2011. június 17., péntek

Árpi bá.

Szigethalom.....életem egy kis részét ott töltöttem.
Közel a hévhez, a sarki traktordiszkóhoz, és a kocsmához amit akkori párom vezetett.
Igazi késdobáló volt...fél év is eltelt mire megszoktak annyira, hogy nem állt meg a pohár a kezükben mindahányszor beléptem az ajtón. Én voltam a Pesti úrifiú....na persze ha elmondtam volna hogy Pesten egy olyan lakásban lakom, ahol nincs fürdőszoba és öt szomszéddal szimultán járunk szarni kakilni egy közös budiba akkor talán könnyebben befogadtak volna.
Történt egy nap, hogy megfájdult a fogam....el is mentem a fogdoktorhoz, aki közölte hogy ezt biza betördeljük és csinálunk egy gyökérkezelést, majd azután építünk egy fogat rá!
Hát nem volt őszinte a mosolyom!
-Kihúzni......nem lehetne? - kérdeztem
-Nem, mert beletörne úgyis! -hangzott a válasz....
Beadtam a derekam....fúrt faragott piszlált majd a likat betömte egy rágógumi szerű szarral, és kész is voltunk.
-Ha elkezd lüktetni piszkáld ki a nyelveddel a tömést, és szivj egy kicsit rá attől elmúlik! Hangzott az intelem.....
-Egy hét múlva folytatjuk....
El is indultam hazafelé, és nem is volt semmi gond amíg el nem telt pár óra.....nem lüktetett....fájt....
gondoltam kipiszkálom és rászívok.....
Itt a felgyorsult eseményeket megpróbálom rendbe rakni....
Tehát .... tömés ki, majd egy határozott szívás..... egy frázis futott át agyamon ami valahogy így hangozhatott: Azt a kettébaszott bárcás kurva anyádat a kakas csípje meg! Ezzel egy időben gigászi küzdelmet folytattam két dologért:
1: ne ájuljak el.
2: ne szarjam gumiperemig a gatyámat.
Felismerve a problémát, miszerint valami nem százas megkiséreltem visszamenni de természetesen zárt ajtók fogadtak.....persze, volt vagy fél tizenegy éjjel....
Mivel már bekerültem a "mi kutyánk kölke" kategoriába ezért felajánlották hogy elvisznek a falu másik, már hivatalon kívüli fogászához. Árpi bácsihoz.
Kockalada, padlógáz, 3 sarok, bádogkapu, megrugdossuk, kutya ugat, Árpi bácsi jön.
Jön....csak nem egyenesen....úgymond fától fáig.
Kinyitotta a kaput mi pedig szeliden elkaptuk mielött kiborul rajta....
-Matyikám....mi a fenét akarsz ilyen későn? kérdezte
Azt hiszem a metakommunikáció összes létező formályát bevetettem hogy Matyi értésére adjam, nem akarok bemenni, és kizárt hogy a számba nyúljon az öreg!

Ülj csak le oda a hokedlira, szólt az öreg pár perc múlva....kisvártatva egy kis piros régi iróasztali lámpával tért vissza.
-Na tartsd csak a feje fölé had lássam mi a baj!
Ültem a hokedlin, egy kivénhedt iróasztali lámpával a saját számba világítottam, amíg Árpi bácsi más ülőalkalmatosság híján az ölemben ült, és két szemüvegen keresztül próbálta megtalálni a hibás fogat....

-Injekció! próbáltam gurgulázva elmagyarázni hogy ha hozzáér a fogamhoz érzéstelenítés nélkül fél perc alatt néhai Árpi bácsit csinálok belőle.....
-Szóval ideges az úr? -kérdezte imbolyogva
Hosszas kotorászás után előkerült az injekcióstű....
-Hármat szoktam kapni a méretem miatt. Szóltam
Mosolyogva hátranézett.... -ebből egy is elég lesz ne aggódj! mondta rámkacsintva
Matyi! Most azonnal vigyél ki innen! Nincs az az isten hogy belémszúrja azt a szart! Pár lépés az ajtó! Csak pár lépés Matyi! Felpattanok félrerúgom a két törpét és elosonunk a sárkány mellett, a gomba mögött ott a szabadság!
Baszod...látod hogy integet a fal?
Lámpa kézben, Árpi ölben, rozsdás fogó pofában, fog kint.
-Mivel tartozom Árpi bácsi?
-Te vagy a pesti gyerek nem? A kocsmás nem?
-De
-Fél unicum
-Rendben Árpi bácsi ugorjon csak be mikor kedve tartja....
-Még csak fél éjfél van....menjünk csak most át ha már így felébresztettetek
-Menjünk....
Egy unicum, két fél johnny, hogy elálljon a vérzés, agyhalál......
Másnap nehezen ébredek...pofám tele alvadt vérrel...Matyi már a kocsmában....
-Matyi....ez az öreg azért nem volt egyszerű! -szóltam
-Mi a lófaszt fenét adott be nekem?
-Mittomén....gondolom lónyugtatót....elvégre ő volt évekig a falu állatorvosa....

3 megjegyzés:

Csikós Árpád írta...

Mekkora sztori, imádtam! Köszi! :-)

Gabesz írta...

Ez a sztori mindent visz!:)

Zoltán farkas írta...

Szíjjel röhögtem magam :)