Ugrás a fő tartalomra

Anyák napja.

Anyám...ízlelgetem a szót...számban keserű epeként árad szét a harag...
Köszönöm...feltódulnak a dolgok...
Emlékszel amikor a kocsma előtt hagytál pár hetesen a napon? Ha nem tetted volna nagyanyámék talán nem vettek volna magukhoz....
Emlékszel szép szavakra? -Nyisd ki az ajtót te dagadt kis geci! -üvöltötted rekedt részeg hangon....
Emlékszel még hogy az iskolában mindenki útált miattad?
Tudod te egyáltalán mennyire szégyeltelek?
Születésnapomon nagyanyám adott neked egy százast...nem...nem ajándékra, hanem hogy el tudj menni kocsmázni és ne tedd tönkre azt az egy napot az évben amikor boldog lehetnék...egyszer hoztál ajándékot...kaptam egy rohadt ananászt a zöldséges kukájából...én emlékszem...
Köszönöm hogy úgy alszom minden éjjel mint egy kibaszott kutya aki minden rezzenésre felriad és támad, köszönöm hogy eltelhettem gyűlölettel ami szülte démonjaim, köszönöm hogy megnézhettem milyen az amikor valaki leépül és a saját mocskába fullad, köszönöm hogy tönkretetted nagyszüleimet, és végül köszönöm hogy 16 évesen árva lehettem.
Published with Blogger-droid v1.6.8

Megjegyzések

Josef S. üzenete…
Thank you for this very touching and sad Mother's Day message. While your story is about your mother, I could tell a similar story about my father. We all have to carry some weight on our shoulders, heavier or lighter but we have to carry it forever.

Unlike a bag which we can just put down to have a rest if it is too heavy, this weight is always and forever on our shoulders and is just getting heavier and heavier as the time goes by. All the words we never said and all the feelings we never shown make it just heavier and heavier.

I forgave my father but never told him that I did. Now it's too late to tell, he is gone a long time ago. He never asked for our forgiveness. Should I forgive my mother? Should I tell her before it's too late?

(Bocsánat az Angol használatra de már Magyarul nem nagyon megy az írás.)
Balassa László üzenete…
Hajaaaj...mondhatnám nekem meg az angol nem erősségem, bár még mindig jobb mintha svédül írtál volna! Van egy érdekes megállapítás amin sokat gondolkoztam anno....a lélek szabad...bármit cipel saját akaratából cipeli...akor teszi le a legnehezebb zsákot is amikor csak akarja....fene tudja nehéz dolgok ezek...
Gabesz üzenete…
Sajnos az ember a családtagjait nem választhatja meg.
Mondom ezt önnön tapasztalatból is, bár nekem annyi előnyöm van,hogy még élnek a "szüleim".
Átérzem a belső kínt amit egy ekkora teher jelent,ezt sosem lehet feldolgozni..max elfelejtheti az ember időlegesen,de a teher attól még teher marad!
Nekem sem jelent semmit az anyák napja...bár anyám rájött időközben a hibáira,megpróbál tenni ellene ez már keveset segít azon amit anyám,apám,nevelőapám és nagyszüleim iránt érzek.
Kicsi a világ...

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Samyang F2,8/14mm teszt Balassa módra! :)

A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?



Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam... Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra! Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert a…

Csak ez lehetek

Pici sötét szoba....koszos bomladozó ágyak.

A földet ürülék borítja. Mennyezetről lógó apró izzó fénye dereng. Romlott hús szaga keveredik emberi vizelettel. Az ágyon gyerekek fekszenek.  Tizennyolcan laknak a kétszobás vályogházban. Egyik legsötétebb sarokban valami neszez...közelebb megyek...takarók között cseppnyi baba fekszik.  Beteg. Nem tudják mi baja van. Nincs pénz gyógyszerre. Nincs pénz orvosra. Nincs pénz buszra az orvosig. Félretették....lehet hogy megmarad...ha elég erős. Közelebb lépek, lábam megcsúszik, szandálom vöröses barna csíkot húz a földön friss ürülékből... Résnyire nyitott száján sipolva szalad a levegő...apró fogai koromfeketék...majd megmozdulnak. Fél tucanyi döglégy mászik ki a résnyire nyitott ajkak közül.  Még él...de a legyek már a szájába petéztek... Pár órája még egy üszkösödő láb savanyú, lassan bomló szagát éreztem alig pár centire az arcomtól, és nem gondoltam hogy jön még rosszabb.

De hiába...én erre vagyok alkalmas.  Tudom hogy még saját feleségem…

Leica Q teszt....avagy engem átbasztak....

Azoknak akik tanulnak tőlem, vagy ismernek közelebbről számtalan mondat eszükbe juthat ami renszeresen elhagyja ajkaimat, de az egyik talán leismertebb mondat az, amit arra szoktam felelni mikor valaki megkérdezi hogy milyen géppel dolgozom? Milyennel milyennel hát amilyet a kezembe adnak! Fotós vagyok egy gyufásdobozzal is fotózni fogok persze ez nem teszi alkalmasá a gyufásdobozt mondjuk sportfotózásra... A gép másodlagos. Mindig az számit aki mögötte van...jobb géptől nem lesznek jobb képeid max technikailag. Igazából sokáig vártam hogy egyszer kapok egy levelet a Nikontól, hogy támogatásképp ingyen szervizelik a gépemet ha valami történne vele, de még arra a megkeresésemre sem kaptam választ sosem, hogy vajon miért válik le a gumi boritás a gépemről és mit lehetne tenni ellene.... A dolog igazából érthető hisz az én fotóim még mindig nehezen emészthetőek, olyan tartalommal telítettek, amivel az emberek nagy része nem szeret szembesülni. Nem lehet feltenni őket egy oldalra ahol le…