2011. május 17., kedd

Délutáni szavak

-Ez az egész rohadt unalmas! Fakadtam ki...
-Mire gondolsz? Kérdezett vissza...
-Az egészre! Elvégre nézz már körül! Nézd csak meg mi lett a végeredmény!
-Mi lett? Kérdezett vissza halvány mosollyal...
-Pontosan tudod miről beszélek bazdmeg....erről a rakás életképtelen csótányról, akik csak zabálnak és zabálnak....bármit tolsz eléjük megzabálják! -keltem ki magamból.
- Túl szigorú vagy...-mondta kedvesen...
-A faszt! vágtam rá... ez nincs rendben...elfelejtettek ember maradni...elfelejtették az egységet...-nyugtáztam szomorúan....
- Ugyan...-csóválta a fejét...az egység nem a tömegek menedéke.
- Lassan többre tartok bármilyen állatot mint egy embert...-feleltem
Halványan elmosolyodott...
-én mindig így voltam ezzel.- súgta a fülembe...
A szél lassan újra feltámadt és a folyó édes muzsikát sodort felénk, a nap pedig szédítő táncba kezdett az apró hullámok közt...

Published with Blogger-droid v1.6.8

2 megjegyzés:

Gabesz írta...

Akárhányszor olvaslak,rá kell jönnöm,hogy Nálad komplexebb igazi művész elég kevés van!
Örülök neki hogy olvashatlak,nézhetem a csodás képeid,remélem sokáig így lesz még!:)

Balassa László írta...

köszönöm :)