2011. június 3., péntek

Kövekkel....

-Kövekkel fogom kihajítani az összes lámpást, hogy végre teremtő sötétség legyen! -szóltam felé
-Sötétség....-felelte halkan...
-Nem szeretem a fényt....tolakodó, mindent tudni akaró, testetlen démon....
-Fény....szólt halkan.....
-A sötétség leple alatt testetlen, arctalan árny vagyok. Világok teremtője, mik mindent körbeölelnek, folyamatosan változnak, örvénylenek. A fény nem hatol el odáig, nem fedi fel titkaikat. Ott nincs látvány csak érzések, és illatok.
-Illatok....ismételte utánam
-Illatok! válaszoltam....-illatok, és árnyak...eltűnt dolgok, elfelejtett érzelmek, kihűlt ölelések, be nem váltott ígéretek.....
-Mond csak! nézett rám komótosan...nem félsz belépni oda?
-Ugyan....mosolyogtam rá....ki lehetne ott veszélyesebb nálam?
Valahol messze kutya csaholt, és a fák recsegve válaszoltak neki......

Nincsenek megjegyzések: