fel...gyüjtögetjük, majd a gyerkőc szélcsengőjét akarjuk díszíteni vele.....
Ismertetek pár technikát azoknak akik foglalkoznak cianotípiával és hasonló eljárásokkal....a Van Dyke technika a cianotípia egy változata ám a végeredmény ez esetben egy barna nyomat. Lényeges dolog amit rengetegen kihagynak az a papír enyvezése. Nyúlenyvvel a papírt lekezeljük majd két napig pihenni hagyjuk. Az enyv hatására a papíron megjelenő fotó jóval sötétebb tónusú, kontrasztosabb lesz. a Recept: ferri-ammónium-citrát : 9gramm, 33cc desztilláltvízben keverve míg áttetsző zöldes nem lesz. Bórkősav : 1,5gr 33cc desztillált vízben oldva ezüstnitrát : 3,8gr 33c desztillált vízben oldva Elsőnek keverjük a ferri amonnium citrátot a borkősavval....öntsük egybe a két folyadékot és lassú határozott ringatással keverjük el.... Az ezüstnitrátot lassan, óvatosan keverjük hozzá kissebb adagokként, hasonló mód keverve. A végeredmény egy áttetsző zöldes folyadék....ha nem áttetsző akkor valószínűleg kuka..... Fontos! a folyadék nem fényérzékeny amíg meg nem szárad! Ettől f...
Megjegyzések
Üdv
Zoltán Farkas